Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-10-22 / 40. szám

www.paks.info.hu/hirnok Aranylakodalmat ültek Németkéren Megélni az ötvenedik házassági évfordulót. Ez az, ami az én ge­nerációm számára elérhetetlennek, megvalósíthatatlannak tű­nik. Ebben a sok értékét vesztett világban egyre kevésbé tisztel­jük egymást, toleráljuk a másik hibáit. így van ez a házasságban is, mitől is lenne másként? Épp ezért jó olyan párokról írni, akik­nek megadatott az aranylakodalom érzése. FADD 1999. október 22-én ünne­pi önkormányzati képvise­lő-testületi ülést tartunk Faddon, melyre meghívjuk a település jó tanulóit, él­sportolóit valamint a köz­­tiszteletben álló személye­ket. Az október 23-i ren­dezvények keretén belül a település minden lakóját Béke-futásra invitáljuk, amelyen az eddigi informá­ciók szerint Gerjen úttörői is részt vesznek. Hirmann Béla GERJEN Őszi szünet! A gerjeni pedagógusok őszi szakmai napon vesznek részt október 21-én és 22- én. Ezért ekkor nem lesz tanítás. A Magyarországi Református Egyház Zsinata úgy döntött, hogy hazánk összes presbité­riuma az év végéig lemond, így minden gyülekezetnek új egyházkormányzati tagokat kell választani - ami persze lehet újraválasztás is. Gyülekezetünk ezt a válasz­tást október 31-én a tíz óra­kor kezdődő istentisztelet keretében fogja végrehajtani. Kérjük mindazokat, akik fo­lyamatosan fizetik az egyház­fenntartói járulékot, így sza­vazati joggal bírnak, legyenek szívesek erre az alkalomra eljönni, s a jelöltek közül vá­lasztva, ebben a fontos gyüle­kezeti döntésben vegyenek részt! Hatvani István lelkipásztor T erentba j nokság November elején kezdődik a Gerjeni Labdarúgó Terem­bajnokság, melyre immár negyedik alkalommal várják a szervezők a csapatok jelent­kezését a 337-221-es telefon­számon vagy a Rákóczi F. u. 25/b alatt. A határidő: Októ­ber 25! A lebonyolítás az el­múlt évekhez hasonlóan tör­ténik. A nevezési díj előrelát­hatóan 10-13.000 Ft között lesz. MEDVECKI PISTA BÁCSI és felesége, Juliska né­ni esküvőjének október tizen­ötödikén volt az ötvenedik év­fordulója. Magát az ünnepsé­get szombaton tartották népes társaságban, huszonötén kö­szöntötték a már két déduno­kával büszkélkedő, boldog ün­nepeiteket. Velük beszélget­tem megismerkedésükről és az együtt töltött évekről. Tulajdonképpen mi rokonok vagyunk - kezdi a beszélgetést Pista bácsi. - A nagyszüleink testvérek voltak, így mi másod unokatestvérek volnánk - teszi hozzá Juliska néni. - A nagy­­anyámékat kitelepítették, csak a néném maradhatott, bár ő önként felajánlotta, elmegy velük ő is. Csakhogy nem volt rajta a listán, így neki marad­nia kellett velem, édesanyám­mal és a testvéremmel. A fér­jem édesanyja segítségképpen átküldte a Pistát - mivel éppen betakarítási időszak volt -, aki aztán itt is maradt... Mindket­tőnk számára ez volt az első szerelem. Ideális korban vol­tunk, én tizenkilenc, a férjem pedig huszonegy éves volt. Nem tudok egyetérteni a mai szokással - fejti ki állás­pontját a ház ura - , hogy a tizedik kapcsolatuknál kötnek ki a fiatalok, és akkor sem há­zasodnak össze, hanem úgy­mond próbaházasságból össze­költöznek. Számunkra ez szo­katlan. Mi sem keltünk persze mindjárt egybe, évig, másfélig jegyben jártunk, s csak utána esküdtünk meg.- Kérem, mondjanak egy pár szót a családjukról! Van két lányunk. Az idő­sebb, Évi '51-ben született, Marcsi három évvel fiatalabb. Éviéknél van egy fiú és egy lány, Marcsiéknál pedig két lány, akik középiskolába jár­nak. Becsülettel felneveltük a gyerekeket, azzal együtt, hogy az abszolút nulláról indultunk. Ezt a házat, amiben most va­gyunk, szintén mi alakítottuk át. Rengeteget kellett dolgoz­ni, ha élni akartunk. Sokat vál­laltunk, tehenet, hízókat és baromfit tartottunk, akkor is, mikor én a dunaföldvári híd újjáépítésénél vagy a diósgyőri kohó felhúzásánál dolgoztam. Három hétig kellett odalen­nem, addig a felesé­gem látta el a ház kö­rüli munkát. Kitanult mesterségem nincsen, mindenhez értettem, nem válogattam a munkák között. El­vállaltam nehéz dol­gokat is, s volt, hogy a többletmunkáért csak szimplabért akartak fizetni ne­kem. Mikor ezt szóvá tettem, közölték, nem kell ott dolgoz­nom. Voltam még körzetfelügyelő is. Ott találkoztam olyan emberrel, aki éreztette velem, fölöttem áll politikai­lag. Párttitkár volt az illető. Én azonban senkitől nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy en­gem másodrendűnek tartson. Olyan ember vagyok én is, mint bárki más. Egyszer meg is mondtam neki, nem tűröm azt a hangnemet, ahogyan ő beszél velem. Az útjaink így elváltak.- A mai fiataloknak olyan hihe­tetlen az az ötven esztendő, amit egymás mellett éltek le. Önöknek hogyan sikerült? \ / égig bizalommal visel- V tettünk egymás iránt. A másikban meg kell látni az em­bert. Voltak nálunk is nézet­­különbségek, természetes, hogy tányércsörrenés nélkül nem lehet egymás mellett élni, de a felmerülő gondokat tudni kell egymás között elsimítani. Ez a titka a mi ötven é­­vünknek. Vöröss Endre

Next

/
Thumbnails
Contents