Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-08-10 / 31. szám
2000. augusztus 10. I Paksi Hírnök Pak» várói ti a kftrnyík lapja 3. oldal Vandálok a temetőben Könnyes tekintetek, fejüket kezük közé temető emberek, zokogó hozzátartozók, értetlenül álló barátok és ismerősök. Ez a mérlege két elvetemült gyermek szórakozásának, akik, csupán médiasztárok szerettek volna lenni. A sztársággal várniuk kell még, mert kiskorúakról lévén szó, nem tanácsos nevüket kinyomtatni. Pedig szívem szerint tenném, hogy tanuljanak a történtekből ők is, és minden csirkefogó. A dunaszentgyörgyi református temetőbe augusztus másodikán a késő esti órákban a temetőcsősz arra Őrizd a focit Nemrégiben a zsaruk, az elmúlt hétvégén a lánglovagok rúgták a bórlabdát a paksi strand homokos focipályáján. A tűző nap ellenére vérre menő küzdelem folyt a döntőbe jutásért. Végül, a paksi atomerőmű tűzoltócsapata és az encsi hivatásos tűzoltók mérkőztek egymás ellen a fináléban. A csatából az encsiek kerültek ki győztesen, akik pezsfőfürdővel ünnepeltek, s egy is rögtönzött táncot is előadtak a nagyszámú nézőseregnek. A harmadik és negyedik helyért a főváros XXI. kerületének csapata és a szigetszentmiklósiak legénysége mérkőzhetett. Az előbbi csapat a harmadik helyet szerezte meg, míg ellenfelének a negyedik, de igen előkelő helylyel kellett megbarátkoznia. A bajnokcsapat ezúttal tarolt, már ami a díjakat illeti, hiszen nemcsak az elsőnek járó vándorkupát, de a legjobb hivatásos tűzoltócsapatnak járó trófeát is ők vihették haza. Sőt az encsi tűzoltókból került ki a gólkirály is, Takács Péter a torna során 16-szor talált be az lett figyelmes, hogy a temetőn átvezető út két oldalán feldöntögették a sírokat. Még a gondnok sem akart hinni a szemének, amikor értesítette a polgármestert. Hermann János polgármester azonnal a paksi kapitányság ügyeletére telefonált. A nyomozók a helyszínen azonnal megkezdték a munkát. Az egész éjszakán át tartó helyszíni szemlét azonban hajnalban fel kellett függeszteniük a kapitányság dolgozóinak, mert a hirtelen jött pára miatt nem lehetett a nyomokat rögzíteni. Reggel nyolc órakor tovább folytatódott a kutatómunka. Közben kiderült: az elkövetők fiatalok lehettek, akik feltehetően kerékpárral közlekedtek. A kapitányság szinte valamennyi mozgatható munkatársa az elkövetőket kereste. Delre megkerültek. Egy kilenc és tíz éves helybéli fiú rongálta meg a sírokat. A felmérések szerint 153 sír feldöntése írható számlájukra. A bűnöző gyerekek a kihallgatásuk során elmondták, csupán unatkoztak, és szerettek volna a médiumokban szerepelni, ezért törtekzúztak. Hermann János, Dunaszentgyörgy polgármestere lapunknak elmondta, hogy a visszaállítható sírokat rövid időn belül helyreállíttatja. A költségeket az önkormányzat magára vállalja, hogy ezzel is enyhítse a kegyeletükben meggyalázott hozzátartozók fájdalmát. Mindezek mellett azonban a gyerekek nem büntethetők. Kérdésem csak annyi, akkor ki fizeti a révészt? Német rendőrök Pakson ellenfél kapujába. A legjobb játékos a szigetszentmiklósi Michelisz János, a legsportszerűbb csapat pedig a XVIII. és a XIX. kerületi parancsnokság összevont csapata lett. A legjobb létesítményi tűzoltóságnak járó kupát a paksi atomerőmű legénysége vehette át, akik a bajnokságon a képzeletbeli dobogó második fokára állhatták fel. Sátor Géza paksi tűzoltóparancsnok a torna zárásakor elmondta, hogy jelentős változás történt a bajnokság életében, hiszen a csapatok az előző évekkel ellentétben igen felkészülten érkeznek. Német kollégákat fogadott az elmúlt hétvégén az International Police Association (IPA) Magyar Szekció Paksi Egyesülete. A nemzetközi kapcsolatokat is ápoló paksiakhoz a német szervezet motoros csoportja látogatott el. A vendégek a paksi kapitányság munkájával ismerkedtek, majd Németkérre látogattak, ahol kocsikázás, és lovasprogram várta a rend őreit. Szombaton este Bölcskére motorozott a társaság, ahol Farkasinszky Csaba pincéjében borkóstolón vehettek részt. A vendégek a két nap alatt több helyi rendőr családjának életébe is bepillanthattak, így szoros baráti viszony alakult ki a vendéglátók és vendégek között, melynek, a remények szerint folytatása is lesz. Minden 100 Ft Bt. boltjai ^csóbb E^ Többet, olcsóbban Pakson csak két helyen: Dózsa Gy. út-Vörösmarty u. sarok és Építők úti üzletsor A 2000. évben is várjuk vásárlóinkat! Aki nem hirdet, azt elfelejtik! /ŰZow* .. . Micsodaaa? A hölgy arra volt kiváncsi, hogy mennyi a havi jövedelmem, mennyit és mire költők, hol tartom a pénzt, és mibe fektetem. Eleinte megpróbáltam viccesre venni a figurát: ugyan kérem, pénz? Ritkán van szerencsém hozzá, bár hallottam már róla. Egy ismerősöm mesélte egyszer, hogy egyik rokonának a hozzátartozója majdnem látott olyat, aki... Ennek bizony fele sem tréfa! - futott át agyamon a jeges gondolat, amint a barokk márványszobrokat is megszegyenítő hűvös, rezzenéstelen arcára néztem. Egyébként nálam a pénz a legkevesebb! - hangzott utolsó kísérletem, remélve, hogy feláll és elmegy. Röpke mosoly, kis heherészés (természetesen kizárólag részemről), aztán semmi. Maradt. A koreai háborúban halálos sebefkapott amerikai katonák voltak megáldva utoljára ilyen humorérzékkel. Megütközve hallgatta, hogy nem fektetem be (mármint a nem létező pénzemet), nem gazdálkodom okosan (értsd: nem veszek az általa felkínált kötvényekből, biztosításokból, stb.) Különben is: itt a remek alkalom, tessék aláírni, de izibe! Kedvező lakáshitel-konstrukció plusz életbiztosítás, plusz blabla. Csöndben figyeltem, mint az iskolás gyermek bizonyítványosztás előtt, s megszólalni sem tudtam. Igaz, kedvem sem nagyon volt, s egyre csak az járt a fejemben, mások hogyan szokták kiebrudalni (kvázi: lekoptatni) az ilyeneket? A hölgy - kihasználva a megszeppent csendet - újra támadásba lendült, s egyre szemtelenebb kérdésekkel bombázott. Hogyhogy nem gondolok a saját és dédunokáim jövőjére? Hogyhogy nem fektetek be azonnal százezer forintot? Micsodaaa? Pedig itt a remek alkalom, tessék kihasználni! Elnéztem: filigrán kis vékony nő, amolyan ma divatos “menedzser vagyok, határozott céljaim vannak az életben, áj em öntudatos vámén” típusú kreatúra. Pórias külsejét harcias modor, rámenős szemtelenség kompenzálta. Szánakozással vegyes sajnálattal néztem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem együttérzés: főnökei biztosan még ennél is rámenősebbek, még szemtelenebbek. Harci kiáltással, közös tornával, agymosással kezdik a napot, s a “keep smiling" tréning után jöhet a bevefes. A hajtóvadászat. Ennek megfelelően magam is űzött vadként, amolyan szabad préda módjára hallgattam, s miközben mérgezett nyilait dófködte belém rendületlenül, eltűnődtem: én a pénzügyekhez, o pedig az emberek nyelvén nem ért. Két külön világ, más-mas dimenzió: ő a kiaknázásra váró kontinenst, a leterítendő vadat látta bennem, én pedig a huszadik század elfajzott, munkáját kontár módon végző, nem emberi nyelvet beszélő, “antihumán pénzügyi tanácsadóját” láttam benne. Kezdtem felocsúdni: lassúk csak, mire is képes menedzserünk... Előbb óvatosan, majd a vágóhídra kihajtott barom bátorságával egyre jobban, s egyre hangosabban válaszolgattam. Bevallom, később szemtelen is Tettem. Nem nagyon, csak annyira, amennyi az “itt a tükör, nesze, nézd meg magao benne" magatartásból önmagára ismerhetett. Nem vagyok biztos benne, de mintha meghökkent volna. Hangja érdes, a csalódott vadász hörgéséhez vált hasonlóvá. Fordulni látszott a kocka: űzött vadként szűkolt, majd jött a mindent eldöntő végső leszámolás s a kegyelemdöfés:- Akkor hol tartja a pénzét? - kérdezte szemtelenség-morzsái utolsó darabkáit összeszedve. Mosolyogva, éterien sugárzó, ártatlan arccal terítettem menedzserünk elé a gyékényszőnyeget, hogy legyen hová kifeküdnie.- Hát az agyneműtartoban, hol másutt? Miközben tekintetemet fürkészte, a lelkiismeret-furdalás okozta rossz érzést igyekeztem legyűrni. Biztosan aranyos gyermekei vannak, akiket etetni, ruházni keil, akik esténként megkérdik: Anyu, mit hoztál? Főnökei is naponta felteszik ugyanezt a kérdést, csak ennél sokkal neheztelőbb és nem sok jót sejtető hangsúllyal. Mégsem éreztem megbánást. Összekapta cókmókját, s amolyan “Na, ide se’ jövök többet!” köszönéssel elviharzott, de csak a szomszéd kapuig. Ott nagyot sóhajtott, felvette “Szép az élet” típusú menedzsermosolyát, s máris becsöngetett. Hiába, nem tudjuk, hogy mi a jó nekünk, ez a baj.
