Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-06-18 / 25. szám

PAKSI HÍRNÖK www.paks.info.hu/hirnok Postaládánkból Higgyékel, én is ember vagyok! Levelet hozott a posta. Szerkesztőségünk úgy vélte, érdemes utána nézni az esetnek. Körülnéztem hát a környéken, majd a helybeli la­kókkal beszélgettem arról, ők hogyan élik meg azt, amit a levélíró papírra vetett. El­mondták, hogy nincs nézetel­térésük a kereszteződésben la­kó vállalkozóval. A nyugalmu­kat nem háborgatja, korrekt módon viselkedik. Ezek után kerestem fel az érintettet, Péri József magánfuvarozót, aki a Hírnökhöz eljuttatott levél el­olvasása után felesége társasá­gában válaszolt az őket ért fel­vetésekre.- Mi a véleménye a levél tartal­máról? Azt furcsállom, hogy régeb­ben nem adódott efféle problé­mánk. Most kerülnek felszínre az ilyen jellegű gondok, most, hogy már modern gépeink van­nak. Ezek a járművek jóval drágábbak, de környezetkímé­lőbbek is, mint a régi, kiszol­gált IFA-k. Sok-sok év kemény munkájával jutottunk el idáig. Ezek a Mercedesek halkabbak, kevesebbet füstölnek, mint a korábbi kocsijaink. Megvádol­tak minket azzal is, hogy rossz helyen parkolunk. Csakhogy az már évek óta a mi terüle­tünk, gépjármű tárolása céljá­ból vettük meg. A másik gond a sárfelhordás volt. Ezért hoz­tunk követ, és vastagon leterí­tettük a területre. Téves az a beállítás is, miszerint mi tesz­­szük tönkre az utat. A gépeink még annyi kárt sem tesznek az útban - épp az automatikus tengelyterhelésnek hála -, mint az itt közlekedő traktorok. Ami a tíz munkagépet illeti: négy rakodógépem van, ebből kettő üzemel, az egyik állandó­an lent áll a Dunánál. Egy mi­xerünk és három teherautónk van. Azt mondhatom tehát a leírtakra, hogy nem fedik a va­lóságot, sőt ki merem monda­ni, hogy sértő a levél beállítása.- Milyen a kapcsolatuk a kör­nyék, az utca lakóival? Nincsen különösebb gon­dom senkivel sem. Egy-egy em­beren látszik, hogy irigykedik, ám minden vállalkozónak van­nak irigyei. Azon vagyunk ezért, hogy minél kevesebb ké­nyelmetlenséget okozzunk. Amelyik oldalon a munkagé­pek állnak, nincsen szomszé­dunk. Reggelenként nem indu­lunk el hat óra előtt, inkább csak fél hét körül, és délután a legtöbb esetben öt órakor leál­­lunk. Ez szerintem nem olyan elviselhetetlen, mint ahogy az a levélben áll. (A beszélgetés után Péri úr beindította a be­tonkeverőt. így tapasztalhat­tam, hogy kis zajt okoz csupán a dízelmotor. Ezt állította a környéken lakó emberek nagy része is.)- Önök ismerik a levél íróját? Feltételezem, hogy valahol itt la­kik, hiszen részletesen írja le a sa­ját verzióját. Mi ilyen nevű emberről nem tudunk ebben az utcában. A környékünkön biztos nem lakik a hölgy. Valaki mesélhe­tett neki valamit, és így írhatta meg a levelét.- Felkérhette valaki, hogy írja meg ezeket? Ebben biztosak vagyunk. Sajnálatos, hogy ilyen eszköz­höz nyúltak az illetők. Egysze­rűbb lenne leülni és megbeszél­ni az ügyet kulturáltan. Eddig is hajlottunk a közös megoldá­sokra, ezután is így lesz. Nem tartjuk korrektnek ezt az elin­tézési formát.- Találkoztam olyan emberrel is, aki azt nehezményezte, hogy ön teherautóval jár haza ebédelni... ...és addig álljon a sok milliós teherautó az út szélén, a Du­nánál, igaz? Na most az a gon­dom, hogy helyettem akarnak gondolkodni az én pénzemen. Ez így nem biztos, hogy jó len­ne. Hozzánk is eljutnak hírek. Például az, hogy mi tettük tönkre a Péter utcát. Nem tu­dom, mikor. Arra ugyanis nem járunk. Az ilyen szóbeszédek miatt vállalkoztunk arra, hogy interjút adjunk. Ha ilyen vá­dak hangzanak el, akkor ezek­re válaszolni kell. Bogáncs úréknak is megmutattuk a te­lephelyet, amikor váratlanul beállítottak. Mindent rendben találtak, semmilyen szabályt meg nem sértünk, az út állapo­ta miatt nem a mi gépeink a felelősek. Úgy gondolom, az utca mindenkié, sőt a megfo­galmazó nincs azzal tisztában, hogy a polgármesteri hivatal­nak közel egymillió forintot fizetünk be súlyadóként és iparűzési adóként.- Azt mondták még, hogy előfor­dult: itt verették ki a megkötött betont a mixerből. Ez hogy volt? Ez igaz, elismerem. Sajnos, mikor vettem az autót, nem tűnt fel, hogy két és fél köb­méter beton benne van. Ez aztán belekötött. Három na­pig tartott, míg kivertük. Saj­nálom, hogy ilyen zajt csap­tunk, ám az is az igazsághoz tartozik, hogy akkor senki egy szót nem szólt. Utólag emlegetik fel ezt is. Higgye el, én is ember vagyok. Ha szólnak, hogy valakit zavar napközben a zaja, máshol csináltuk volna meg a mun­kát. En csak annyit kérek, akkor szóljanak, mikor aktuális a dolog, ne utána! Én senkivel nem akarok rossz viszonyban lenni! Arra kérem az utcabelie­ket, ha bármi gond merül fel a cég tevékenységével kapcsolat­ban bizalommal forduljanak hozzánk. Tisztelt Olvasók, Főszerkesztő asszony! Nehéz lenne felsorolni azokat az íratlan szabályokat, amelye­ket valamilyen okból egymás mellett élőket közösséggé ková­csol. De talán a legfontosabb ilyen törvény a kölcsönös alkal­mazkodás. Ezért szerintem sok mindent meg kellene beszélnünk a velünk közvetlen kapcsolatban állókkal. Naponta kényszerü­lünk megalkuvásra a gyermekeinkkel, házastársunkkal, kollégák­kal és önmagunkkal a harmonikusabb együttélésért. Ez mind így természetes, hiszen ha egy problémát megoldunk, akkor mi ma­gunk is gazdagabbak lettünk. így nevezhetjük magunkat teljes értékű embernek. Vajon milyen embernek neveznénk azt, aki több mint tíz éve lakott területen családi házában telephelyet létesített? És vajon hogy gondolhat ember olyant, hogy 180 négyszögöl telkén tárol­ja a fuvarozási vállalkozásához szükséges nagy mennyiségű gáz­olajat? És minek nevezné önmagát az az ember, aki önző módon egy utca hétköznapjait teszi elviselhetetlenné? És képzeljék, kedves olvasók, mindez itt Pakson történik több mint tíz éve, a Kinizsi és Pál utca sarkán élő Péri József udvarában. Naponta tíz munkagépet indít útjára egy alig 3 méter széles úton. Az ő általa létesített telephelyen szervizeli, tankolja munkagépeit. Az a zaj, amit ezek a gépek okoznak elviselhetetlen. Az utcában tönkre­ment utat nagyon sok pénzért tudja az önkormányzat helyre­hozni. Mivel Péri úr többszöri lakossági kérésnek sem tett eleget, ezért megkerestem Bogáncs János urat, a Környezetvédelmi Bi­zottság elnökét, aki Hum Ferenchez, a Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályának elnökéhez irányított. A Műszaki Osztály szakemberei kimentek a helyszínre, ahol beszéltek Péri Józseffel. A továbbiakban meghívták a Székesfehérvári Környezetvédelmi Bizottság megbízottait, és közösen próbálnak valami megoldást találni ebben az ügyben is. Tudom, hogy a pénzszerzés mennyire fontos a mai emberek­nek, de azt nem értem, hogy ezt miért kell minden erkölcsi sza­bályt áthágva, csak a saját érdekeit figyelembe véve tenni. Min­denesetre reménykedjünk, kedves olvasók, hogy ezek az embe­rek - hiszen Péri úr csak egy ezek közül - egy másfajta viselke­désformát örökítenek át gyermekeiknek, unokáiknak. Badicsné Nagy Andrea Vöröss Endre

Next

/
Thumbnails
Contents