Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-02-03 / 4. szám
2000. február 3. 9. oldal Nyílt válasz Kiss. G. Péternek Tisztelt Uram! Válaszát (Paksi Hírnök 99/49-50. sz) olvasói levelemre (Paksi Hírnök 99/47.sz.) karácsonyi postámmal megkaptam. Okaimról és az „időzítésről” azt hiszem, érthetően írtam. Jobbnak találtam nem első felindulásomban tollat ragadni, s a lelkiismeretem ezt a legvégső határidőt szabta. Mivel az üzletrontás nem állt szándékomban, úgy gondoltam, sikeres könyvük mostanra elkelt. Honnan tudhattam volna „egy héttel a könyv nagyobb példányszámban való boltokba kerülése előtt” bármit is róla? Most viszont újra reflektorfénybe került, ami csak hasznára lehetett. Önnek valóban nem volt felhatalmazása tőlem édesapám, Inotai Imre képeinek megjelentetésére. Szerettem volna megtudni, hogy kitől kapta azokat. Ön erre lényegében sem szóban sem írásban nem válaszolt. Kezdettől fogva tudomásom volt a hirdetésről: „FÉNYKÉPEK KERESTETNEK”. Nem állt szándékomban „korlátlan felhasználásra” ELADNI képeket, ahogy az valamennyi fürdetésben állt. Tudtam arról is, amikor egyik közeli ismerősömnél járt ez ügyben, s csak hetekkel később hívott fel engem. „Arról a fontos részletről - idézet szabadon -, hogy még arra sem adtam lehetőséget, hogy az Inotai-anyagot egyszer is megnézhette volna”, csak annyit, hogy az telefonon keresztül nem volt lehetséges, már csak azért sem, mert egykét hetet vett volna igénybe, s ez az időtartam többszöröse lett volna az Ön által határidőben mebszabottaknak. Önnek sürgősen paksi utcaképekre lett volna szüksége, - mivel inkább csak emberábrázolásokat tudott gyűjteni -, s megvette volna azokat. Azt válaszoltam, hpgy A KÉPEK NEM ELADOK. Ez az előtörténet azonban a lényegen nem változtat. Önzésem oly mértékű, hogy több mint 300 felvételt bocsátottam 20 éve a helytörténet rendelkezésére ingyen és bérmentve, „ami ma már közkincs is lehetne.” (A kérdéses 4 kép közül hármat csak egyezer adtam ki a kezemből. Édesapámnak nem volt szokása az ilyen témájú képek osztogatása.) Helyi folyóiratok, a „Paksi Duna-Partért” Közalapítvány s mások kérésére is sokszpr segítettem fényképekkel. így a „Hej halászok... (1910 körül)* c. kép ikertestvérét megtalálja egy Paksi Tükör címlapján 1958-as dátummal. 1999. december 3-án én kerestem fel Önt, - ez volt az első találkozásunk -, s meg-A vélemény szabad Beszél a nép mutattam a „Vásárban” és a kishajóra igyekvő kofákat ábrázoló képek nálam lévő eredetijét. - Ezekről kérdeztem, hogy honnan tudhatta (-ták), hogy a paksi vonatkozásúak, mert nincs olyan részletük, ami ezt elárulhatná. Ön ehelyett a „Hej halászok... ”-ról ír "Ids dolgozatában", amit jobb lett volna mellőzni. Köztudott, hogy Pakson a strand szó a lakótelepit megelőzően mindig is a Duna túloldalán lévő homokos partot jelentette. Ezen az oldalon a vízen volt a fürdő/kosaras uszoda. Bár többen jelezték, hogy jól kivehető a 6. sz. főút korlátja a képen, - talán tekintse meg kinagyítva a. Városi Múzeumban -, de az Ön kedvéért mellékelek ugyanarról az 1958. aug. 3-i keltezésű kisfilmről egy másik felvételt. Ez „a szalagkorlát.. (lenne)., a strand korlátja”? nem hiszem, hogy édesapám 7 éves korában fényképezett volna, de ha mégis, akkor is csak Igaza van, ha azt mondja: „Óva inteném az olvasót attól, hogy kis dolgozatát (má^mjnt az enyémet) flIBAIGAZITOként használja.” írásom csak annak RÉSZÉ lehetne. Nem vonom kétségbe az adománvozók/eladók jóhiszeműségét. Sőt azt mondom, hogy megérdemelték volna, hogy szerepeljen a könyvben az ő nevük is. Szerény könyvészeti ismereteim szerint (20 évig voltam könyvtáros), az ilyen jellegű könyvekben szokás felsorolni a képek forrását is. Talán ez is segített volna. Az elveszett képek sorsa számomra még mindig talány, mint ahogy az is, hogy milyen katalogizálás az, ami a képek visszaadásával semmivé válik, 99 novemberében még biztos volt belőle valami, mert akkor még jó néhány fotó a Paksi Hírnök szerkesztőségében várt a gazdájára. A számítógépek korában a Katalogizálás (rendszeres jegyzékbe foglalás) nem lehet gond. Az adatok mentése rutinfeladat. Ezt elhanyagolni VETEK, AZ A LKOT A.4 ók LEBECSÜLÉSE, mert a fotótörténet is a helytörténet része, még ha vannak fekete lapjai is. A képekkel, terveink vannak, amelyekben Ön is szívesen részt vállaft volna. Számtalan ötletem megvalósításához biztosan a segítséget is meg fogom találni, amire leveleim írásánál nem volt szükségem, legfeljebb Önre,. akitől az idézeteket vettem. Üdvözlettel: Koch Józsefné/Inotai Gyöngyi Paks, 2000. január üveglemezre. Paksi Hírnök PaJu váró* é* a környék lapja EGÉSZSÉGÜNKRE! A savanyú káposzta Ki hinné, hogy a savanyú káposztát és levét már a rómaiak is használták gyógyászati célokra? Ma is igen közkedvelt azért, mert olcsó, kitűnő C és B vitaminforrás, valamint ásványisó összetevői miatt szervezetünk számára hasznos. Régen bevált szerként alkalmazták a cukorbetegség gyógykezelésében is. Sokkal könnyebben emészthető, mint a fehér vagy a lila káposzta, így gyenge gyomrúak is szívesen fogyasztják. Ilyenkor télen, amikor többi élelmiszerünk már alaposan megfonnyadt, a savanyú káoszta még mindig tökéletes -vitamin forrásunk. Magas rost- és tejsavtartalmának köszönhetően a bélbetegeknél gyors, biztos eredményt hoz. Székrekedés ellen reggelente egy kávéspohárnyi savanyú káposztalé vagy kistányérnyi káposzta fogyasztása javasolt. Mecsnyikov, korának híres párizsi orvos-kutatója, szerint úgy tudjuk meghosszabbítani életünket, ha sok savanyú káposztát fogyasztunk, ami bélrendszerünk egészségét segít megőrizni. A tejsav bacilusok ugyanis méregtelenítik a bélflórát. Kimutatták, hogy az élesztő kivonata a kórosan emelkedett vércukrot leszállítja. A helyesen alkalmazott és a pontosan betartott savanyú káposzta kúra kedvezően alakítja a vércukorszintet. Ezt a kúrát azonban orvosi engedély nélkül, vagy hiányos diétás ismeretek birtokában kipróbálni nem szabad! Jótékony hatását főleg nyers állapotban fejti ki. (Főtt állaf)otban ugyanis a tejsav baciusok elpusztulnak.) Fogyasszuk tehát jó étvágygyal, hogy egészségünket sokáig megőrizhessük! Felhívás Kedves paksi polgárok! 1999 tavaszán Paks Város Önkormányzata és Dunakömlőd civil szervezetei - települési problémák újszerű kezelésére - sikeresen pályáztak a Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítványhoz. A pályázat lényege, hogy a település lakossága önmaga döntsön arról, hogy mit tart fontosnak, megvalósításra érdemesnek a jövő érdekében és az, hogy minél több ember gondolkodjon hasonlóan a település jövőjéről. Tavaly nyáron létrejött egy munkacsoport, amely a CTF Alapítvány képzését követően, november 18. és december 21. között a falu különböző célcsoportjait (nyugdíjasok, tsz dolgozói, pedagógusok, fiatalok) hívta a Faluházba, hogy kötetlen beszélgetések során problémáikat, véleményeiket, kívánságaikat összegyűjtsék. Ezen problémák összegzésére és rendszerezésére 2000. január 17- én került sor. A program következő fontos állomása a 2000. február 11- 12-13-án Dunakömlődi Faluházban megrendezésre kerülő Jövőkutató Műhely, amelyen egy új, jobb dunakömlődi jövő megtervezésére vállalkozunk. Ön az egyike lehet annak a 80-100 főnek, aki ötleteivel és információival hozzájárulhat ennek a jövőképnek a megfogalmazásához. A Műhelyen találkozni fog barátokkal és ismerősökkel, akik részben magánemberként, részben vállalkozóként, vagy önkormányzati alkalmazottként segítenek abban, hogy megoldást találjunk olyan kömlődi problémákra, mint az iskola elnéptelenedése, a közlekedés hiányossága, az alvófalu jelleg. Ez a Műhely egy különleges esemény, ahol mindenki egyenrangú, ahol mindenki véleménye egyformán fontos. Hol nagycsoportban, hol kevesebb emberrel kiscsoportban dolgozunk együtt. Célunk az, hogy a Műhely végére tudjuk, milyen lépéseket kell tennünk ahhoz, hogy megvalósítható legyen az eltervezett jövő. Döntések is születnek majd, amelyek a jövő irányvonalait, a Műhelyt követő programokat határozzák meg. A Műhely február 11-én, pénteken 14 órakor kezdődik és február 13-án, vasárnap 17 óráig tart. A Műhely ideje alatt ebédet, vacsorát, a gyerekeknek játszóházat biztosítunk, esténként pedig szórakoztató programokkal igyekszünk a napi munka fáradalmait kipihenni. Fontos, hogy a Műhely összefüggő feladatok sora, ezért az eseményen azok vehetnek részt, akik vállalják, hogy a program teljes időtartama alatt ott lesznek. Szeretettel hívunk és várunk minden olyan paksi személyt, aki úgy érzi, hogy gondolataival segíteni tudja munkánkat. Jelentkezni a Dunakömlődi Faluházban, valamint a Paksi Polgármesteri Hivatal titkárságán lehet a 312-561 illetve 310- 287-es telefonszámokon. A Kömlődi Jövőért Program munkacsoportja A Villany utcai piac üzemeltetési rendje február 1-től: Kedden és pénteken a szokásos zöldség, gyümölcs, élelmiszer és iparcikk árusítás, Minden szombaton: használt cikkek értékesítése, börze. Kedves Olvasónk! Hírnök recepttár rovatunkkal szeretnénk mindazok segítségére lenni, akik imádnak sütni-főzni. Ezen az oldalon hétről hétre új recepteket jelentetünk meg, abban a reményben, hogy sikerül néhány hasznos ötlettel szolgálni. Küldje el Ön is kedvenc ételreceptjét: juttassa el hozzánk levélben vagy személyesen. Címünk: Paks, Dózsa Gy. út. 51-53. A beküldők között minden héten egy 500.- forint értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki. Gulyás Hozzávalók: 1 kg marhahús, 1 evőkanál zsiradék, a hagyma, 100 g sárgarépa, 100 g petrezselyemgyökér, 1 paprika, 1 paradicsom, 1 evőkanál őmltpapríka, só, 1 babérlevél, 5-6 szem feketebors, 1 mokkáskanál őrölt köménymag, 2 l víz, 600 g krumpli, 1 tojásból készült csipetke. A húst megmossuk, és kockákra vágjuk. Az apróra vágott hagymát és a karikára vágott leveszöldséget forró zsiradékon megpirítjuk hozzáadjuk a húst, az őröltjpaprikát és a sót. Néhány percig dinszteljük a húst, majd felöntjük vízzel, hozzáadjuk a paprikát, a paradicsomot és a fűszereket. Letakarva, közepes hőfokon tovább főzzük. Ha a hús már kezd puhulni, hozzáadjuk a kockára vágott krumplit és az egészet puhára főzzük Végül befőzzük a levesbe a csipetkét. A gulyás a magyar konyha egyik legrégibb étele. Tulajdonképpen egy igen laktató leves, melyet eredetileg a gulyások főztek bográcsban. A gulyás leginkább marhahúsból készült, de disznó- és baromfihúsból is készíthető. Burgonyás rétes Hozzávalók 6 személyre: 2 csomag réteslap, 50 dkgßtt, megtisztított burgonya, 15 dkg cukor, 5 dkg mazsola, 8 dkg hámozott, darált mandula, 6 tojás, 10-12 dkg vaj, 1 negyed citrom leve, kevés reszelt citmmhéj, 1-1,5 dl tejföl, csipetnyi só, zsemlemorzsa vagy édes kekszmorzsa A tojások fehérjét és sárgáját szétválasztjuk, a sárgáját a cukorral, a vaj felével habosra keveijük Beletesszük az áttört főtt burgonyát, hozzáadjuk a tejfölt, a citromlevet, a reszelt citromhéjat, a mazsolát, a darált mandulát, csipetnyi sót. Jól összekeverjük, majd hozzáadjuk a kevés cukorral felvert tojásfehérjét. A nedves konyharuhán széthajtogatott réteslapokat megkenjük olvasztott vajjal, megszóljuk zsemlemorzsával vagy édes kekszmorzsával, az egyik felén egyharmad részig felrakjuk a töltelék felét, és az előzőekben már ismertetett módon a réteslapot felcsavarjuk, majd a tepsibe helyezzük. Megtöltjük a másik réteslapot is. A tepsiben mindkettő tetejét olvasztott vajjal megkenjük és előmelegített, közepesen forró sütőben körülbelül 20-25 perc alatt megsütjük. A^HÍrnök Recepttár támogatója a Goldmi|ie Music Club Étterem (Barátság utca 3.) Tel.: 319-969
