Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-07-20 / 28. szám
12. oldal Paksi Hírnök Pák* váró* éa a környék lapja XII. évfolyam 28. szám „Mindannyian szereljük a lovakat” Puskás István: Színvonalas vetélkedést láthattunk, azzal együtt is, hogy akadtak olyan hajtők, akik nemrég kezdtek versenyezni. A pálya nagyon nehéz volt, regionális szintű viadalokon sem építenek nehezebbet. Nem is tudom, hogyan sikerült ezt a pályát ennyire jól meghajtani — szerénykedett a győztes. Puskás István azért persze tudott magyarázattal szolgálni. Elmondta: a lovak, Öcsi és Csibész jól együtt vannak, s ők, Domsa Ferenc és maga sem ma kezdték a fogathajtást. S hogy mivel volt szombaton jobb, mint a veje? Nos, az após úgy látja, hogy győzelme megfontoltságának köszönhető. Ez általában is jellemzi őket, Feri gyorsabban hajt, s Puskás szerint a hibák is ennek Oldhatóak be. A bajnok szólt a hármas, úgynevezett vizes akadályról is. Megjegyezte, a lovak számára szokatlan, kicsit riasztó is volt a dobogó, amit ráadásul befestettek kékre. (Az első fordulóban Bíró Vilmost - lovai háromGerjeni fölény Dunakömlőlin Újra fogathajtó verseny színhelye volt Dunakömlőd. A fogatok ezúttal az egyik fő támogató, a Forster György asztalosüzeme melletti pályán vetélkedtek egymással. A viadalon a tizenhat hajtó a három hajtás (maraton-, díj- és akadályhajtás) közül csak a leglátványosabb számban, az akadályhajtásban mérte össze tudását. tűk, Feri nem veri az állatot, még akkor sem sózott rá, mikor hatodszor-hetedszer sem ment fel az akadályra. Erről Puskás István így vélekedik: Mi mindannyian szeretjük a lovakat, s ezt másképpen nem is lehet művelni. A lovat nem veréssel, hanem szoktatással kell rávenni a feladat elvégzésére. A fogatok a dunakömlódi viadalra négy helység, Gerjen, Zomba, Tolna-Mözs és Paks képviseletében érkeztek, legtöbben természetesen Paksról illetve Komlódról jöttek. A megmérettetés két fordulóból állt: a versenyzőknek kétszer kellett teljesíteni egy hatszáz méteres pályát, amelyen a szervezők tizenhat akadályt építettek. A délelőtti forduló Domsa Ferencnek (Gerjen) sikerült a legjobban. Ferenc hibátlanul, a három perces szintidón belül ért célba, így előkelő helyről várhatta a délutáni folytatást. Akárcsak apósa, Puskás István, akinek szintén sikerült verés nélkül végighajtania a pályán Öcsit és Csibészt. Mögöttük Tóth Róbert (Gerjen, 5 hibapont) és Cseh Péter (Paks, 10) volt a sorrend. A kömlődi Hanoi „Csusza” Ferenc tizenhét hibapontjával az ötödik helyet foglalta el. A két forduló közé a rendezők egy kis gálaműsort is beiktattak. Gyermek akadályhajtást láthatott ugyanis a kellemetlen időjárás ellenére is szép számmal kilátogató közönség. A túlnyomórészt versenyző apukával és/vagy nagypapával büszkélkedő ifjak közül végül Vayer Máté szerezte meg az első hellyel járó dicsőséget. Második Hanoi Erika, míg harmadik Fazekas Máté lett. A kedves jelenetek után jöhettek a nagyok, folytatódhatott a szoros küzdelem. A Kuminha ötödik helye szón ellenszegülése miatt - ki is zárták.) Szerencsére Öcsiék nem ijedtek meg Hanoi „Csusza” újításától, a második hajtáskor már simán vették az akadályt. Versenyen kívül Domsa Ferenc kérte a versenybíróságot, engedjék meg, hogy kipróbálja hároméves lovát, Pajkost. Vele aztán már meggyűlt a baja Ferinek a dobogón, az istenért nem akart rálépni. A próbálkozások közben megfigyelhet-Öt hét szünet után Nyirádon folytatódott a ralikrossz Euro 2000 bajnoki sorozata, ahol Kuminka Attila remekül autózva megnyerte szombati, majd vasárnapi időmérőjét is. Biztos döntős versenyzőnk aztán a harmadikon már nem is állt rajthoz, a riválisok viszont ezen jobb időket autóztak, így a paksi a nyolcfős mezőny ötödik helyéről vághatott csak neki az 5100 méteres távnak. A rajtot aztán Kuminka kapta el a legjobban, s az első kanyarban már a harmadik pozíciót foglalta el. Minden jól is alakult — egészen a negyedik körig. Ekkor Attila kocsija - a szépszámú paksi drukker legnagyobb bánatára — lassúim kezdett. (A paksi ralisok ezúton köszönik a buzdítást.) Az utolsó métereken már a negyedik helyet sem tudta védeni, így végül ötödikként zárt. A verseny után kiderült, hogy leesett az ékszíj, Kuminka innentől kezdve pedig azzal volt elfoglalva, hogy valahogy célba érjen. Ez sikerült, ám a víz hőmérséklete így is száztíz fokos volt. Ifj. Bánkútit intették le először, ám könnyen lehet, nem ő győzött. A Peugeot 205-ös pilótája ugyanis sárga zászló hatálya alatt előzött — lehet, hogy vesztére. Az ügy óvás alatt áll. győzelemre is esélyes indulók közül először Tóth Róbert hajtott a nagyon technikás pályára, s bőven a szintidőn belül (170 mp), ám hármat ütve fejezte be szereplését. Ezzel a teljesítményével mégis sikerült jó ideig vezetnie a mezőnyt, pontosan addig, míg Puskás Istvánt pályára nem szólította a versenybíróság. Puskás kezei alatt Öcsi és Csibész sokkal engedelmesebben viselkedett, mint Tóthnál, s csak azért nem lett hibátlan a teljesítménye, mert a fogat három másodperccel túllépte az időhatárt. Másfél hibapontjával az após nagyon feladta a leckét Domsa Ferencnek, aki a nyolcas, viszonylag könnyű akadályban ütött, s ezzel eldőlt, a kömlődi viadalt Puskás István nyeri. Domsa Ferenc végül tíz hibaponttal fejezte be a versenyt, s csak az volt a kérdés, hogy másodikként, vagy harmadikként utazhat haza. A választ Cseh Péternek, valamint a Beanett fogadó lovainak, Babának és Lindának kellett megadnia. A paksi színekben versenyző, pusztaötös hajtásával is foglalkozó Cseh tizenkét hibaponttal toldotta meg délelőtti produkcióját, így eldőlt az is, hogy Tóth Róbert lett a harmadik, Domsa Ferenc pedig a második. Eredmények: 1. Puskás István 0+1,5 hibapont; 2. Domsa Ferenc 0+10; 3. Tóth Róbert 5+15; 4. Cseh Péter 10+12. Paksi Hírnök Pák* város és a környék lapja Kiadja a Hímök-2000 Bt. Kiadásért felel a Bt. ügyvezető igazgatója Főszerkesztő: Miklós Imre Társszerkesztők Seregély Erzsébet Vóröss Endre Szerkesztőségi titkár: Rolléder Mária Szerkesztőség: 7030 Paks, Dózsa György út 51-53. 7031 Paks, Pf.: 20. himok@matavnet.hu Tel/Fax: 75/313-522 Telefon: 510-126 Készült: Kaloprint Kft. Kalocsa Felelős vezető: Illés János ügyvezető igazgató HU ISSN: 0865-560X Kétgólos győzelem a Konyhád ellen Szombaton újfent pályára lépett a Paksi SE. Ez az összecsapás azonban némiképp több volt egy egyszerű felkészülési mérkőzésnél. Az ellenfél ugyanis az a Bonyhád Agraco FC volt, amely ellen hamarosan éles meccseket is játszania kell a Vábró féle csapatnak, ráadásul Tolna megyei együttesről lévén szó mindig presztízskérdés: ki nyeri a derbit. „Nem is igazán ismerem még a csapatomat.” Ezt Teszler Vendel, a Bonyhád trénere mondta a mérkőzés előtt. A mester akkor pedig csak legyintett, mikor a tavaszi és a nyán gárdája került szóba, majd közölte: előbbi társaság lényegesen erősebb volt a mostaninál. A Vábró Józsefhez hasonlóan „A” kategóriás edzői képesítéssel rendelkező edző a bemelegítéskor árgus szemekkel figyelte ugyanakkor a Paksi SE-t, s megjegyezte: kollégája erős kerettel dolgozhat. Elnézve persze a vendégeket - akik állítólag alig edzenek —, s ismerve Teszler Vendel edzői kvalitásait, megállapítható: az a csapat, amely bő két hét múlva bonyhádi színekben megkezdi a harmadosztálybeli pontvadászatot, szintén nem lesz sajnálatra méltó. Ennek jeleit a mieink a mérkőzés első tíz-tizenöt percében saját bőrükön is tapasztalhatták. A Bonyhád kezdeményezett, helyzetet is kialakított Weisz József kapuja előtt, ám Kölló nem tudta kihasználni a lecsorgó labda által kínált lehetőséget. Ezt követően kiegyenlítetté vált a csata, s ez annak is köszönhető volt, hogy a csapatok közel egyforma számban hibáztak, így a csatárokig csak elvétve jutott el a labda. A bakik láttán edző, játékos és néző mindkét oldalon boszszankodhatott, főképp akkor, mikor a kecsegtető támadások egytől-egyig a pontatlan Basszokon buktak el. A •unaferr ifi ellem vonalvédekezéshez képest Vábró most emberfogást kért „fiaitól”. Jenei söprögetett, a két szélen pedig Prantner és Füredi játszotta el az árnyék szerepét. Kezdeti sebességéből aztán lassan feljebb Kapcsolt a Paks, a 24. percben pedig - több sikertelen kiugratás után — végre megmutatták a zöld-fehérek, mit tudnak. Szilágyi kitűnő ütemű és pontos (!) átadása után Benedeczki közelről a bal alsóba emelte a bőrt. 1-0. A gól után nem változott a Játék képe, nem kezdett el bőszen támadni a Bonyhád és a mieink sem erőltették a dolgot. Egy beadásnak szánt bonyhádi kapura ívelés aztán kis híján a jobb sarokban kötött ki. A kapuvasról kifelé pattanó bogyót ' :ák a szerencsénkre tudták so ra ei ilgyse kkal : összjáték után, élt előbb 25-ésóbb Fejes lőtt kapu:gy szemre tetszetős Wolf- Aracu-Feies majd Szilágyi tüzeli ről, később pedig a tizenhatos bal sarkáról kapura, Bogyai mindkétszer hárított. Ha az első félidő elejére azt mondtam, hogy a Bonyhád fölényét hozta, akkor a második játékrész kezdete maga volt a veszszőfutás. Tíz perc alatt könynyedén megfordíthatta volna a mérkőzés állását a látogató. Hogy ezt nem tette, az Schneidernek, Molnárnak, no meg Weisz kapusnak volt köszönhető. Az sem jött persze rosszul, hogy Szenarei József asszisztens lesen „kapta” az ex-ASE-s Volárt, aki így hiába fejelt a bal sarokba. Fél órán keresztül szinte felvillanásunk sem volt, annyira ránk erőltette akaratát az Agraco, ám az ő játékukból szerencsére hiányzott a gól. Tálas alig lőtt mellé 25-ről, majd Dani szabadrúgását verte sikeresen szemmel a lövés pillanatában elcsúszó Weisz (a felső vas mentett). Ami aztán nem jött be ott, bejött emitt. A 81. minutumban Nagy Zsolt remekül húzta meg a jobbszélt, beadását Fejes átlépte, az érkező Benedeczki azonnal Szilágyihoz passzolt, aki hatról a bal felsőbe bombázta a pettyest. 2-0. Gyönyörű támadás, nagyszerű befejezés! És most a játékoskeretről. Osztermájer ismét próbajátékon okra hivatkozva nem tartott igényt a játékosra. Varga László ugyanakkor a jelek szerint távozik, a támadó szóban már meg is egyezett egy negyedik vonalban szereplő osztrák csapattal. Vörös’s Endre
