Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-11-02 / 43. szám

2000. november 2. Paksi Hímökl P»k* váró» él a környék lapja [ 7. oldal Email-en érkezett A Paksi Hírnök „Vita a közle­kedési koncepció tárgyalásakor” című múlt heti írásukkal kap­csolatban a következő a véle­ményem: Amennyiben a vára­kozás ezután sem lesz tilos a Kishegyi úton, úgy az egyirá­­nyú-sításnak semmi értelme, hi­szen a parkoló járművek miatt az út áteresztő képessége nem növekszik. A főutca forgalmába A vélemény szabad Beszél a nép való gyors bekapcsolódás a 2.sz. ABC áruház mellett ugyan négy sávot igényelne, de annak kiala­kítására (a kis parkocska felál­dozásával) lenne hely. Egészségünkre! Mosoly jelzi a tiszta levegőt Napjainkban igazi kurió­zumnak számít, ha egy-egy ismerősünk nem panaszkodik az allergia okozta különféle kellemedenségekre. Ilyenkor talán nem is gondolunk arra, hogy egészségünk szempont­jából rendkívül fontos a le­vegő páratartalma. Jelenleg még csak tudomást sem aka­runk venni a náthával, influ­enzával teli megfázásos hó­napokról. Pedig nem a vélet­len műve, hogy az influenza éppen a téli időszakban szedi áldozatait. A fűtéssel lecsök­­kentjük lakásunk páratartal­mát, a száraz levegő kiszárít­ja a légző-rendszer védelmét szolgáló nyálkahártyát, utat engedve ezzel a baktériu­moknak, vírusoknak. Sokan erre bizonyára legyintenek: mi szoktunk párologtatni a szobában. Átgondolták, hogy mi törté­nik ilyenkor? A házilag, ott­hon végzett meleg párologta­tás kedvező körülményeket teremt a baktériumoknak, amelyek a vízzel töltött A Tolna megyei Munkaügyi Központ Paksi Kirendeltségének Állásajánlatai Felvételre keresnek: Paksra: 6 fő megválto­zott munkaképességű be­tanított varrónőt, 2 fő fa­ipari betanított munkást (nehéz fizikai munka), 1 fő kőművest, 1 fő ácsot, 1 fő segédmunkást, 1 fő parkgondozót, 1 fő könyvelőt, 1 fő esztergá­lyost, 1 fő műszaki el­adót, Tolnára: 3 fő betaní­tott szerelőt (Nagydorog és térségéből várunk munkavállalókat!) 1 fő CN C gépkezelőt (Nagydorog és térségé­ből várunk munkaválla­lókat!), 2 fő betanított fonót, 1 fő villanyszere­lőt, 1 fő esztergályost, 1 fő karbantartó lakatos. edényben felszaporodnak és a párologtatással a levegőbe jutnak. Tehát a jó szándékkal éppen megbetegítjük magun­kat és családunkat. Manapság azonban különféle készülé­kek, berendezések hivatottak megoldani ezt a gondot. A cserélhető párásító szűrő bak­tériumölő hatású, megköti a szennyeződéseket és a bakté­riumokat, a porszemcséket, és a levegőt is tisztítja. A szű­rőn áthaladó levegő — a hideg párologtatás révén — ideális páratartalmat alakít ki a szo­bában. A megszűrt, és megfe­lelő páratartalmú levegő egés­zséges és kellemes közérzetet biztosít. A tervezők gondol­tak arra is, hogy ezek a készü­lékek könnyen kezelhetőek és biztonságosak legyenek, ame­lyek akár a gyermekszobában is elhelyezhetők. Korszerű megjelenésükkel harmoniku­san illeszkednek a berendezé­séhez, csendes működésükkel nem zavarják a szobában tar­tózkodókat. Cselik Annamária Szirénapróba polgári működe A Paksi Atomerőmű 30 km-es körzetében lévő védelmi szirénák ödési próbájára kerül sor november 6-án (hétfőn) 13.00 órakor: rövidített megszó­­laltatású, 6 másodperc időtartamú jel lesz hall­ható. A szirénák megszólalása csak a rendszer próbája, tehát semmiféle intéz­kedést nem kell tenni. Kérjük az ön és család­tagjai szíves megértését, mivel a szirénák gyako­ribb ellenőrzése az önök biztonsága érdekében történik. apasz vételeiről kérjük, szíves­kedjen tájékoztatni az il 'kés p vatalt, illetve a letékes polgármesteri hi-delmi (Tel.: ve-74/311-027). To parancsnokságot. 74/312-838, olna Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság VII. Furesa nccsmesl hallolhnh Matematikusok megközelítő pontossággal nyilván kiszámol­hatnák, vajon mi volt a valószí­nűsége annak, hogy hat évvel a háború után éppen a Dömöst érje el a végzet. A számításokhoz persze nem lenne elegendő a Fájsz közelében telepített és az évek során felrobbant vagy sem­legesített aknák számából levonni a végső következtetést, hiszen az idő múlása és a már ismert mű­ködési elv miatt (1-27 nap vala­melyike, 1-7 hajó valamelyike) is rettenetesen kicsi számot kap­nánk. Ha mindehhez hozzávesz­­szük annak a vízfelületnek a nagyságát, amelyen a Dömös baj nélkül folytathatta volna útját azon a verofényes péntek délutá­non, a kockázat szinte alig kife­jezhető. Van azonban a többis­­meredenes egyenletben egy szá­mokkal meg nem jeleníthető elem, ez pedig a parancsnok dön­tése, hogy a kormányos a hajó orrát a túlpart felé fordítsa. Szakmailag kifogástalan, korrekt parancs - mégis ez a mozzanat indítja el a vegzetes láncolatot, mintha maga a Sors keze tolná a Dömöst az akna fölé. Az esély, hogy felrobban, talán milliárdnyi, ám a végzet nem ismeri a mate­matikát. A robbanás pillanatára sokan és sokféleképpen emlékeznek a túl­élők közül, az eltéréseket nyilván az átélt élmény súlya is magyaráz­za. Schafer János matróz például így idézi fel a történteket: „Fajsz-Dusnokot elhagyva át­mentünk a jobb partra, mivel jó vízállás volt és a limányban (limány: a szláv eredetű szó a fo­lyami hajózásban a zátonyok és földnyelvek hatására keletkező olyan áramlást vagy örvényt je­lent, amelynél a folyás iránya hir­telen megváltozik. A szerk.) pró­báltunk valamit behozni a késés­ből. Néhányan a jobb oldali galé­rián beszélgettünk, amikor a parttól alig negyven méterre (vagyis a túloldali, jobb parttól. A Szerk.) hirtelen furcsa zajt hallot­tam, mintha egy nádfedeles ház omlott volna össze recsegéssel, ropogással... Nem is mondanám robbanásnak, mert én a detonáci­ót nem hallottam.” Gajdosi Jenő a hajó alsó fedél­zetén helyezkedett el a beszállás után. Kerített magának egy szé­ket - a hajón egyébként garma­dával voltak összecsukható, vászongurtnis ülőalkalmatossá­gok - es úgy döntött, hogy a Ka­locsáig hátra lévő néhány kilomé­teres utat alaposan kihasználja és átveszi újra a matematika vizsga tételeit. Kényelmesen elhelyezke­dett, előszedte jegyzeteit, de még arra sem volt ideje, hogy belela­pozzon a papírokba, mert hatal­mas reccsenest hallott. Azonnal felrohant az emeletre, ahol szinte rögtön kitört a pánik. „A hajót hatalmas robbanás rázkódtatja meg, amit kisvártatva még egy követ. A gőzöst már az első detonáció két darabra szakít­ja és a hátsó rész azonnal elsüly­­lyed. Az első explózió nyilván zik. A detonáció a lábai alatt nyit ásító mélységet, a megnyíló szakadékból a Kazánrobbanás gőze csap az arcába és rongálja meg látását maradandóan. De még így is a szerencse kegyeltje, mert az orr felőli roncsdarabban marad. Puszta véletlenségből a hajótest egyik acélgerendaja fölé állott és életét ez mentette meg. A hasadék far felőli oldalán tar­tózkodó Nánai Imre, Rácz Fe­renc és Rácz Rózsa - mindany­­nyian falubéliek - a robbanás áldozatai lesznek. Mivel családja a rohamosan süllyedő farrészen van, a vízbe gázolva keresi hoz­zátartozóit, a hajóoszlopokba kapaszkodva találja meg őket. Ekkor még negyven éves és jó úszó, ezért kisfiát mentve, fele­ségével a dunántúli part felé úsznak. Velük együtt ér partot Süli József, továbbá Gajdosi Fe­renc (pontosan: Gajdosi Jenő) tanító... („Bajai Honpolgár”, idézett mű) A robbanás hangjának elükével néhány pillanatra sötét csend üli meg a Dunát. A folyó jóllakottan, közönyösen hömpölyög. Aztán a csendet jajkiáltások kakofóniája töri meg, emberek tucatjai küz­denek életükért. Drámai jelene­tek játszódnak le a mélyben, a beszorult ajtók i beszorult ajtók mogé szorult em­berek eszelősen próbálják feltép­ni koporsójukká változott kabin­juk bejáratát, másokat a roncs darabjai tartanak fogva és a víz könyörtelenül emelkedik, egyre csak emelkedik... Vannak, akikhez kegyes volt a halál. Már a robbanás pillanatá­ban életüket vesztik, széttépett testtel, törött csontokkal feksze­nek a mélyben, tágra nyűt sze­mükben az utolsó, immár örökre megválaszolatlan kérdéssel: mi­ért? Felnőttek és gyerekek, nők és férfiak, egyszerű utasok és a személyzet tagjai. A Dömös szá­nalmas roncshalmaz, feltépett sebein ömlik be a víz, maradvá­nyait messze viszi az áradat és még napok múltán is holtakat és roncsdarabokat vet a partra, mintha kegyesen visszaadna, amit elvett. A visszaemlékezők és króniká­sok közül néhányan a Titanic­­hoz hasonlítják a Dömös tragédi­áját, talán azért, hogy fogódzót találjanak. Természetesen mérté­ket és arányt tévesztenénk, ha a kék szalag elnyerésére törő, szá­guldó tengeri agarat a békésen pöfögő Dömöshöz hasonlíta­nánk, abban azonban biztosak lehetünk, hogy balesete a ma­gyarországi vízi közlekedés leg­nagyobb áldozatot követelő sze­rencsétlensége volt. Hogy még­sem tudunk szabadulni a Titanic - komplexustól, arra talán magya­rázatot ad az a megható történet, amelynek főszereplője egy fiatal férfi és egy fiatal lány, akinek sze­relmét a tragédia lobbantja lángra kapcsolja össze életüket évti­zedeken át. Amikor Baján fel­­szállnak a hajóra, még nem sejtik, hogy néhány óra múlva a sors lehetőséget ad arra, hogy szerel­mük kiállja a legnehezebb próbát és legyőzzék a rájuk leselkedő halált. (Következik: VIII. Nem akarok meghalni) Csapai Lajos aknától, a második a betörő víz nyomán felrobbanó kazántól származik. (....J Lánycsóki Haj­nalka az orr-reszbe menekül es az emelkedő víz elől a csörlőbak és a hajóharang felhasználásával a felső fedélzetre kapaszko­dik.” — írja dr. Dániel József. „Engem a robbanás a ruhatár felé repített. Móker István sza­kács az alsó lakótérből próbált feljönni, de a vízzel sodródó árukkal kellett a lépcsőn megküz­denie, végül én segítettem neki. A konyha ajtaja is beszorult és a konyhalegények az ablakon jöt­tek ki valahogy. A hajó fara rövid idő alatt víz alá került, az eleje pedig körülbelül egy óra alatt süllyedt el. A hajó személyzete közül meghalt Teir Mihály II. gé­pész, akire a kormánygép zuhant, Szemerei Ferenc gépkezelő, Farkasdi József I. kormányos, akinek beszorult a kabinajtaja és ezért nem tudott kijönni, aho­gyan azt később a búvár elmesél­te, aztán Hentzinger János mat­róz és Juhász Bélané hajóellenőr. Pákolicz István hajóparancsnok­nak elég súlyos nyakcsigolya sé­rülése volt...’ (Schafer Janos) A Dömösre mintha egy hatal­mas ököl sújtott volna. A ketté­tört hajón a túlélők zöme az orr részben, a felső fedélzeten resz­ket az életéért, mások úszva pró­bálják elérni a csábító közelség­ben lévő partot. A robbanást kö­vető szörnyű perceket, a drámai kavarodást Lánycsóki Hajnalka emlékeiből rekonstruálta dr. Dá­niel József. ,A túlélők ezen a lapos, de egy­re meredekebben lejtő platón gyülekeztek össze. A kapitányt a robbanás a levegőbe dobta es a hajóra visszaesve - mint később kiderül - halálos sérüléseket szenvedett. A kormányosnak mindkét lába eltörött. Csodába illő módon a hajó mélyéből élve tántorgott fel egy futó. A hajó lapátkerekét a robbanás elszaba­­ditotta. A rémülettől sokkolt em­berek elé szörnyű látvány tárul: az önállósult szerkezet - most már a víztől hajtva - továbbfo­rog és lapátjai között emberek vergődnek. A megmenekültek helyzete is kétségbe ejtő. A men­tőcsónakok ugyanis a hátsó rész­szel együtt süllyedtek el. Mentő­eszközeik nincsenek és az orr részt nem a fenéken támaszkodó gerinc, hanem a bennrekedt leve­gő tartja fenn, az pedig folyama­tosan szökik az eresztékeken ke­resztül. A második tavaszi árhul­lám egy hete tetőzött, a még le­begő roncs alatt zöldellő mélység tátong. A vészesen lejtő fedélze­ten gyerekek is vannak, a pánik kezd kitömi, de egy férfi erélyes közbelépése lecsendesíti a hajó­törötteket, ki-ki igyekszik megka­paszkodni. A szerencsédenül jár­tak egyikének, egy fiatal papnak szavai és imája, lelki szilárdsága reményt önt az emberekbe.” „A hajón utazik a fajszi Détiics Iván is hároméves kisfiával. Ép­pen a büfé előtt tartózkodnak, amikor a robbanás bekövetke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents