Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-01-20 / 2. szám

A művelődési központ szín­háztermében teltház fogadta Cserháti Zsuzsát, aki hosz­­szú időn át nem koncerte­zett. Tizennégy évi kihagyás után 1996-ban ismét reflek­torfénybe került, s népszerű­sége azóta töretlen.- Csodálatos közönség várt Pakson, kiválóan éne­kelnek. Nagyon jól éreztem magam - mondta beszélgeté­sünk elején Cserháti Zsuzsa.- Mi volt az oka annak, hogy sokáig nem láthatta a nagykö­zönség?- A hatvanas évek közepén kezdtem el énekelni a soul műfajában, amit Magyaror­szágon akkoriban még nem ismertek, ugyanis itthon nem volt rá igény. Ezeket a dalokat nem engedték sem a rádió­ban, sem a televízióban lead­ni, és nem volt egyetlen ki­adó sem, amely lemezt készí­tett volna velem. A 80-as, 90- es években - amikor közön­ség úgy hitte, eltűntem - kül­földieknek énekeltem az éj-2000. január 20. Paksi Hírnök Paka váró« é> a környék lapja 7. oldal BET ülés Ismét üléseztek a bizott­sági elnökök. A legutóbbi tárgyaláson az ipari park közmű továbbépítéséről, valamint a Pinceveszély El­hárítási Albizottság létre­hozásáról tárgyaltak. Az albizottság a rendkívü­li helyzetekben segíti majd a hivatal munkáját, javasla­tokat dolgoz ki a pinceom­­lási problémák megoldá­sára. szakában. Teljesen más miliő volt az, de szerintem egyálta­lán nem degradáló ilyen he­lyen dolgozni, ugyanis ezalatt sokat tanultam. Nem taga­dom, akkor kicsit neheztel­tem a hazai könnyűzenei vi­lágra, hiszen ennek az idő­szaknak volt néhány meg­határozó személyisége, a többieket pedig nem en­gedték érvényesülni.- Mikor érezte úgy, hogy mégis igény van a közönség részéről arra, hogy visszatér­jen, és azok a dalok, mint az des kisfiam vagy az Árva fiú tovább éljenek?- 1996-ban - talán a szeren­csének is köszönhettem -, egy kiadó megkeresett, hogy kiadna egy CD-t a da­laimmal. Közben Charlie meghívott, hogy három szám erejéig legyek vendége a Kiss­tadionban. Két dalt és egy duettet adtam elő Charlieval. A színpadra lépés előtt olyan ideges voltam, mint még so­ha. Miután felkonferáltak, ti­zenhatezer néző sikongott. Akkor határoztam el, hogy visszatérek. Ebben termé­szetesen nagy szerepe volt Charlienak is, hiszen azóta vendégénekesként szerepel­tem a koncertjein. Nekem a r ■■ Palyazat a kommunális leendők elvégzésére A Polgármesteri Hivatal­ban került sor - a Közbe­szerzési Értesítőben még decemberben megjelent - Paks Város kommunális szolgáltatásaira kiírt pá­lyázatok alapján a beérke­zett ajánlatok bontására. Fritzné Rein Magdolna vá­rosgazda lapunk kérdésére elmondta: három pályázat érkezett, az eredményhir­detés várhatóan január 28-án lesz. zene az életem és, ha egy hétig nem dolgozom, beteg leszek, így minden fellé­pést elvállaltam.- A közönség egy teljesen új Cserháti Zsuzsával találko­zott: Ön harminc kilót le­adott, amiért sok hölgy irigy­­li, és a dalok is más stílust képviselnek, mint huszon­nyolc évvel ezelőtt. Elárulja a titkot?- A személyiségem nem változott. Azért döntöttem a fogyókúra mellett, mert fél­tem, hogy a közönség túlsú­lyosan nem fogad el a színpa­don. Egy nyáron át nem vál­laltam munkát és úgy hatá­roztam, magammal törődöm. Akkor új lakásba költöztem, majd befeküdtem egy kórház­ba, hogy kivizsgáltassam, nincs-e valami betegségem, ami megakadályozna ebben. Három hétig egy dekát sem fogytam, később azonban si­mán ment minden. Amennyi­ben a Paksi Hírnök olvasói fogyni szerűiének, azt javas­lom a közönségnek, ne egye­nek tizennyolc óra után. Sok zöldség, saláta, csirke és hal a titka a mínuszoknak.- Ha egy jóságos tündér tel­jesítené a kívánságait, mit kérne a jövőjét illetően?- Az évet úgy kezdtem, hogy éjfél után öt perccel koncer­tet adtam. Számomra ez sok mindent jelent. Rengeteget fogok fellépni. Aláírtam egy szerződést, amely négy évre szól, ennek köszönhe­tően szeptemberben ismét megjelenik egy CD-m, me­lyen magyar szerzők dalai lesznek hallhatók. S hogy mit kívánnék magamnak? Hogy minden töretlenül haladjon előre, hagyjanak énekelni, ne szedjem vissza a kilóimat, és legyen egészségem hozzá. Seregély Erzsébet Csoportmunka Dunahömlőd jövőjéért Paks Város Önkormányzata az elmúlt évben pályázatot nyert a Civil Társadalom Fej­lődéséért Alapítványtól Du­nakömlőd településrész jö­vőjének megtervezésére. A feladatra vállalkozott munka­­csoport a falu lakóival közö-Egeszseaign Ioim a Vánskázán Dr. Pásztor Hilda, a városi rendelőintézet vezető fő­orvos asszonya összeállí­totta azt az anyagot, amely az egészségügyi fejlesztési feladatokat tartalmazza. Az anyag véleményezésére Paks Város Önkormányza­tának Egészségügyi és Szo­ciális Bizottsága január 20-án, délután 5 órakor a polgármesteri hivatal nagytermében egész­ségügyi fórumot tart, melyre a lakosságot is invi­tálják. sen gyűjtötte össze a telepü­lés problémáit. A felmerült gondokat január 17-én cso­portosították a dunaköm­­lődi faluházban. Megjelen­tek a város képviselői, az in­tézmények vezetői, valamint a falu lakói. A találkozó célja az volt, hogy a résztvevők átfo­gó képet kapjanak a Kömlőd Jövőjéért Prog­ram indulásáról, eddigi eredményeiről. A legutób­bi találkozás alkalmával rendszerezték a megoldás­ra váró feladatokat, ame­lyek segítenek megtervezni a település jövőjét. Szerette azt a papucsot, kitar­tóan, hűségesen és lankadatla­nul. Hányszor és hányszor megnéz­te magának, tekintetét tűnődőn rajta felejtette, ki­váltképpen hajna­lok hajnalán, mi­dőn álmatlanság­tól űzve, cigaret­tafüstöt eregetett a néma konyhában. Mondhatni nyugalmat, megbékélést adott neki az a lábbeli, tekintetét azon pihentette, azon nyugtatta. Mert ismerte, mint a tenyerét. Sokszor eljátszadozott a gondolattal, hogy egyszer majd nekiveselke­dik és fejből, emlékezetből le­rajzolja azt az avítt papucsot, s szentül hiszi, olyan lenne az a rajzolt papucs, mintha tán fény­kép volna. Először is az orrával kezdené. Igen, mert az az orr kü­lönös alakzat. Roppant mód ha­sonlít egy partra vetett csuka résnyire nyitott szájához, amint közegétől megfosztva levegő után kapkod kétségbeesetten, gy, úgy, bizony, merthogy a talp és a felső rész elöl kicsit elvált, még szerencse, hogy úgy is ma­radt, nem tágult tovább, Ilyenfor­mán kilátszottak az apró suszter szegek, amelyek olyanok voltak, mint a csuka Ijesztő s tűhegyes fogai. S azután a felsőrész. No, elmél­kedett hősünk, az azután tanul­mány. Mert a hosszú évek alatt, amióta a papucs használatban van, Ilyen-olyan foltok, nyomok keletkeztek rajta, amelyek is­meretében, minden túlzás nélkül mondhatjuk, nem csak minden ember, de minden papucs törté­nete Is kész regény. Ott van mindjárt az a halovány folt, a jobb lábra valón. A férfiúban, aki most így neki adta magát az em­lékezésnek s a papucs okán va­ló visszarévedésnek, bizsergető emlé keket éleszt az a tízfilléres forma halovány kerekség. Télidő volt, mint paplan feküdt portáju­kon a hó, a katlan kéményéből kék füst kígyózott, most Is, annyi év távlatából, hallani véli az öb­lös nevetéseket, felsajdul benne a disznó ölés okán kélt vidám­ság, maga előtt látja a segédke­züket, bölléreket, vendégeket, akik közül, fájdalom, azóta már a többséget magához szólította a Kaszás. S akkor történt, már szürkült, midőn a zsírt sütötték, s egy hirtelen mozdulatra a bog­rácsból kifröccsent a tűzforró, folyékony anyag. S micsoda há­laszavak, dicséretek hangzottak akkor, a papucsot Illetően. Hogy milyen tökéletes lábbeli, mert lám, vastag felsőrésze meggá­tolta az égető zsír láb irányába való szivárgását, viselőjének semmi baja sem esett, s hősünk, Igaz, akkor már bizonyos meny­­nyiségű borok is érzékenyítet­­ték, szentül fogadta, hogy ha majd lejár a papucs ideje, hát méltó módon bánik vele, nem engedi ebek harmlncadjára jutni, példának okáért szemétdombra vetni, vagy ami még ennél is ke­gyetlenebb és gyalázatosabb - elégetni. Hálátlanság volna, fej­tegette akkor hogy valaki hűsé­^Ví irga S. Józ seP A papucs ges és tökéletes segítőtársát, lettlégyen az akár egy papucs, csak úgy ukk-mukk-fukk eldob­ja magától, feledve minden szol­gálatát, s újat vásárol ván eszé­be sem jut többé a régi. Hát ő nem ilyen ember, nem ilyen férfi. El is határozta, hogy majd nejlon­­zacskóba köti, hogy ne bomlassza az idő és a levegő, s padlásukon, méltó helyre, szegre akasztja. S el ne feledke­zzünk a ballábas papucsról! Mert ha ezt tennénk, értéken alul, mondhatni elfogultan tennénk hátrányos megkülönböztetést, meg azután ebbe a mai, pártok­tól zaklatott világban még valaki képes volna ránk fogni, hogy lám, még a papucs is politikai kérdés számunkra, mert bezzeg feldlcsérjük a jobb oldalit, de fittyet hányunk s elmellőzzük a bal oldali tény- és tárgyszerű ér­té kelését. Nos, ne tegyük s ves­sük tekintetünket arra a hosz­­szantl vágásra, ott, a papucs jobboldalán. Hála légyen a lassi­­kán kiérdemesülő lábbelinek, hogy akkor, abban a veszélyes és válságos pillanatban is a he­lyén volt, úgymond ellenállhatat­lanul megvédte viselője lábát. Őszidő volt, varjúkárogásos, aranyos ősz, s kukoricaszárat vágtak az ökör élésl dűlőben, éles, törött kaszapengéből csi­nált kézialkalmatossággal. S egy vastagabb kukoricatőnél, mert hogy egyetlen suhintásra nem adta meg magát, jócskán rántani Is kellett a csutavágón, ami a nagy erőtől tovább lendült a kí­vánatosnál, s villogó hegye a pa­pucs testében állt meg. Hála lé­gyen a jeles lábbelinek, nem esett baj, pedig, ha be legondo­lunk, ugyancsak eshetett volna. S most, midőn a férfi Ily átszel­lemültem már-már tapintható szeretettel kémleli azt a papu­csot, köhintés hallik a csukott szobaajtón át.- Gyerek - hangzott a halk szó­­lítás -, hol a papucsom? A férfi sietősen talpra szökkent, de el­őbb felragadta a lábbelit s kezé­ben tartva nyitott anyja szobájá­ba.- Kisfiam - kélt a bizonytalan szó a dunyha oltalmából - hol a papucsom?- Itt van, anyám, Itt van e. Midőn a töpörödött nénike ülő helyzetbe hozta magát s gör­béét hátát a falnak vetette, a fér­fi térdre ereszkedett, s a büty­kös, tyúkszemes, folyton fájós, pergamenbőrű lábra illesztette a lábbelit. Majd, hogy anyja ne ve­gye észre, titkon simított is rajta, bársonyosan és magába réve­dén. De kicsikét megorrintott ar­ra a papucsra. Mert hogy nem csak a forró zsírt, a csutavágó veszélyes hegyét, de a mozdu­latából kélt szeretetet is meg­akasztotta, célja előtt'. Mert nem a lábbelinek, de anyjának szólt az a simogatás, fájós, öreg ség­­től elbizonyult lábának, ott, a durva bőrből készült, otromba papucs mélyén. Cserháti Zsuzsa: „Nekem a zene az életei"

Next

/
Thumbnails
Contents