Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-07-09 / 28-29. szám
www.paks.info.hu/hirnok EF*i PAKSI HÍRNÖK Szép sikerek az Alpokaljáról Július 3-án és 4-én nemzetközi tájfutóversenyt rendeztek Brennbergbánya környékén. A megmérettetésre nyolc országból 700 induló jött el. A Magyar Tájfutó Szövetség és a Vas megyei szövetség szervezésében Alpok-Adria néven futó versenyen megyénket a Paksi SE sportolói képviselték. Az első napon az F-18-as kategóriában Rosa Gábor ezüstérmet ért el a kétszáz méter szintkülönbségű pályán. Zóka István is e napon próbálkozott az F-16- os mezőnyben, s az első tíz között - kilencedikként - futott át a célvonalon. Bajtai István ugyanebben a kategóriában, nem sokkal Zóka mögött, a tizenkettedik helyet szerezte meg. Ugyancsak szombaton Kürt István az F-40-eseknél az előkelő hatodik helyen ért célba. Vasárnap már eredményesebben szerepelt Kürt, felállhatott a dobogó harmadik fokára. Bajtai szintén javított szombati helyezésén, hatodik lett, Zóka pedig kilencedikként zárta a napot. Összességében tehát sikeresen zárták a paksi versenyzők a félévet. A két dobogós helyezés a népes és erős mezőnyben több mint dicséretes. Vöröss Endre ZÁNKA adott otthont a Nivea Sun országos strandröplabda után pótlás-bajnokságnak. A Paksi RK leánycsapata az ifjúságiak, valamint a minik mezőnyében ezüstérmet szerzett HÉTFŐN Braun Ákos (73 kg) és Kanczler István (81 kg) a magyar csapat tagjaként elutazott Palma de Mallorcára, ahol részt vesznek az universiadén. A TENISZEZŐK korosztályos vidékbajnokságát Balatonbogláron rendezték meg. A fiú 18 évesek csoportjában Oláh László, a Paksi SE versenyzője a Győri BVTC-s Somogyival az oldalán a dobogó legfelső fokára állhatott fel. A döntőben 7:5, 6:2-re verték a Herczeg- Szathmáiy (Tisza TC - Hód TC) duót. Lételeme a víz, szívügye a kenu Sikeres a múlt, egyre fényesebb a jelen Június 28-án Budapestre volt hivatalos az Atomerőmű SE kenus mesteredzője, Hajba Antal. A kiváló szakembert a Mező Ferenc Közalapítvány jutalomban részesítette. Lemhényi Dezső az alapítvány nevében sok neves sportolóval együtt köszöntötte a paksi edzőt. Erről, és a közelmúlt szép sikereiről kérdeztem „Tóniót”, aki megengedte a tegeződést, ezért a beszélgetés ilyen formában folytatódott.- Gratulálok a jutalmadhoz. Kérlek, mondd el az olvasóknak, miről is van szó! Nagyszerű érzéssel töltött el ez a díjazás. Végre van egy olyan szerveződés, mely a „kivénhedt bajnokokkal" foglalkozik. Ez az alapítvány öszszeszedett egy kis pénzt, és azokat az egykori menőket, akik - egészen a ‘40-es évekig visszamenően - világbajnokságot nyertek. Elsősorban az olimpiai sportágak versenyzőit érintette a kezdeményezés. Eddig az volt a helyzet, hogy az olimpiai bajnokoknak külön klubjuk volt. Az olimpiai 2. és 3. helyezettek és a világbajnokok szintén csoportba szerveződtek. A Játékok dobogósai ma már évjáradékban részesülnek. Ezért találták ki Lemhényi Dezsőék („Butykó” bácsiék), hogy jutalmazni kell az edzőiket is. A legjobb az egészben az, hogy találkozhatnak egymással azok, akik egykor a sportban élen voltak. Nem mindenkiből lett edző vagy sportvezető. Sokukra nem is emlékszünk, mert az élet más területein érvényesültek, a nevükkel nem lehetett találkozni a lapokban. Illusztris társaságban tölthettem a napot. A teljesség igénye nélkül: például az ’54-ben világbajnokságot nyert kajak négyes három tagjával, Nagy Lacival, ICohárral, Vagyoczkival ültem egy asztalnál. Ott volt a kerek fejű Pinokkió, aki elmesélte, hogy egy nemzetközi versenyen László Pinokkióként mondták be Újvári helyett. Csupa-csupa nagy név, akik nem gyűltek volna össze, ha Lemhényiék nem szervezik meg ezt a találkozót.- Mindennap kijössz ide, hiszen ez a munkahelyed is. Meg tudnál-e lenni távol a víztől? Én nagyon szerencsés fickónak mondhatom magam, mert az a foglalkozásom, ami a szenvedélyem. Csak kevés embernek adatik meg, hogy a hobbijának élhet, és még fizetnek is érte. Ha megütném a lottó ötöst, másnap akkor is itt lennék, és edzősködnék. Nagyon szeretem a munkámat.- Ez a munka a közelmúltban sikereket hozott a klubnak, és neked is. Ma már Sziklenka László mesteredző foglalkozik a 200 méteren világkupa-győztes kenuegységgel, ám te voltál a nevelőedzőjük. Kint tudtál-e lenni Duisburgban? Nem tudtam ott lenni, Dunaújvárosban voltam a Dunaferr Kupán, pedig Duisburg a kedvenc helyem. Ott nyertem az első nemzetközi versenyemet. Mondtam is a fickóknak, hogy a jobbak abban a városban szokták kezdeni a nemzetközi győzelmeiket. A viccet félretéve: ez a két srác már évekkel ezelőtt képes volt ilyen eredményre, csak akkor még a tanulás és egyebek elvitték őket más irányba. Most jött el az az idő, hogy észrevegyék: van mit keresniük. A magyar mezőnyben jelenleg van egy kis elbizonytalanodás, hiszen a Horváth- Kolonics kettős - akik a világot agyon-vissza verték - nem fogja ezt százéves koráig csinálni. Belefáradtak abba, hogy a nemzetközi élvonalban vannak már nyolc éve. Állandóan csak hajtani, bizonyítani. Ez vonatkozik más versenyzőkre is. A mi legényeink nagyon keményen készültek az idei szezonra, s ennek eredményeként legyőzték a 200-as világbajnokot annak otthonában. Ez azt jelenti, hogy ma mindenkit megverhetnek a világon!- Ok kimondottan erre a számra készültek? Igen, hiszen a testsúlyukhoz képest nagyon erősek, robbanékonyak. Jól ráéreztek arra, hogy nekik itt a helyük. Sydneyben sajnos még nem lesz olimpiai szám a 200 méter, de meggyőződésem, a jövő ezé a számé. Nagyon látványos, jól közvetíthető - ma már ez a legfontosabb egy sportág jövője szempontjából.- Milyen versenyekre készülnek? Kozmann Gyuri és Feil Imre a zágrábi EB-re készülnek. Utóbbi négyesben indul 500-on és 200-on. Kozmann 500-on és 1000-en indul a csepeli Gajárszldval párosban, 500 méteren érdekelt négyes hajó tagjaként is. Az EB után egy héttel lesz a következő válogatóverseny Szolnokon. Ott kell Fehéréknek ismét bizonyítaniuk. A világkupa-győzelem az ő oldalukra billentené a mérleget, még akkor is, ha netalán nem ők nyernék meg a 200 méteres párost. Nagy az esélyük tehát arra, hogy ők képviselik hazánkat a világbajnokságon. Vöröss Endre
