Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-10-26 / 42. szám

2000. október 26. 9. oldal * elePaks OKTÓBER 26. CSÜTÖRTÖK 12:05 Híradó (ism.), 12:25 Fekete gyöngy 7. rész (ism.), 13:15 Benzingőz, 13:45 Hír­adó, 14:05 Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (magyar film), 15:45 Klip hátán klip, 16:00 Híradó (ism.), 16:20 Gombóc mese, 16:45 Klip hátán klip, 16:55 Reklám, 17:00 Híradó (ism.), 17:20 Okavango, a vadon szíve 3. rész (ism.), 18:10 Egészségmagazin, 18:40 Klip hátán klip, 18:55 Reklám, 19:00 Csütörtök esti randevú, 19:55 Reklám, 20:00 Tűzoltó u. 25. (magyar film), 21:30 Reklám, 21:35 Csütörtök esti randevú (ism.), 22:25 Hírúj­ság. OKTÓBER 27. PÉNTEK 12:05 Tűzoltó u. 25. (ism.), 13:35 Csütörtök esti randevú (ism.), 14:25 Bence-show, 14:55 Biztonsági zóna, 15:25 Ismeri a Szandi-Mandit? (magyar filmvígjáték), 16:45 Egyensúlyban (átfogó test­súly karbantartás), 16:55 Reklám, 17:00 Szivárvány Sztár Magazin, 17:30 Klip há­tán klip, 17:55 Reklám, 18:00 Csütörtök esti randevú (ism.), 18:55 Reklám, 19:00 Híradó, 19:20 Vállalkozók klubja (Iparoskör magazin), 20:10 Híradó (ism.), 20:30 Színész, színésznő és a gyerek 3. rész (olasz film), 22:00 Rek­lám, 22:05 Híradó (ism.), 22:25 Hírújság. OKTÓBER 30. HÉTFŐ 12:05 Híradó (ism.), 12:25 Színész, színésznő és a gye­rek 3. rész (ism.), 13:55 Rek­lám, 14:00 Híradó (ism.), 14:20 Szivárvány Sztár Ma­gazin, 14:50 Benzingőz, 15:20 Gombóc mese, 15:45 Klip hátán klip, 15:55 Rek­lám, 16:00 Híradó (ism.), 16:20 Vállalkozók klubja (Iparoskör magazin), 17:10 Híradó (ism.), 17:30 Lelátó, 18:55 Reklám, 19:00 Híradó és sporthírek (ism.), 19:20 Lelátó, 20:50 Híradó és sporthírek (ism.), 21:10 Szí­nész, színésznő és a gyerek 4. rész (olasz film), 22:40 Hír­adó és sporthírek (ism.), 23:00 Hírújság. OKTÓBER 31. KEDD 12:05 Híradó (ism.), 12:25 Színész, színésznő és a gye­rek 4. rész (ism.), 13:55 Rek­lám, 14:00 Híradó (ism.), 14:20 Célkeresztben, 14:50 Lelátó (ism.), 16:20 Híradó (ism.), 16:40 Gombóc mese, 17:05 Egyensúlyban (átfogó testsúly Karbantartás), 17:15 Reklám, 17:20 Lelátó, 18:55 Reklám, 19:00 Arcképek Ma­gazin (ism.), 19:30 Klip hátán klip, 19:55 Reklám, 20:00 Családi fotók 1. rész (amerikai film), 21:30 Rek­lám, 21:35 Arcképek Magazin (ism.), 22:05 Bence-show, 22:35 Hírújság. A műsorváltozás jogát fenntartjuk! „Kész átverés-show”? Legalábbis így érezte az a paksi polgár, aki hitt a 2. Ön­­kormányzati hétre szóló meg­hívónak. Benne a 2. oldalon ugyanis az áll, hogy a Tehetsé­ges Fiatalokért Alapítvány díj­kiosztó ünnepségére október 23-án „ll:30-kor” kerül sor a Városi Művelődési Központ színháztermében. Ugyanis a rendezvény mintegy háromne­gyed órával korábban kezdő­dött, így az, aki a meghívóban feltüntetett időben érkezett, az jócskán elkésett. Magam is így jártam. Noha — vidékről haza­sietve, otthagyva egy fontos családi ünnepséget — családos­tul „már” 10:45-kor megjelen­tem a kislányomat is érintő eseményen; jócskán elkéstem, hiszen már a középiskolások tanulmányi sikereit sorolta a „szóvivő”. Mint hallottam, többen is így jártak. Tudom, a versenyzőket külön meghívó­ban 10:00-ra hívták. [Paksi Hírnök Paks város és a környék lapja A vélemény szabad Beszél a nép Mégis megkérdezem: tény­leg keverni kell némi ürömöt az örömbe? Felelőtlenül el lehet rontani lelkes fiatalok örömét? Nekik és szüleiknek tényleg tudniuk kell, hogy két ugyanazon címről szár­mazó információ közül me­lyik a valódi? Ráadásul nem győztem szégyenkezni a szemrehányó tekintetek lát­tán, amelyekből az lövellt fe­lénk, hogy „érdek-telen”, esetleg tüntető távolmaradá­sunkkal semmibe vettük az Önkormányzat nemes igye­kezetét, s ezzel gyermekünk méltatlanná vált a kitüntetés­re. G. J. Paks Vita a közlekedési koncepció tárgyalásakor Köztudott, hogy néhány év­vel ezelőtt a Kishegyi utat egyirányúsították, ám a legu­tóbbi testületi ülésen a kép­viselők elé került tervben kétirányú utcaként és fő­irányként szerepel. Az ülé­sen a képviselők egy része nem támogatta az elképze­lést, hevesen tiltakoztak a megvalósítás ellen, s kérdé­sekkel bombázták Farkasné Macsinka Klára főtervezőt. A városépítő bizottság össze­gyűjtötte a város polgárai, a képviselő-testület, illetve a bi­zottságok által a közlekedést érintő problémákat. így a meg­oldásra váró kérdések száma eléri a harmincat. Ezt figyelem­be véve készítették el a tervet. Szinger Ferenc, a városépítő bizottság elnöke hangsúlyoz­ta: a közlekedési terv valójában a második fordulós tárgyaláson kerül jóváhagyásra, az előter­jesztés során csupán vélemé­nyezésre van lehetőség. A terv elkészítésekor arra kérték a közlekedési mérnököt, hogy ne politikai szempontokat ve­gyen figyelembe („nem szá­mít, hol lakik a városépítő vagy a gazdasági bizottság elnöke”). Előzőleg úgy döntöttek, hogy a parkolóórák témakörét egy önálló napirendi pontban tárgyalják, ezért Szinger Fe­renc azt kérte a képviselőktől, hogy „ez ma ne kepezze vita tárgyát”. A településrészi ön­­kormányzat részéről többek között elhangzott: a 6-os főút mentén (Paks és Dunakömlőd között) épüljön gyalogos- és kerékpárút, a Halászcsárdánál alakítsanak ki egy kanyarodó sávot, illetve hangolják össze a távolsági járatokat a helyiekkel. Bagdy László alpolgármester kiemelte: ilyen volumenű ügyet valóban nem lehet egy fordulóban tárgyalni, hiszen feltédenül szükséges a lakossági vélemény kikérése. A különbö­ző észrevételek beépítése után lehet aztán a második forduló­ra sort keríteni. Haaz Ferenc Tihamér képviselő kérdésére (tudni­illik: mivel magyarázzák a Kishegyi út kétirányú forgal­mának visszaállítását?) a Pro Űrbe Kft. képviselője el­mondta: az anyag elkészíté­sekor tisztán szakmai szempontokat vettek figye­lembe. A Kishegyi út kap­csolata nagyon hiányzik a vá­ros- és a lakótelep központjá­ból, hiszen mindazok, akik eddig ezt használták, más út­vonalon kénytelenek lejönni a városba. Ezek általában kerü­lőutak, ráadásul rosszabb pa­raméterekkel rendelkeznek, mint a Kishegyi út. „Nincs szakmai érv amellett, hogy ez az út egyirányú maradjon” — szögezte le Farkasné Macsinka Klára. Dr. Bencsik Lajos képviselő értetlensé­gének adott hangot akkor, amikor felvetette, hogy a terv elkészítése kapcsán többen kiemelték a „nem politikai szempontokat, holott erre senki sem gondolt”. A Kishegyi út és az Újtemp­­lom utca csomópontjában je­lenleg az Újtemplom utca - Kishegyi út (felső szakasza) a főirány. A csomópontban vár­hatóan a Kishegyi utca nyom­vonala bonyolít majd le na­gyobb forgalmat. A tervezők szerint ezt a csomópont geo­metriai kialakításának is tük­rözni kellene. A tervben sze­replő javaslat szerint a jövő­ben az Újtemplom utca alá­rendelt irányként működne, elsőbbséget adva a Kishegyi útnak. A kereszteződés mé­retét csökkenteni kell, és az elsőbbségi viszonyoknak a csomóponti geometriában is meg kell jelenni. A vita során számtalan ötlet és kérdés me­rült fel. Végül a testület úgy döntött, hogy a képviselőt írásban is eljuttathatják véle­ményüket és javaslatukat a polgármesteri hivatalba, ahon­nan továbbítják a beadványo­kat a tervezőnek.- Hol a halott? - kérdezi a fuva­ros, homlokát törli; siet, délután még szénát hord másoknak. Agnes néni köténye sarkával szeme előtt babrál, előremegy a tisztaszobába, kapcsolja a vil­lanyt, mert sötét van, a zsaluaáter behúzva; sosem nyitja ki. Mert csak szívná a nap a drága bú­torkárpit színét. A venember ott fekszik az ablak előtt, a régi sátor­lapon, amit még a háborúból ho­zott, talpig feketében. Keze ösz­­szekulcsolva a mellkasán, ujjai alatt az imádságos könyv, kicsit feljebb a nyúlszőr kalap, amit úgy szeretett azzal a fácántoll bokrétá­val a széles szalag mögött. Fel van készítve tisztességgel a nagy útra, úgy, mint vasárnapokon, szentmisére menet.- Jó lesz, ahogy vpn? - szipog­va néz a fuvarosra Agnes néni. - Magam öltöztettem, az ember lá­nya ne bizza másra a hites urát. Amint meghalt és lezártam a sze­mét, menten hozzákezdtem, amíg meleg, hogy könnyebb legyen, merthogy még nem merevszik. Megborotváltam az aranyomat, nehogy úgy álljon majd az Úristen ítélőszéke előtt, hogy azt mond­ják, no, jóember, mitele asszonya volt magának abban a siralom­völgyben, hogy ilyen borostás áb­­rázattal engedte el erre a hosszú, nagy útra. Illatos vizet is permeteltem az arcára, jneg még meg is füstöltem, így - Ágnes né­ni szusszant egyet, kicsit felhagy a sírással, két tenyerét elégedet­ten pihenteti a kötény alatt ziháló mellkasán. A fuvaros türelmetlenül legyint:- Hagyja már, hagyja. Minek annyi beszéd? Megtette, hát jól tette. Halottnak minden jó - arcán látszik, legszívesebben hóna alá csapná ezt a madárcsontú öreg­embert, s vinné, mint a rongyot kifelé a kocsihoz, a koporsóhoz, mert igaz ami igaz, ki nem mon­daná ugyan, de cseppecskét ne­heztel a halottra. Hogy pont most, a legnagyobb dologidőben? Ráért volna vele várni egy kicsit, télig, amikor kevesebb a dolog, vagy éppen elbúcsúzhatott volna már korábban, kora tavaszon, amikor a tengersok esőtől a fuvaros jobb híján egyik oldaláról a másikra fordult a napközben is vetetten ágyon. De ha így jött, így jött, nem kezdhet semmit vele, bele kell tö­rődni az ilyen fuvarokba is, mert emberbaráti szeretet is van még ebben a kacifántos világban, s lám, máris sebes léptekkel a por­tákat elhatároló kerítésnél terem, s belekiált a levegőbe.- Sanyi, te! Hallod, te Sanyi, hol esz a fene?- Na, mi kő?- Gyere át, azt' segíts!- Jani bátyám?- Az, az, csak gyere. Ezután a koporsót leveszi a sze­kérről, becipeli a szobába s oda­fekteti majdani lakója, a világ dol­gai iránt már teljesen közömbös abrázatot mutató öregember mel­lé. Az öregasszony előhozza a szoba sarkából a lepedőbe cso­magolt szénahalmocskát, még az este odakészítette, a legfino­­mabbjából, bánta kicsit, hogy a jászolból szedte, a marhák szája elől, de hiába, a kinti vizes volt, nedves, nem száradt még le róla a hajnali eső. Selymes, jó illatú széna, s az öregasszony szemé­ben az örökös fáradtság megtört fényét az irigység fénye veszi át; milyen jó fekvés esik majd azon a finom szénán, tudom istenem, só­hajt maga elé, kipihenné rajta az ember lanya ezt a hetvenhat esz­tendei munkálkodást.- Nyugodjék szegény - motyog­ja maga ele s keresztet vet. Jön Sándor, a szomszéd. Ket­ten emelik a vén­embert, de nem is szusszantanak, mert könnyű, mint a pihe. Emelkedik is sza­porán a vaskos férfiujjak között, mint pihe a szélben. Kicsi .igazí­tás, hogy a feje jól álljon, Ágnes néni odarakja bolapgult férje mellé a nyeles fésűt, amit úgy szeretett. Ezen jócskán töprenkedett; nem prédaság-e, oktalan pazarlás egy teljesen jó, használható állapot­ban lévő fésűt föld alá küldeni? Végül mégis megtette, gondolván, van még fésű ezen kívül fölösen is, merthogy a múlt évben találta azt a nagy, ritka fogú barnát a bolt előtt. Hozza a szemfedőt, gondo­san kivágja rajta a léleknyílást, kereszt alakban, majd széles mozdulattal párjára teríti és utolsó istenhozzádot mond.- Mennyi a fizetség? - a tor­nácon kérdezi, könnyein át fi­gyelve.- Erre jövök visszafelé, belépek a pénzért. Nem olyan sürgős, hogy mindjárt kellene - a kocsis a bakra pattan, illendőségből le­vett kalappal ül, szelíden, gyá­szos lassúsággal indítja a lova­kat, csak kint az utcán vág közé­jük, mert hajtja az idő. - Gyi, Holló. Gyi, Hattyú! - kiáltása messzire hallik. Ágnes néni visszatipeg a tiszta­szobába, összekulcsolt kézzel megáll az esküvői kép előtt, s hosszan nézegeti egykori önma­gukat, a hajdani ifjú párt. Különö­sen a fekéte, fölfelé kunkorodó bajuszú, dús hajú, tiszta tekintetű férfit, amint mellőle néz le rá hat­van esztendő távolából. Ugyanazt az embert vitték ki perccel előbb, de mi lett belőle? Madárcsontú, örökké köhécselő, hajlott hátú, megkopott vénember. Mégis, mi változott? Akkor is ilyen nyár volt, mint most, amikor először gyűjtöt­ték a szénát a Sári réten, s min­den percben érezték az egybekelt emberpár önfeledt boldogságát. Mert volt boldogság, bőven volt. Jó ember volt az ura, szépen foly­­dogált el az a hatvan esztendő. Szép volt, no. Szép.- Elmúlt, mint az álom - súgja maga elé Agnes néni. Szédülést érez. Odalép a tor­nyosra vetett ágyhoz, s amit még sosem cselekedett, azt most meg­teszi. Beljebb tolja az egymásra rakott dunyhákat, vánkosokat, he­lyet csinál magának, leül a szal­mazsákos ágy szélére, szembe az esküvői képpel, hátát az ágy­­neműtoronynak veti, s várja, hogy elmúljon szeméről a hirtelen jött sötétség. Jön a fuvaros.- Ágnes néni! Hallja? Hol van? Gyüjjon má’ mer1 sietni köll. Megint szól, aztán újra, hango­sabban. Semmi nesz. Rossz érzéssel nyitja a tiszta­szoba ajtaját, s belep a huszonö­­tös égő szórta halovány fénybe. Ott az öregasszony, háttal az ágy­neműnek dőlve, arcán békesség, nyugalom, fekete kendője alól ki­bukott hófehér hajának tincse, s csak a szeme árulja el: elment a férje után. Varga S. József: Ragaszkodás

Next

/
Thumbnails
Contents