Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-08-13 / 30. szám

www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Cseresznyési olvasótábor 1999 Nem tűnhetnek el a népdalok Üdítően hatott a tábor lakóinak Faragó Laura „Zengő anyanyelvem” Ünnepi Kalendári­um (a magyar népdal ezer éve) címmel előadott népköltészeti műsora. Hallhattunk itt népdalokat, népszokásokat, népballadákat és népmeséket is Faragó Laurától, „a pódi­um pávájától”. A szűnni alig akaró taps után kaptam pár percet a művésznőtől, sietnie kellett a templomba, ott is várt már hangjára a sokadalom. Laura, végigdalolva Európát, te hogyan éled meg a mai ma­gyarsághelyzetét „itthon és otthon”, ahogy Hervay Gizella írta egyik versében, azaz Magyarországon és az elcsatolt területeken élő magyar­ságországaiban ?- Az egyszerű ember, ő valahol mindig szereti a másik embert, szerintem fölülről irányított do­log ez a gyűlölködés, amit szán­dékosan szítanak a politikai kar­rieristák. A népköltészetben és a népdalokban ismereüen fogalom a gyűlölet, helyette a szeretetről, szerelemről az egymásnak való segítségadásról, a bajba jutott megsegítéséről szólnak. A népköltészet égi vetülete az életnek, igaz egy kicsit meg is van szépítve, de Bartók Béla sem tapasztalta a különböző népek között azt az ellenséges­kedést, ami mára sajnos úgy elharapódzott. De nincs más lehetőségünk, csak a remény­kedés és a hit, hinni kell ab­ban, hogy egyszer kijózanod­nak a népek, mert az lehetet­len, hogy ne az igazság győz­zön. Ez az élet rendje, s ne­künk, művészeknek az a fel­adatunk, hogy folyamatosan nyújtsunk jobbat más ajkú szomszédainknak is, szemet hunyva afölött, hogy a kinyúj­tott baráti jobbra bizony gyak­ran ráütnek. Mi ennyit tehe­tünk, s ezt tesszük is jópáran, viszont szilárd meggyőződé­sem, hogy ezen illetve ez ellen csak kormányszinten lehet vál­toztatni. Az ember egymagában jó és sok példa van arra szerte a vi­lágban, hogy különböző nép­csoportok békességben, bol­dogságban szépen megférnek egymás mellett, s hogy Európá­nak ezen a tájékán is így le­gyen, ebben is csak a nagypoli­tika tud segíteni.-Az 1970-ben a Röpülj páva vetélkedőn váltál ismertté, amit akkor meg is nyertél, aztán még ez évben Londonban egy nemzetközi népdalfesztiválon is győzedelmes­kedtél. Ha jól tudom az eddigi hosszú és töretlennek mondható pályádon mindössze egyetlen nagy­lemezeddel találkozhattunk, a Szi­várvány havasával. Mi ennek az oka ?- Ha tömör választ vársz, akkor csak annyit mondanék: a pénz. Azért nagy nehézségek árán is, de megjelent azóta egy kazettám is Júlia szépleány címmel. Nem túlzók, ha azt mondom, szinte a mindennapi betevőfala­tot kellett megvon­nunk ma­gunktól a férjemmel, hogy nap­világot lát­hasson ez a kazetta ezer pél­dányban. Tudom, hogy így is kevés ered­mény ez, de a hiba nem ben­nem van, hiszen akár öt lemezt is meg tudnék pillanatokon belül jelentetni. Egy Bartók- Kodályt, Lajtai László, Dohnányi Ernő egzotikus nép­dalfeldolgozásait, aztán ma­gyar egyházi zenékből is össze tudnék állítani egy lemezre va­lót. Már meg is van mindegyik, itt virrasztanak a torkomban arra várva, hogy ne csak élő előadásokkor, a rádióból, tele­vízióból hallhassák az embe­rek, hanem lemezről is.- Hiszel abban, hogy ideges, pénzt hajtó világunkban keletje lesz a népdaloknak, népzenének ? Nálunk, Magyarorszá­gon - hála elődeink­nek - nagyon mély és erős gyö­­kérzetű a népkultúra, gondolj csak a budapesti táncházakra, énekkörökre, amik éppúgy megtalálhatók a többi kisebb és nagyobb városban is. Bízom benne, hogy a határokon kívüli magyarságnál sem tűnhet el csak úgy a népkultúra, mert annyi ember imádkozik és ér­demben is tesz mindez fenn­maradásáért. Oláh Zoltán Hirdessen Ön is a Paksi Hírnök minden eddiginél kedvezőbb hirdetési feltételei mellett!

Next

/
Thumbnails
Contents