Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-08-17 / 32. szám
4. oldal XII. évfolyam 32. szám Amit húszévesen nem is sejdítettem, azt immár világosan tudom. Születésem és eszmélésem óta két főszereplője volt s van az életemnek. Egyik az anyám, a másik a kenyér. S mily különös, hozzájuk való ragaszkodásomban, idő múltával sem gyengülök, sőt inkább erősödök. Kenyér. A nagyváros füstös levegőjében kenyérillatot érzek. Az iparnegyed felől hozza a szél, besodoria a zöldséges bódék, újságos pavilonok, emeletes házak közé, de elsősorban a szivembe és a lelkembe. Hogyan, tűnődöm, iparnegyed és kenyérillat? Igen, napjaink Magyarországához ez is hozzátartozik. Mégpedig olyképpen, hogy a kenyér megszűnt házinak lenni, kilépett a falusi pékségek, hajdan volt búbos kemencék világából és ipari végtermék lett: amit gyártanak, szállítanak és forgalmaznak. Vajon kicsi gyerekként hányadik szóként tanultam meg a kenyér nevét? Nem tudom, legfeljebb gyanítom, biztosan benne volt az első tíz között. S azóta is végigkísér, nap, mint nap kimondom. Hogy jókedvvel, elégedetten, avagy elégedetlenül, az mindig attól függ, milyen kenyeret kapok törzshelyemen, a sarki kisboltban. A mind erőteljesebb kenyérillat magához ránt, nem ereszt s gondolkodásra késztet. Bennem mit idéz fel, s mit juttat eszembe a kenyér? A kolbászos cipót! Nálunk, az elmúlásé lett tanyavilágban, odahaza, Kamupusztán, egy héten egyszer, ha jól emlékezem, szerdán sütöttek az asszonyok. Minden tanyánál, mert még az ötvenes évek elején is elképzelhetetlen volt, hogy magára adó gazdaasszony boltban vásárolja a kenyeret. Lenézték s megszólták volna. Egyébiránt a kenyérsütés számomra felért egy sátoros ünneppel. Anyám mindig úgy igazította, hogy a kenyértésztában cipónak is jusson, méghozzá kolbászos cipónak. Az volt a lényege, hogy a kenyértésztában, mint különös ágyban, arasznyi kolbász is hevert és süldögélt a cipóval együtt. Mennyei eledel volt - talán, mert hogy gyerek voltam - s az is biztos, olyan jót azóta sem ettem. Varga S. József: Kenyér A kenyér szó fogalmakat szökkent talpra bennem. Ragaszkodás és alázat, összetartoznak. Tavasz elején kicsi faluban jártam s tettem tiszteletemet özvegy Futóka Pálné nyugdíjasnál. Midőn konyhájában beszélgettünk, aggodalmasan megkérdezte tőlem:- Elfogadja, ha megkínálom? Most hoztam a boltból, még meleg, - púpos hátú, takaros kenyérre mutatott. Hevesen bólogattam s visszakérdeztem:- Szereti a kenyeret?- Mindennél jobban. Még a dinnyéhez is azt fogyasztok. Oszt olyanformán vagyok a kenyérrel, hogy ma' csak az tart ki mellettem, egészen halálom órájáig - szólt özvegy Futókáné s szemében ott ült a ragaszkodás. Alázat: özvegy Kovács Pálné, hetvennyolc esztendős nyugdíjas vacsorához terít. A konyhakredencböl előveszi a damaszt szalvétába bugyolált, szegetlen kenyeret. Áhltatos arccal magához szorítja, jelentőségteljesen rám tekint, majd keresztet rajzol rá s csak utána szegi meg. A megállapítás kézenfekvő: a mai hetven-nyolcvan évesek ragaszkodása, alázata a kenyér iránt régi keletű. Sejtem, gyerekkorunkban gyökerezik, abból az időből, amikor még a mindennapi kenyérből sem jutott mindig elégségesen. Zárójelben jegyzem meg, bár olyan világot élnénk végre, amelyikben ez a mondat végérvényesen időszerűségét veszíti... Fájdalom, a mai, fiatalabb generációkban tán nyoma sincs a kenyér iránti alázatnak, hacsak nem a ragaszkodásnak. Mert a szeretni azért szeretik, de hovatovább nem tekintik másnak, mint közönséges árunak. Kenyér és boldogulás. Megéltem, meg is szenvedtem egyet és mást. így tehát tudom, hogy a kenyér valamiképpen meszsze több és messze más, mint aminek és amennyinek látszik. A magam sorsában mindig hű visszatükrözője életem alakulásának. Voltak idők, amikor beértem a sóspaprikás kenyérrel s ahhoz képest minőségi előrelépés volt a gyümölcsízes kenyér. Az ötvenes évek végén a zsíros kenyér Következett, majd a hatvanas évektől a vajaskenyér képzeletbéli grádicsára lépdelünk majd, s utóbb a mai gyerekek is megtudják, milyen az a sós-paprikás kenyér. S na már a gyerekeket említettem. Nem tudom, ezeknek a mai hatnyolc éves kicsiknek mit jelent majdan a kenyér? Idevágó tapasztalataim rosszak, azt ne mondjam, kiábrándltóak. Értékeket megkérdőjelező, értékeket elmellöző korunkban mintha elfeledkeztünk volna tudatosítani a gyerekekkel, hogy a kenyér nem csak mindennapi, de kincs. Félő tehát, hogy lejárattuk a kenyér tekintélyét, s nem becsüljük értéke szerint. Pedig nem feledhetjük, hogy a kenyér és a kenyérkereset - már akinek megadatik - tehát a munka, elválaszthatatlanok egymástól. Régi hagyomány, hogy államalapító Szent István Királyunk és az új kenyér ünnepén idei lisztből illik kenyeret sütni. Ha minden igaz, az idén is lesznek, akik tartják a hagyományt. Pedig gyötrelmes időket, természeti katasztrófákat, szinte egy időben jelenlévő árvlzt és aszályt tudunk magunk mögött. S lám, mindezek ellenére, avagy mindezekkel együtt is van új kenyér. S talán a megpróbáltatások miatt az idei kedvesebb, mint az előző évi... Végezetül egyetlen gondolat: aligha vitatja bárki is, hogy nálunk a kenyér nem csupán alapvető élelmiszer, de egyszersmind szimbólum, jelkép, nemzeti megmaradásunk tárgyiasult bizonyítéka. S távol álljon tőlem az ünneprontás szándéka, mégis azt írom: bár megélnénk végre, hogy nálunk a mindennapi minden napra jut és mindenkinek. Paksi Hírnök Hmki yútxm ét a környék lapja Egy vidéki régész a történelem viharában Dr. Rosner Gyula: „Szerencsésnek érzem magam” Dr. Rosner Gyula élete maga a történelem. Mint mondja, „pöttyei” vannak, melyeket talán így, a huszonegyedik század küszöbén a legjobb lenne elfeledni. Mégsem teszi. Inkább összeszűkült szemmel, időnként mosolyogva idézi fel az ötven évvel ezelőtti eseményeket. Szavai a múltat, a történelmet idézik. Végre valahára meg kellene írni azt is, hogy az 56-os forradalom nem Pesten, hanem október közepén, Szegeden kezdődött... — mondja a valamikori hivatalsegéd. A „hivatalsegéd” (a munkakönyvébe bekerült 1957- es bejegyzés szerint) az akkori rendszer számára nem volt kívánatos személy. Mikor ezt meséli, legyint: ezt inkább hagyjuk, hiszen manapság így is sok az önjelölt 56-os hős - mondja a sokat megélt, tapasztalt emberek bölcsességevei. Az „öreg”, akit már fiatalkorában is így szólítottak, Pesten kezdte pályafutását, később — a kutatás kényszerének engedve - Szekszárdra, majd Paksra került. Évtizedeken keresztül a vidéki múzeumi szakember életét élte. Munkáját annak idején — mivel Tolna megye területére kevés régész jutott - egyfajta furcsa kettősség jellemezte: szakterülete a népvándorlás kora és a magyar őstörténet, ennek ellenére otthonosan kellett mozogni a különféle korszakokban, ugyanakkor a többi tudományágban is kellett szerezni némi jártasságot. Ez a „jóleső kényszer”, amivel betekintett a különféle kapcsolódási szakterületekbe, persze előnyökkel is járt. Énnek volt például köszönhető, hogy - féligmeddig kényszerből ugyan, de - a néprajzzal is foglalkozott.- Nem engedhettem meg magamnak soha azt, hogy még csak ne is értsem az összefüggéseket - meséli. - Szekszáraon például éveken keresztül nem volt sem néprajzos, sem művészettörténész. A fővárosi régész mindig sokkal előnyösebb és könynyebb helyzetben volt, mint a vidéki. Gondoljunk csak a Nemzeti Múzeumra, ahol az ország legnagyobb régészeti könyvtára található — a vidéki szakember, ha egy könyvet szeretne onnan kikölcsönözni, több száz kilométert kénytelen utazni, a pesti pedig helyben van.- Ha valaki becsülettel dolgozik, az — attól függetlenül, hogy az ember hol él - elóbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Igaz, a vidéki embernek mindig többet kell teljesítenie, mint a pestinek. De ettől függetlenül nagyon hálás vagyok a sorsnak és szerencsésnek érzem magam, hiszen nagyon jó kollegáim vannak, akikre mindig számíthattam. co PAKS Folyamatos akciókkal, kedvező áron, megújuló áruválasztékkal Önhöz a legközelebb várjuk kedves vásárlóinkat a Paksi ÁFÉSZ paksi, dunakömlődi, dunaszentgyörgyi és madocsai COOP üzleteiben. Révközlekedés * Személyim józás * Kikötök üzemeltetése Dunai hajókirándulások szervezése 90 főig és hajókirándulással egybekötött rendezvények (tárgyalások, konferenciák, állófogadások stb.) lebonyolítása 60 főig kizárólag csoportoknak. PAKS Kérjen bővebb információt! Kérésre részletes tájékoztatót, í küldünk. prospektust I Postacím: 7031 Paks, Pf: 43. - Telefon (20) 9415-476 Http://www.paks.info.hu/charon - e-mail: kiszl@matavnet.hu
