Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-08-31 / 34. szám
2000. augusztus 31. 7. oldal Nyilatkozat A Magyar Szocialista Párt Országos Tanácskozása örömmel állapítja meg, hogy a magyar államalapítás millenniumát történelmi jelentőségéhez méltó módon ünnepelte meg a nemzet határainkon innen és túl. A szocialisták fontosnak tartják azt is kiemelni, hogy Szent István történelmi alkotását folytatták mindazok, akik az elmúlt ezer év során Magyarorszag felemelkedését és függetlenségét szolgálták: IV. Béla, Mátyás király, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Deák Ferenc, s a XX. században Ady Endre, József Attila, s mártír társai és sokan mások. A mai Magyarország közös alkotása mindazoknak, akik az elmúlt évszázadokban itt éltek. Szent István történelmi jelentőségű életművében meghatározó volt a változtatásra való készség és képesség. Egész történelmünk szempontjából döntő jelentősegű, hogy a kereszténység felvételével Magyarországot, a magyarságot Európához kötötte. A Szent István-i örökséghez híven hangsúlyozzuk, hogy Magyarország számára most is sorsdöntő a csatlakozás az európai értékrendhez és intézményekhez, az, hogy hazánk az európai demokratikus országok közösségének egyenjogú tagjává váljon. Az Európai Unióba történő beilleszkedésnek ma ugyanúgy nincs ésszerű alternatívája, mint Szent István korában a keresztény Európához való tartozásnak. Csadakozásunk feltétele az európaiság mai követelményeinek teljesítése, a jogállam, a demokratikus intézmények zavartalan működésének helyreállítása, az emberi jogok maradéktalan érvényesítése, a társadalmi béke biztosítása. * * * Mindezt veszélyezteti, hogy szélsőséges politikai erők botrányokat gerjesztenek, s ezzel bizalmatlanságot szítanak a demokratikus intézmények iránt, bizalmi válság felé sodorják az országot. Akadályozzák a tisztánlátást, mondvacsinált ügyekkel próbálják elterelni a társadalom figyelmét a tényleges problémákról. A szocialisták elengedhetetlennek tartják a különféle botrányok, vádaskodások pártadan kivizsgálását, a közélet tisztaságának megteremtését, a közbizalom es a társadalmi béke helyreállítását. * * * A nép áldozatvállalásával a szocialista vezetésű kormány alapozta meg a magyar gazdaság Közép- és Kelet-Európábán kimagaslóan jó eredményét, amelyben még a mezőgazdasági termelés is növekedésnek indult. Az Orbán-Torgyán kormány most arra készül, hogy újabb törvényekkel megsemmisítő csapást mérjen a még talpon maradt mezőgazdasági szövetkezetekre, végveszélybe sodorja a magyar mezőgazdaságot, kilátástalanná tegye a vidék, a falvak lakóinak helyzetét. Lépjünk fel együtt a kormány szándékaival szer ben. Fogjunk össze a magyar mezőgazdaság és abból élők megmentéséért, az életképes családi gazdaságok, szövetkezetek es társas vállalkozások támogatásáért, az üzletrész tulajdonosok érdekeiért. A Magyar Szocialista Párt mindenkit cselekvésre hív, a beláthatatlan károkat okozó rombolás megakadályozásáért. * * * Az ország gazdasági eredményeihez méltadanok az emberek nagy többségének életkörülményei. A bérek, a nyugdíjak, a családi pótlék értéke, a szociális és egészségügyi ellátás, az oktatás költségvetési támogatása jelentősen elmarad a fejlődő gazdaság lehetőségeitől. Követeljük, hogy a kormány szüntesse meg ezt az ellentmondást. Ha a szocialisták kormányra kerülnek, gondoskodni fognak arról, hogy a lakosság életkörülményei, jövedelmi viszonyai összhangba kerüljenek a gazdaság teljesítményével. * * * Mi, szocialisták nem megosztani, hanem egyesíteni akarjuk a nemzetet. Azon vagyunk, hogy mindenki boldogulhasson, mert úgy tartjuk: Magyarország mindannyiunké! Magyar Szocialista Párt Országos Tanácskozása Budapest, 2000. augusztus 25. (fizetettpolitikai hirdetés) Diplomásokat keresünk önálló munkára. Tel.: 06-20/9-418-417 Paksi Hírnök Pak« város í. a környék lapja fi Csillagok fénylettek, mire a nő az utolsó házhoz ért. Reggel óta rótta a városszéli utcát, portáról portára járt, s ahol megrendelést kapott, ott hoszszan időzött: finom ceruzával, vonalzóval, kicsi zsebszámológéppel babrált s dolga végeztével rendre közölte, mikorra és mennyiért szállítja a központi fűtés terveit. Apróka félsz bujkált benne, amint a csengőhöz ért. Ránézésre kihalt, komor és lakatlan volt a ház, s úgy érezte hirtelen, hogy nem is ablak, de gyanakvó szem a félig leeresztett redőny mögött sötétlő üveg.- Igen! - hangzott a feketeségből s a kiáltást csend követte. Kisvártatva léptek nesze, köhintés, majd zömök, ősz öregúr jelent meg a felkattintott udvari égő holdudvarában.- Jó estét, fiatalasszony - szíves köszöntés a kerítés túloldaláról -, már vártam. Láttam, milyen szorgalmasan járja a mi kis utcánkat.- Igen, bizony és mára elég is lesz.- Meghiszem - szólt a férfi elismeréssel, s feltárta a kaput. A konyhába érve a nő megmelegítette tenyerét a régi vaskályha fölött, majd lendületesen munkához látott. Sorra vette a két utcai szobát, a konyhát, a fürdőszobát, az előteret, s vidáman nézett a férfire:- Kész? Ennyi az egész?- Nem egészen. Van még egy szoba, az udvari - határozott léptekkel megindult. A nő követte, s amint meglátta a leghátulsó ajtót, menten benyitni készült.- Bocsásson meg - a férfi elhárítón az útját állta -, de előbb tessen szíves lenni levetni a csizmáját - ezzel egy időben papucsot csusszantott a nő lába elé. - Cselekedjünk és viselkedjünk a kegyelet parancsai szerint, adjuk meg elhalt szeretteink emlékezetének, ami jár neki. A nő sanda pillantást vetett, s kicsi töprengés után engedelmeskedett. Almaillat naftalinszaggal vegyülve. Leeresztett roló, hidegség, s a nő arra gondolt, olyan ez, akár egy kripta.- A tisztaszoba? Vagy a vendégeké? - tapogatózón kérdezte.- Ugyan, miféle vendégeknek tartana fenn külön szobát egy magamfajta, magányos agglegény? Ez kérem, emlékszoba. Boldogult anyám emlékezetére. Adventkor lesz három esztendeje, hogy végső istenhozzádot mondott. A temetés után röviddel úgy határoztam, hogy emlékszobát rendezek be neki. Egyébként ez volt a legkedvesebb tartózkodási helye, ide szeretett leginkább visszavonulni, itt csendet és békességet talált. Látja - szólt a férfi, mint gyakorlott idegenvezető -, még az ágyát sem vetettem be, úgy hagytam, amint utolsó ébredése után maradt. Az a karosszék ott, szintén őt idézi. Abban is roppantul szeretett elüldögélni. Vagy azok a hervadt, mondhatni mumifikálódott virágok is! Azok voltak a kert utolsó díszei, és ő hozta be őket a vázába, azidőben. Nekem - szinte bocsánatkérő volt a hangja - ez a szenvedélyem, ez az emlékszoba. Mint másnak a lóverseny, a kártya, az utazás. És rám is áll a közmondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. Mostanra Varga S. József Emlékszoba már minden gondolatomat ez az emlékhely tölti ki, sokkalta jobban, mint a kezdet kezdetén. A nő helyeslőén közbevetette:- Tiszteletreméltó szenvedély. Egy lapon sem említhető például a kártyával.- Csakugyan nem - a szerénység zavart pirossága a férfi arcán - és mivelhogy nyugdíjba vonultam, mondhatom, ez tart életben, ez ád értelmet napjaimnak és cselekedeteimnek.- Bocsásson meg, maga lelkészként vonult nyugdíjba, hogy ilyen kenetteljesen beszél?- Lelkészkent? No nem. Egyébiránt köztisztviselőként, ami nem zárja ki, hogy mindvégig érző ember voltam és maradtam - a férfi tárgyilagos hangra váltott. - Mellesleg a múlt héten is tettem egy gyűjtőutat, volt szerencsém egyebek között olyan régi, megbámult fényképet is beszerezni, amelyen édesanyám, mint még karonülő kisleány látható. Ezen felül Gizella nagynéném nékem adta azt a keszkenőt, amelyet valamelyik születésnapjára kapott, megboldogult édesanyámtól. És tetszik látni azokat az almákat? - tekintetét a szekrény teteje felé vetette. - Az egyik szomszédtól hoztam őket és arról a fáról, amelyet még anyám adott, mint csemetét. A fák, füvek és virágok tudósa volt ő, nem túlzók állítani, hogy biológus, botanikus egy személyben. A nő hosszan tűnődött s hitte: különös ember lehetett az az asszony. Bizonyára a fővárosban folytatta tudományos tevékenységét s ide csak felfrissülni, erőt meríteni tért vissza, s lakta a zajoktól elszigetelt szobát. S mert hogy mind erőteljesebben gyökerezett benne a feltételezés, kellő tisztelet hangján megkérdezte:- Tudományos fokozata is volt az édesanyjának?- Mit is mondjak erre? Hm, hm - a férfi az állán matatott -, tulajdonképpen volt. Hisz’ szerintem az is valami, hogy a környék népe kertész Évanak nevezte, holott Ékes Évának anyakönyvezték, anno születésekor.- És honnét vonult nyugdíjba?- Mármint jóanyám? 0 igazából sohasem vállalt állást, fájdalom, nyugdíjat sem kapott.- Aha - hangzott a nő ajkáról, s szemében tökéletes megnyugvás látszott. Nyilvánvaló, gondolta, hogy előző feltételezése helyes. Legfönnebb azzal kell megtoldani, hogy a szoba hajdani lakója egy volt azon kutatók közül, akik mindvégig megőrzik alkotói szabadságukat, függetlenségüket és munkásságukat nem váltják holmi havonta folyósított aprópénzre. Noha ez a legnehezebb. A férfi:- Mitagadás, könnyű helyzetben voltam, a televízió jóvoltából. Hisz’ hány és hány emlékszoba, emlékház létrejöttét követhettem nyomon! És amikor a tévében például a múltkoriban elhangzott a felhívás, hogy aki valamely színésszel kapcsolatos tárggyal bír, jelentkezzen, az úgy ért, mint a kinyilatkoztatás. Két napon belül kész volt a száz példányban fénymásolt felhívásom és mindenüvé elpostáztam, ahonnét eredményt remélhettem. Utólag megállapíthatom, akcióm nem várt sikerrel járt. Mást ne mondjak, felhívták a figyelmemet egy olyan, jelen pillanatban padláson porosodó bölcsőre is, amelyben valószínűleg anyámat ringatták. Hangsúlyozom, hogy valószínűleg, hiszen e pillanatban nem rendelkezem egyértelmű bizonyítékokkal. De utánajárok, ez teljesen egyértelmű.,- És a papucsok? - kérdezte a nő váratlanul, s leheletnyi mosoly ült az ajkán.- Remek megfigyelő. Nézze, a kegyelet és az előrelátás vásároltatta meg velem őket. Szám szerint négy párat. Mert a legelején volt eset, hogy valamely utcabéli bejött megszemlélni az emlékszobát. És én ott álltam teljesen tanácstalanul, ugyanis nem volt idehaza fölös számú papucsom. De jobb későn, mint soha alapon beszereztem őket, és ha híre megy az emlékszobának, ha akár egy csoport iskolai osztály állít be nekem, akkor sem jövök zavarba - a férfi kicsit lesunyta fejét s már-már önmagának mondta. - Egyébiránt köztudomású, hogy történelmünk során számtalan személyiségnek, politikusnak, festőnek, tudósnak rendeztek be emlékszobát. És mi lett a dolgok vége? Hogy néhányukról az utókor bebizonyította, méltatlanok a hallhatatlanságra. Az emlékhelyük sorsát ebből sejtheti. De - szigorúság terpeszkedett az arcán - anyámról soha, senki és semmi kompromittálót nem fog megtudni. Jelesen azért, mert ilyen nem volt az életében. Maga volt a becsület, a jóság, a szorgalom és a keresztényi szeretet példaképe. Ön előtt is kijelentem, anyámért kezeskedem, garanciát vállalok érte. A nő kicsi türelmetlenséggel:- Kérem, árulja el végre az édesanyja nevét? Meglehet, nagyon is jól ismerem, esetleg tanulmányaimból... A férfi fájdalmasan legyintett:- Nem hinném. Anyám, néhai özvegy Domonkos Lázárné ugyanis képletesen szólva névtelen volt. Egy csupán a milliónyi, igazi és nagyrabecsülést érdemlő családanya közül. Hivatalosan háztartásbelinek titulálták, a személyi igazolványában szerepelt. Hatébé - ismetelte a férfi -, ezt a rövidítést, hiszem, hogy maga is ismeri.- Igen, persze - a nő hevesen bólogatott, s arcára kövült a meghökkenés.
