Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-06-25 / 26. szám
www.paks.info.hu/hirnok EMBERMESÉK A nagy robbantás A történet legalább olyan bizarr, mint amennyire felejthetetlen. Nagy költőnk nevét viseli az óvárosi békés utca, mely egyszer, még a hetvenes évek tájékán kakaskukorékolás helyett észt veszejtő robbanásra volt kénytelen ébredni. „Az Úr ítélete.” - mondogatták az istenfélő emberek, mások a harmadik világégés kezdetének tulajdonították az eseményt. Nos, a Hírnök munkatársának lehetőséget nyújtott a jószerencse, hogy megfejtse a robbantás miértjét, titkát, s megérdeklődje a következményével járó bonyodalmakat attól az embertől, akinek udvarában történt a borzalmas esemény, mi több egyik szellemi atyja és kivitelezője is volt egy hatalmas szilfa tuskó ellen folytatott ádáz küzdelemnek. Nevét érthető okokból nem adja a történethez. Egyrészt attól tart, hogy felszakadnak a régi sebek, és újra pokolba kívánják a szomszédok, másrészt - szavaival élve - „Ne tudja meg, senki, hogy ki volt az, aki ezt az őrültséget ki találta.”- Maga semmit nem tud egy hatalmas kert rendbetételével járó nehézségekről - mondja a hatvanas éveiben járó férfi - Maga csak egy sima kis firkász. Ha látta volna, hogy mit jelent egy két és fél méter átmérőjű szil tuskójától megszabadulni... Ráadásul úgy kellett intéznem, hogy jusson is, maradjon is valami belőle télire. Szép rendben volt a kert, csak ez a förmedvény árválkodott még a kapun belül. Olyan kemény volt, mint a kő, fejsze, hasító vasék nem fogott rajta. Én, aki egyáltalán nem tartom buta embernek magamat, egyszerűen nem tudtam, hogy mi a fenét kezdjek vele. Volt akkoriban egy rendőr barátom, aki igen szeretett robbantgatni. Isten nyugosztalja szegényt, jó tűzszerész volt. Imádta a durrogtatásokat. Nagy tanácstalanságomban felkerestem, hogy tanácsot kérjek tőle a tuskóból adódott problémám megoldására. Leültetett az asztalához, megkínált egy pohár borral és gondolkodni kezdtünk. De akármennyit ittam, akárhogy gondolkodtam, az égvilágon semmi nem jutott az eszembe. Barátomnak egyszer csak megcsillant a szeme. Bányában dolgoztam, bányász az eredeti szakmám. „Tudod mit? Felrobbantjuk. Hozol egy-két gyutacsot Pécsről és fel fogjuk robbantani. Nincs más megoldás.” Úsztam a boldogságtól, ilyen zseniális ötlet még nekem sem jutott volna az eszembe. A következő hét végén hoztam is a gyutacsokat, összesen hatot. Szereztem, mert lopni ugyebár nem szabad. Befúrtuk őket abba a kőkemény fába és fedezékbe vonultunk. Robbantottunk, de semmi nem történt, csupán egy-két cserép hullott le a tetőről. Na mondom, ezt jól megcsináltuk. Azt mondja a barátom: „Erősebb anyag kell ide, látod, ez az átkozott tuskó olyan, mint Eger vára. Ez bizony állja a sarat. A jövő héten dinamitra lesz szükségünk.” Gondoltam magamban, hogy ennek már fele sem tréfa, de ha harc, hát akkor legyen harc. Nem mondom meg, hogy milyen robbanóanyaggal érkeztem a következő hétvégén, csak annyit, hogy alig bírtam el az utazótáskámat. Na, mondom a barátomnak, most aztán befútünk ennek a tuskónak. Ismét körbefurkáltuk és megtömtük annyi robbanóanyaggal, hogy nézni is szörnyűség volt. Akár egy hegyet is eltörölhettünk volna a földről ekkora mennyiséggel. Megállapodtunk, hogy másnap hajnalban, kakaskukorékolás idején kivégezzük a tuskót, az aprófát pedig barátokhoz méltóan elosztjuk egymás közt. Másnap hajnalban, amikor készülődtünk a robbantásra, még áldomást is ittunk a győzelemre. Körülnéztünk, hogy jár-e ember a környéken, s amikor meggyőződtünk arról, hogy minden tiszta, levonultunk a szuterénba, és vártuk, hogy megszólaljon a kakas. Megszólalt végre, kukorékolt nagyon - nem sokáig. A barátom megnyomta a távvezeték végén a gombot, és a következő pillanatban fülsiketítő robbanás következett: a környező házak ablakai betörtek, cserepek hullottak, a szomszéd kutyája elájult, és a fél utcát aprófa takarta be. Egyéb sérülés nem történt. Jöttek, ordítottak az emberek, hogy kitört a harmadik világháború, meg hogy eljött a végítélet. Nagy nehezen megmagyaráztuk nekik, hogy itt csupán egy egyszerű ipari robbantásról van szó, nyugodjanak meg, ne törődjenek semmivel, csak szedjék, vigyék az aprófát, jó helye lesz annak a kályhában, kazánban, ha eljön az ideje. Tulajdonképpen nagyon jól jártak velünk. Hetvenegyben le volt a gondjuk a tüzelőről. Csak az bántott, hogy valamelyik szomszéd úgy mellékesen megjegyezte: “Mit ijedeznek annyira? Nincs itt semmi gond. Két tuskó tuskót robbantott és kész.” Szarka József PAKSI HÍRNÖK Diákdiri az ESZI-ben Az oktatási törvény adta lehetőségeket kihasználva első alkalommal rendeztek diáknapot június 14-15. között az Energetikai Szakképzési Intézetben. A diáknapi rendezvénysorozat diákigazgató választással kezdődött, majd este rock-koncertet és diszkót tartottak a növendékek számára. A diákigazgató-választást természetesen az ESZI-ben is alapos választási kampány előzte meg. A választások iránti hatalmas érdeklődést bizonyítja, hogy szinte minden tanuló leadta voksát a négy diákigazgató-jelölt egyikére. A választási eredmények kihirdetésére csak az esti rock-koncertig kellett várni. Ekkor kiderült, hogy a tanulók szavazatai alapján egy napon keresztül Stiglic Milán Igor, 11. osztályos növendék birtokolja a diákigazgató címet az iskolában. Másnap a program a szakok közötti játékos vetélkedőiekéi folytatódott, ahol a diákok többek között kártyavár-építésben is kipróbálhatták ügyességüket. Ezen kívül a diáknapon szépségkirálynőválasztást is tartottak. A közönségszavazatok alapján Tóth Brigitta fejére került a királynői korona. Bezerédj-siker ABezerédj Általános Iskola szerezte meg a rangos második helyet az ez évi Levelező Tanulmányi Versenyen, az iskolák által nyújtott teljesítmények összehasonlításában. Az egész iskolai tanévet magába foglaló versengésen magyarországi és határon túli magyar iskolák vettek részt. Jutalomként a Bezerédj iskola négy legeredményesebb versenyzője, azaz Gálosi Boglárka, Horváth Lilla, Leveles Ágnes és Wolf Ágnes párizsi utazást nyert. Az utazásra várhatóan augusztusban kerül sor. Ezen kívül az iskola 200 ezer forint jutalomban is részesült., amit a növendékek tanulmányi versenyeztetésére fordítanak majd.
