Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-02-05 / 6. szám

Paksi Hírnök 1999. február 5. EMBERMESÉK AZ ÖREG DOKKMUNKÁS Élhet a világ bármely sarkában, sodorhatja bármerre a sorsa, akkor is közvetlen, egyszerű maradhat az ember. A nyolcvanhárom éves László Mihály olyan ember, aki életének különössége ellenére nem lát semmi okot arra, hogy érdekesebbnek tekintsék az ő életének alakulását, mint bármely más egyszerű emberét. SZARKA JÓZSEF Ama is tekintélyt paran­csoló termetű László Mi­hály Dunaföldváron él. Kissé tartózkodóan fogad, ám ami­kor azon közös ismerősök ne­vét említem, akik javaslatára felkeresem, s elmondom mi já­ratban vagyok, eltűnik arcáról a feszültség, sőt ébredező me­legséget érzek a hangjában, amikor otthonába beinvitál. A szobában, ahol leültet minden­féle hajó-makettek, a falakon bekeretezett fényképek hajók­ról, számomra ismeretlen afri­kai városokról.- Dunaföldvári gyerek va­gyok - meséli. - Itt születtem, de nem sokat mondhatok el itt töltött gyermekkoromról. Alig kamaszodtam, amikor édes­apámat elvitte az első világhá­ború, édesanyámat a tüdő­vész, a nővéremet pedig a ked­vesnővérek. Azóta sem hallot­tam róla. Engem egy nagybá­tyám vett magához, így kerül­tem Budapestre, ahol ő hajó­építő inasnak adott. Amikor kitanultam a szakmát elhagy­tam az országot, Fiumébe mentem, hajóinasnak álltam. Jártam a Földközi-tengert francia és olasz kereskedelmi hajókon. Sohasem sikerült a matrózkodásnál többre vin­nem. Igaz, az évek során meg­kaptam az olasz állampolgár­ságot, de azért a feletteseim szemében magyar maradtam. Amikor kitört a második világ­háború, ‘39-ben éppen a tuné­ziai Sfax kikötőjében álltunk, itt örökre otthagytam a hajó­zást. Felvettem a járulékomat, és azt mondtam az első tisz­temnek, hogy amíg nem lesz béke Európában én oda vissza nem megyek. Kereken negy­ven évig éltem Sfax kikötő ne­gyedeiben. Dokkmunkásnak szegődtem, hordtam a gya­potbálákat, kötöztem a daruk­ra a rakományt, és kegyetlenül nyomorogtam, igaz , nem annyira mint a feketék, köztük sokan voltak olyanok, akiket napi egy liter ivóvízért dolgoz­tattak.- Miért nem keresett más megélhetési forrásokat más városokban, vagy országok­ban?- Nem engedték a hatósá­gok, ugyanis belekeveredtem egy csúnya gyilkossági ügybe. Egymásba szerettünk egy arab lánnyal, s amikor kitudódott a kapcsolatunk: őt meggyilkol­ták a bátyja! Engem olasz ál­lampolgárságomra való tekin­tettel, ha nagyon nehezen is, de megmentett a kivégzéstől az ottani olasz érdekképvise­let. Börtönbe kerültem, de másfél év múlva kiszabadul­tam, mivel sikerült bebizonyí­tani ártatlanságomat. Kegyet­lenek voltak az ottani börtön­viszonyok. Szünet nélkül kí­noztak az őrök és a rabtársaim is. Ütöttek, vertek, nem adtak napokig sem ivóvizet, sem élelmet. Kiszúrták a bal sze­memet, csak az mentett meg a teljes megvakítástól, hogy dol­goztam rájuk, mindent meg­csináltam nekik.- Bizonyára vannak vidá­mabb emlékei is...- Hogyne. Amikor kiszaba­dultam, visszatértem a kikötői munkához. Hamarosan raktár­igazgató lettem, így a kerese­tem is szépen emelkedett. Feleségül vettem egy gyönyö­rű francia leányt. Gyermekünk ugyan nem született, de nagy megértésben és szeretetben éltünk egészen haláláig, 1988- ig. Mindenünk volt, szép há­zunk és minden, ami szüksé­ges a békés élethez, a boldogu­láshoz. Talán furcsa, de ke­resztény ember létemre 1975- ben megkaptam a tuniszi ál­lampolgárságot. Ez igencsak ritka egy moz­­lim országban. ‘84-ben végleg hazatértem. Visszajöt­tem ide, ahol a bölcsőm rin­gott, itt akarok örökre meg­nyugodni. SAJTOKOZLEMENY EGYEDI MEGOLDÁS A Dél-dunántúli Gázszolgál­tató Részvénytársaság új szolgáltatással jelentkezik feb­ruár elsejétől. Kék szám áll a fogyasztók rendelkezésére ab­ban az esetben, ha a gázórale­olvasó nem találja őket otthon. A szolgáltatók közül elsőként a DDGÁZ Rt. vezeti be ezt a módszert, mellyel az a célja, hogy a kor színvonalán, gyors és eredményes munkával se­gítse az ügyfélszolgálat zavar­talanságát. A sikertelen leolva­sásról értesítést kapnak az ügy­felek. A fogyasztók a kék szá­mot az értesítést követően öt napig - hétköznap 7 órától 18 óráig, szombaton pedig 8 órától 12 óráig - hívhatják. A 06-40-22-00-22-es szá­mon a társaság tíz munkatár­sa várja a Baranya, Fejér és Tolna megyei gázfogyasztók hívásait, ahol a mérő gyári számára hivatkozva diktálhat­ják be a mérőállást. A kék szám az országból bárhonnan hívható, díját helyi tarifa sze­rint számolják el. Természetesen, akinek nem áll módjában öt napon belül a kék számot hívni, továbbra is személyesen, vagy levélben is béjelentheti az ügyfélszolgálati irodában a gázmérő állását. Lényeges hátrány akkor sem éri a fogyasztókat, ha elmarad a visszajelzés, mert ekkor az előző időszak átlagfogyasztá­sa alapján küldi ki a számlát a társaság. A 40/22-00-22-es számot egyelőre kizárólag erre a célra lehet használni, a gáz hibabe­jelentéseket pedig a cég ko­rábban létesített 06-40/40-40- 40-es kék számon várja mind­három megyéből. A telefon­szolgáltatás továbbfejleszté­séről a próbaidőnek szánt há­rom hónap elteltével dönt a DDGÁZ Rt. vezetése. Bővebb információ kérhető a témáról dr. Palkó Zsolt menedzsertől a 72/503-242, 30/969-5358-as telefonszá­mokon, vagy Bocz Miklóstól, a telefonszolgálat vezetőjétől a 72/503-225, 503-290, vagy a 30/927-9822 számokon. Pécs, 1999. január 29. DÉLDUNÁNTÚLI GÁZ­SZOLGÁLTATÓ RÉSZVÉNY­­TÁRSASÁG 7626. Pécs, Búza tér 8/a. - Postacím: 7603. Pécs, Pf.:169 Tel.: 72/503-290, Fax: 72/503-115 (x)

Next

/
Thumbnails
Contents