Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-12-22 / 49-50. szám
www.paks.info.hu/hirnok Karácsonyi ajándékok A KERESZTÉNY ÉRTELMISÉ- giek Szövetsége paksi csoportjának szervezésében székely betlehemes játéknak örülhettünk a Városháza előtti téren december 17-én. A pásztorjátékot a Balogh Antal Katolikus Iskola színjátszói elevenítették fel sokunk nagy örömére, ezzel is emlékeztetve a közelgő karácsonyi ünnepekre. A szervezők a színjáték után teával és süteménnyel kínálták a megjelenteket, békét, boldogságot kívánva a város polgárainak. ▲ A POLGÁRMESTERI HIVATAL szociális osztálya átmeneti segély formájában rendkívüli támogatást nyújtott a kisgyermekes családok számára, illetve a szociálisan rászorult felnőtteknek.' A segélyek folyósítását - mely több mint hatszáz családot érint - a hivatal munkatársai a héten fejezik be. ▲ ISKOLÁSOK, NYUGDÍJASOK, a falu apraja-nagyja díszítette a dunakömlődi Faluház előtt felállított fenyőfát. A Kömlődi Jövőért Program problémafeltáró beszélgetésein került szóba, hogy az adventi időszakot közös játékokkal, ünnepléssel töltsék a település lakói. Ennek mintegy részállomása volt a település karácsonyfájának díszítése, hiszen számos más rendezvénnyel is várja a Faluház a polgárokat. Lesz mézeskalácssütés, karácsonyi ünnepség, és a szünidőben családi közlekedési vetélkedő is.-ese-Olvassa lapunkat a világhálón a www.paks.info.hu/hirnok címen! A karácsony története és jelentése Karácsony az „ünnepek ünnepe”. A keresztények számára Isten fiának, Jézus Krisztus eljövetele, aki szegény gyermekként született meg. A Z ELSŐ HÁROM SZÁZAD- ban élő keresztények még nem ünnepelték meg külön Jézus Krisztus születésnapját: az ősi liturgia ugyanis minden ünnepet az Üdvözítő halála és feltámadása köré csoportosított. A karácsonyt csak a 4. század elejétől ünnepelik a nyugati egyházban. A magyar karácsony szó a szláv eredetű „keresun” szóból származik és napfordulót, fordulónapot jelent. Ennek az ünnepnek a megtartása többek között a pogány mitológiával, a napisten ünnepével is kapcsolatos: a nap születését december 25-én ünnepelték Szíriában és Alsó-Egyiptomban. Ez az ünnep később Rómába került. Aurelianus császár (270-275) elrendelte, hogy december 25-én a római birodalom egész területen ünnepet tartsanak a legyőzhetetlen Napisten (Sol Invictus) tiszteletére. A Nicea-i Zsinat (325) határozata alapján a karácsony Jézus Krisztus - az igazi fény, ahogy a Biblia nevezi: „a világ világossága” - születésének emléknapja lett. Az ünneplés kezdetben csak templomi istentiszteletekre korlátozódott. Jelentősége azonban folyamatosan növekedett, az ókor végére pedig már egyenrangú ünneppé emelkedett a húsvéti ünnepkör nagy Krisztus ünnepeivel. A karácsonynak nem a fenyőfa a legősibb jelképe, hanem a jászol. Ez volt a jel a pásztorok számára is, amikor keresték a gyermeket. Krisztus születésének történetét a legkorábbi időktől kezdődően misztériumjátékokkal jelenítették meg: az angyali üdvözlettől a szálláskeresésen túl egészen a napkeleti bölcsek látogatásáig. Ez a szokás sok helyen ma is él. A hagyomány szerint Assisi Szt. Ferenc (1182-1226), a ferences szerzetes rend alapítója volt az első, aki a betlehemi eseményekre emlékezve egy valóságos jászol mellett végezte a karácsonyi istentiszteletet. Ezután terjedt el a „betlehem” állításának szokása és a szent esemény szobrokkal való megelevenítése. A karácsonyfa elődje a karácsonyi piramis volt. Az 1700- as évek közepe táján kezdték el Németország egyes területein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen szárát fenyőágakkal díszíteni. A karácsonyfa hazánkban csak a múlt században jelent meg. A karácsonyfa-állítás tradíciójának kialakulásával kapcsolatosan sokféle elképzelés van. Egyesek szerint a fény és a növények kultuszával kapcsolatos ókori előzményei vannak ennek a szokásnak. Vannak, akik arra emlékeztetnek, hogy a naptárban éppen december 24-re esik Adám és Éva napja. Elképzelhető, hogy a paradicsombeli „Tudás fája” is elődje a karácsonyfának. A karácsonyfa történeténél azonban sokkal fontosabb az a jelentéstartalom, amit hordoz. A fenyőfa tűlevelei az élet reménységét jelképezik. Ugyancsak erről beszél a fenyőfa formája is: felfelé keskenyedik és a csúcsával Isten felé mutat. Minden egyes ágacskája a keresztet jelképezi, tűlevelei pedig a töviskorona tüskéire emlékeztetnek. Jászol és kereszt összetartozását így hirdeti a karácsonyfa. A karácsonyfa legszebb dísze a gyertyafény. Isten fényét jelenti, jóságát és szeretetét bizonyítja. Az adventi gyertyák egyre fényesebb lángocskái vezetnek a karácsonyfa csillogó fényességéig. A feldíszített fához tartozó színes gömbök, arany és ezüst színű díszek pedig a napkeletről jött bölcsek királyi ajándékaira emlékeztetnek. A színes papírláncok az édenkerti kígyót valamint a „bűn láncát” juttatják eszünkbe. A fára akasztott dió a Mária méhében lévő, valamint a sziklasírban nyugvó Jézust szimbolizálja. Régi szokás a következő is: a fa csúcsára Krisztus születését hirdető angyalképet vagy a Betlehem fölött felragyogó csillagot helyeznek. A karácsony az ajándékozás ünnepe is. Minden darab ajándék a nagy karácsonyi ajándékot, Isten ajándékát jeleníti meg. Ez a kedves szokás szeretetből fakad, a szeretet teszi az ajándékozást és elfogadást széppé, kedvessé. Isten fiában önmagát ajándékozta az emberiségnek. Az, áld szeretetből ad, egy kicsit magából is ad valamit a másiknak, ezért az ajándék igazi értéke a szeretet. így válik a karácsony a szeretet ünnepévé. Összeállította: Balogh Emese A karácsonyfa elődje a karácsonyi piramis volt. Az 1700-as évek közepe táján kezdték el Németország egyes * területein az egyszerű ) } , í . karácsonyi piramis^ ; dísztelen szárat fenyőágakkal díszíteni. A f karácsonyfa hazánkbán csak a múltjszáízadfan jelent ^neg^j^
