Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-11-09 / 44. szám

2000. november 9. Paksi Hírnök I Paks város és a környék lapja Futballmérkőzés - rendzavarással A címben szereplő kitétel mintegy odabiggyesztve ugyan, tie egyre inkább a ma­napság látható futballmérkő­zések szinonimájaként válik ismertté, ilyetén módon kerül­ve be a köztudatba, amellyel — s hadd szóljunk most a foci védelmében — egyáltalán nem értünk egyet. Ritkán fordul elő, hogy ezen az oldalon sporttal kapcsola­tos hírekről tudósítsunk, most mégis ezt tesszük. Igaz, az alábbi történet még csak kö­szönő viszonyban sincs a sporttal, még kevésbé a foci­val, annál inkább a ma oly di­vatos futball-huliganizmus­­sal - már ha beszélhetünk ef­fajta „divatról”. Mindenesetre tény, hogy napjainkban igazán ritkaságszámba mennek azok a tétmérkőzések, amelyek ne a rendőrségen, a mentőállomá­son vagy a bíróságon végződ­nének. A szabálysértés alá vont B. K. félrelökte az útjában álló ellendrukkert, s a rendőrök feljelentették a Fradi­­drukkert — szólhatna a rövid és frappáns összefoglaló, s aki a részletekre is kíváncsi, az a kö­vetkező sorokból megtapasz­talhatja, hogy a lényeg ily mó­don valóban egy par sorban is summázható. A szabálysértéssel vádolt férfi a barátaival Budapestről Szom­bathelyre utazott, hogy ked­venc labdarúgócsapatának, a Fradinak szurkolhasson a helyi futballcsapat elleni mér­kőzésen. A vonatról leszállva a stadionba siettek, ahol — a mér­kőzések előtt már-már szoká­sosnak mondható - felfordulás várta őket. A mintegy harminc­­tagú csapat igyekezett a lehető legrövidebb időn belül feljutni a lelátóra, a szombathelyi fiata­lok azonban — a hazai pálya előnyeire hivatkozva - feltar­tóztatták a vendégeket. A B.K előtt álló zöld-fenér drukker, aki egyben jó ismerőse is volt a vádlottnak, szóváltásba kevere­dett a helyi szurkolótábor egyik „szószólójával”. B.K. — a barátja segítségére sietve - ellökte a szombathelyi fia­talembert, s mindez nem volt elég, hiszen úgy ítélte meg, hogy az illető sem a szép magyar szóból, sem az eddig történtekből nem ért, s egy tenyeres ütéssel igye­kezett nyomatékot adni sza­vainak. Mindez rendjén is len­ne — állapítanánk meg jámbo­rul mi, a kívülállók, hiszen ugyan ki ne értené meg a mér­kőzések előtti és közbeni felfo­kozott hangulat okozta parázs vita nyomán el-elcsattanó, amolyan baráti pofozkodás ka­­tegónájába tartozó „szurko­lást”? Az esetet talán ott hely­ben le lehetett volna zárni egy „fröccsöt vagy sört kérsz jo komám?” kérdéssel, a sértett azonban úgy gondolta, hpgy a bíróságon vesz elégtételt. így is történt. A Paksi Városi Bíróságon aztán elmarasztalták a fiatal Fradi szurkolót, egyúttal fel­hívták a figyelmét, hogy a to­vábbiakban tartózkodjon az ilyen magatartástól. Az ügynek egyetlen tanulsága egészen biztosan van: a fiatalember az ominózus eset óta nem járt futballmérkőzésen, mivel — mint mondta - nagyon meg­bánta tettét. Mi a magunk ré­széről pedig ezáltal meg is lel­tük az egyik lehetségest vá­laszt arra a kérdésre, tudniillik: miért nem járnak többen a fo­cimeccsekre? Hát ezért... Kóla kenyérrel, avagy: Pancser munka után megéhezik az ember A rendszerváltás a hazai mo­­torizációs piacon is hirtelen változást hozott. A szocialista autóipar remekeit, a Trabanto­kat, Ladákat, Skodákat — ame­lyekre annak idején éveket kel­lett várni - felváltották a nyu­gatról származó négykerekuek, s ezek egyike-másika igencsak feladta a leckét az autó­tolvajoknak. Köztudott azon­ban, hogy a bűnözők folyama­tosan igyekeznek lépést tartani a kor legújabb vívmányaival, s rugalmas alkalmazkodási ké­pességük révén jártaságot sze­rezni a különféle technikai bravúrokat felvonultató autó­iparban. így nem is csodálkoz­hatunk azon, ha néhány perc- állítják azok a fiatalok, akik a közöttük kialakult félreértésü­ket hangoskodással próbálták rendezni néhány nappal eze­lőtt. A környékbeliek, de legfő­képpen a sértett nagypapája, megijedt a kiabáló fiataloktól, s nyomban a rendőrséget hívta.- Mire a rendőrök kiértek a helyszínre, tisztáztuk a félre­értést — mondta a rendzava­rással vádolt egyetemista, aki elmondta: az egyik lány ismerő­se tartozott neki, ezért felkeres­te őt a barátjánál, hogy adja meg tartozását. A fiú azon­ban - féltékenységében - kia­bálni kezdett, o pedig próbálta alatt megtanulják, hogyan lehet elkötni akár a legújabb csodá­kat is. A rendszerváltás előtti időkben leginkább a gépko­csiban hagyott értékekre buktak az elkövetők, hamar rosan rájöttek azonban, hogy az értékes autó sokkal többet ér. Ezt ugyanis - ki ne tud­ná? - a FAK-tagállamaiban jó áron, ropogós dollárért vagy márkáért lehet értékesítem. Ennek ellenére még így is akadnak olyanok, akik a régi, úgynevezett „hagyományos” lopási ^technika mellett dönte­nek. Ők azok, akik - a keleti (nem japán) autókra speciali­zálódva - előbb a gépkocsit meggyőzni, hogy csupán a pén­zéért jött. Ebből aztán óriási kiabálás kerekedett. Mire azon­ban a rend őrei a helyszínre ér­keztek, a fiatalok már tisztázták a félreértést, a lány visszaadta a tartozást, s éppen áldomást in­ni indultak a közeli presszóba. A heves szóváltás ezúttal azon­ban a rendőrség épületében végződött, ahol J.K-t rendza­varás szabálysértésével vádol­ták. A Paksi Városi Bíróság fi­gyelmeztette a szabálysértés alá vont tanulót, hogy továbbiak­ban tartózkodjon a közvéle­ményt megbotránkoztató ma­gatartástól. igyekeznek elkötni, s ha ez nem sikerül, marad „a szocia­lista rendszer csökevényeként” megismert beszerzési mód, amelyet röviden így lehet jelle­mezni: az értékek eltulajdoní­tása, magyarán: lopás. Sem kerítés, sem ajtó nem akadályozta meg a járműtolvajt abban, hogy hozzáférjen a La­dához, ugyanis a garázsként használt fészernek nem volt ajtaja. Amíg a tulajdonos édes álmát aludta, a megszállott tol­vaj csöndben kitolta a fészer­ből az autót, majd megpróbál­ta rövidre zárni gyújtószerke­zetét, hogy imigyen próbáljon lelket lehelni a kiszemelt jár­gányba. A pancser tolvaj azonban nem számolt azzal, hogy az efféle öregecske jó­szágok számára igencsak megterhelő az akció filmekbe illő „bepöccentési eljárás”, s nem adta meg magát. No, nem mintha nem akarta vol­na, hanem azért, mert nem tudta. Az elkövető viszont addig szerencsétlenkedett, míg egy arra járó szomszéd meg nem zavarta ténykedését, így kénytelen volt olajra lepni. „Vendégségből soha ne gyere haza üres kézzel!” - szólhatott annak idején az atyai tanács, s a kéretlen ven­­deg így is tett: magával vitte az autóban lévő kenyeret s az üdítőitalt. Hiába, a pancser munka után jól esik a kóla kenyérrel... Csak semmi pánik! 3. oldal Válasz egy olvasói levélre Tisztelt G.J.! Október 26-án megjelent „Kész átverés-show?” című véle­ménye megalapozott; valóban elírtuk az időpontot. Hibánkat semmi nem menti. Őszintén sajnáljuk, hogy ezzel akaratlanul bár, de megbántottuk éppen azokat, akiket ezen a napon az egész város ünnepelt. Az érintett családoktól (számuk talán 3- 4 lehet) és Öntől is kedves G.J. elnézést kérünk. Kérjük, tegyék lehetővé számunkra, hogy az ünnepségről ké­szült videokazettával kárpótoljuk önöket az elmaradt élmé­nyért! Teljes nevüket és pontos címüket szíveskedjenek a pol­gármesteri zöldszámon (06-80/377-777), vagy a titkárságon (500-565) jelezni! Megértésüket kérik a Polgármesteri Titkárság dolgozói Kibírhatatlan gyanúsított A feltételezett elkövető, Cs. Péter beismerte, hogy ő kö­vette el a magyarkeszi kettős gyilkosságot, amelyről a Pak­si Hírnök hasábjain többször is beszámoltunk. A nyomo­zóknak bevallotta, hogy tet­tét nyereségvágyból követte el. A gyilkossággal alaposan gyanúsítható Cs. Péter azóta előzetes letartóztatásban vár­ja a végleges büntetését. Hétről hétre gondoskodik azonban arról, hogy rendsze­resen hallasson magáról: le­gutóbb két rendbeli hatóság elleni erőszakkal bővült az általa elkövetett erőszakos bűncselekmények listája. A gyilkossággal vádolt férfi az előzetes letartóztatásban lévők szokásos reggeli sétája után a fogdaőrtől fogkrémet, fogkefét kért, mondván: az övét a zuhanyzóba fejeltette, ami onnan eltűnt. Eddig mindebben nem is találunk semmi kivetni valót, annál furcsább azonban az, amit Cs. Péter ezután tett: a fog­daőr válaszát meg sem várva nekiugrott és fojtogatni kezdte, majd dulakodás vette kezdetét. A másik két cellatárs segítsége kellett ah­hoz, hogy megfékezzék az indulatos Cs. Pétert, aki mindvégig azt kiabálta: „Megöllek”. A másik őr — látva a bőszült gyilkos táma­dását — azonnal megnyomta a riasztó gombját, s a segít­ség perceken belül meg is ér­kezett. A fiatalembert sike­rült megnyugtatni - a fog­daőrök legalábbis ezt hit­ték. A meglepetés tizenöt perccel később érte őket, amikor az ügyész látogatott el Cs. Péterhez, akit hátrabi­lincselt kézzel vezettek le a befogadó szintre, hogy átes­sen a szokásos rutinellenőr­zésen. Az ügyész nem érte­sült a néhány perccel ko­rábban történtekről, s hoz­zálátott az iratok ellenőr­zéséhez. Miután végzett, szerette volna a vádlott ver­zióját is meghallgatni a Magyarkesziben történt eset kapcsán, s hogy megnyugtas­sa a kissé idegesnek latszó vádlottat, közelebb lépett hozzá. Cs. Péter csak erre az alkalomra várt: nekiug­rott a mit sem sejtő ügyésznek, s fejével a mell­kasának rontott. Az újabb támadást követően az orvos csak nyugtató-injekcióval volt képes lecsillapítani az erőszakoskodót. Információink szerint Cs. Péter igencsak különösen vi­selkedik: a cellatársait nem hagyja éjszakánként pihenni, legyeket eszik, s gyakran me­sél arról, hogy korábban már békát és kígyót is evett már. A ki- és beszámíthatatlan gyanúsítottól való félelmük­ben cellatársai csak felváltva mernek aludni. Ez az áldat­lan állapot egyelőre meg­szűnni látszik, Cs. Péter ugyanis az országos elmein­­tezetben, megfigyelés alatt várja sorsának további alaku­lását. Minden 100 Ft Bt. boltjai Többet, olcsóbban Pakson csak két helyen: Dózsa Gy. út-Vörösmarty u. sarok és Építők úti üzletsor A 2000. évben is várjuk vásárlóinkat! ASZTALFOGLALÁSf 7^421-757. _____Jó konyhával, figyelmes kiszolgálással, kellemes környezetben továbbra is várjuk vendégeinket!

Next

/
Thumbnails
Contents