Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-06-18 / 25. szám
PAKSI HÍRNÖK www.paks.info.hu/hirnok Postaládánkból Higgyékel, én is ember vagyok! Levelet hozott a posta. Szerkesztőségünk úgy vélte, érdemes utána nézni az esetnek. Körülnéztem hát a környéken, majd a helybeli lakókkal beszélgettem arról, ők hogyan élik meg azt, amit a levélíró papírra vetett. Elmondták, hogy nincs nézeteltérésük a kereszteződésben lakó vállalkozóval. A nyugalmukat nem háborgatja, korrekt módon viselkedik. Ezek után kerestem fel az érintettet, Péri József magánfuvarozót, aki a Hírnökhöz eljuttatott levél elolvasása után felesége társaságában válaszolt az őket ért felvetésekre.- Mi a véleménye a levél tartalmáról? Azt furcsállom, hogy régebben nem adódott efféle problémánk. Most kerülnek felszínre az ilyen jellegű gondok, most, hogy már modern gépeink vannak. Ezek a járművek jóval drágábbak, de környezetkímélőbbek is, mint a régi, kiszolgált IFA-k. Sok-sok év kemény munkájával jutottunk el idáig. Ezek a Mercedesek halkabbak, kevesebbet füstölnek, mint a korábbi kocsijaink. Megvádoltak minket azzal is, hogy rossz helyen parkolunk. Csakhogy az már évek óta a mi területünk, gépjármű tárolása céljából vettük meg. A másik gond a sárfelhordás volt. Ezért hoztunk követ, és vastagon leterítettük a területre. Téves az a beállítás is, miszerint mi teszszük tönkre az utat. A gépeink még annyi kárt sem tesznek az útban - épp az automatikus tengelyterhelésnek hála -, mint az itt közlekedő traktorok. Ami a tíz munkagépet illeti: négy rakodógépem van, ebből kettő üzemel, az egyik állandóan lent áll a Dunánál. Egy mixerünk és három teherautónk van. Azt mondhatom tehát a leírtakra, hogy nem fedik a valóságot, sőt ki merem mondani, hogy sértő a levél beállítása.- Milyen a kapcsolatuk a környék, az utca lakóival? Nincsen különösebb gondom senkivel sem. Egy-egy emberen látszik, hogy irigykedik, ám minden vállalkozónak vannak irigyei. Azon vagyunk ezért, hogy minél kevesebb kényelmetlenséget okozzunk. Amelyik oldalon a munkagépek állnak, nincsen szomszédunk. Reggelenként nem indulunk el hat óra előtt, inkább csak fél hét körül, és délután a legtöbb esetben öt órakor leállunk. Ez szerintem nem olyan elviselhetetlen, mint ahogy az a levélben áll. (A beszélgetés után Péri úr beindította a betonkeverőt. így tapasztalhattam, hogy kis zajt okoz csupán a dízelmotor. Ezt állította a környéken lakó emberek nagy része is.)- Önök ismerik a levél íróját? Feltételezem, hogy valahol itt lakik, hiszen részletesen írja le a saját verzióját. Mi ilyen nevű emberről nem tudunk ebben az utcában. A környékünkön biztos nem lakik a hölgy. Valaki mesélhetett neki valamit, és így írhatta meg a levelét.- Felkérhette valaki, hogy írja meg ezeket? Ebben biztosak vagyunk. Sajnálatos, hogy ilyen eszközhöz nyúltak az illetők. Egyszerűbb lenne leülni és megbeszélni az ügyet kulturáltan. Eddig is hajlottunk a közös megoldásokra, ezután is így lesz. Nem tartjuk korrektnek ezt az elintézési formát.- Találkoztam olyan emberrel is, aki azt nehezményezte, hogy ön teherautóval jár haza ebédelni... ...és addig álljon a sok milliós teherautó az út szélén, a Dunánál, igaz? Na most az a gondom, hogy helyettem akarnak gondolkodni az én pénzemen. Ez így nem biztos, hogy jó lenne. Hozzánk is eljutnak hírek. Például az, hogy mi tettük tönkre a Péter utcát. Nem tudom, mikor. Arra ugyanis nem járunk. Az ilyen szóbeszédek miatt vállalkoztunk arra, hogy interjút adjunk. Ha ilyen vádak hangzanak el, akkor ezekre válaszolni kell. Bogáncs úréknak is megmutattuk a telephelyet, amikor váratlanul beállítottak. Mindent rendben találtak, semmilyen szabályt meg nem sértünk, az út állapota miatt nem a mi gépeink a felelősek. Úgy gondolom, az utca mindenkié, sőt a megfogalmazó nincs azzal tisztában, hogy a polgármesteri hivatalnak közel egymillió forintot fizetünk be súlyadóként és iparűzési adóként.- Azt mondták még, hogy előfordult: itt verették ki a megkötött betont a mixerből. Ez hogy volt? Ez igaz, elismerem. Sajnos, mikor vettem az autót, nem tűnt fel, hogy két és fél köbméter beton benne van. Ez aztán belekötött. Három napig tartott, míg kivertük. Sajnálom, hogy ilyen zajt csaptunk, ám az is az igazsághoz tartozik, hogy akkor senki egy szót nem szólt. Utólag emlegetik fel ezt is. Higgye el, én is ember vagyok. Ha szólnak, hogy valakit zavar napközben a zaja, máshol csináltuk volna meg a munkát. En csak annyit kérek, akkor szóljanak, mikor aktuális a dolog, ne utána! Én senkivel nem akarok rossz viszonyban lenni! Arra kérem az utcabelieket, ha bármi gond merül fel a cég tevékenységével kapcsolatban bizalommal forduljanak hozzánk. Tisztelt Olvasók, Főszerkesztő asszony! Nehéz lenne felsorolni azokat az íratlan szabályokat, amelyeket valamilyen okból egymás mellett élőket közösséggé kovácsol. De talán a legfontosabb ilyen törvény a kölcsönös alkalmazkodás. Ezért szerintem sok mindent meg kellene beszélnünk a velünk közvetlen kapcsolatban állókkal. Naponta kényszerülünk megalkuvásra a gyermekeinkkel, házastársunkkal, kollégákkal és önmagunkkal a harmonikusabb együttélésért. Ez mind így természetes, hiszen ha egy problémát megoldunk, akkor mi magunk is gazdagabbak lettünk. így nevezhetjük magunkat teljes értékű embernek. Vajon milyen embernek neveznénk azt, aki több mint tíz éve lakott területen családi házában telephelyet létesített? És vajon hogy gondolhat ember olyant, hogy 180 négyszögöl telkén tárolja a fuvarozási vállalkozásához szükséges nagy mennyiségű gázolajat? És minek nevezné önmagát az az ember, aki önző módon egy utca hétköznapjait teszi elviselhetetlenné? És képzeljék, kedves olvasók, mindez itt Pakson történik több mint tíz éve, a Kinizsi és Pál utca sarkán élő Péri József udvarában. Naponta tíz munkagépet indít útjára egy alig 3 méter széles úton. Az ő általa létesített telephelyen szervizeli, tankolja munkagépeit. Az a zaj, amit ezek a gépek okoznak elviselhetetlen. Az utcában tönkrement utat nagyon sok pénzért tudja az önkormányzat helyrehozni. Mivel Péri úr többszöri lakossági kérésnek sem tett eleget, ezért megkerestem Bogáncs János urat, a Környezetvédelmi Bizottság elnökét, aki Hum Ferenchez, a Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályának elnökéhez irányított. A Műszaki Osztály szakemberei kimentek a helyszínre, ahol beszéltek Péri Józseffel. A továbbiakban meghívták a Székesfehérvári Környezetvédelmi Bizottság megbízottait, és közösen próbálnak valami megoldást találni ebben az ügyben is. Tudom, hogy a pénzszerzés mennyire fontos a mai embereknek, de azt nem értem, hogy ezt miért kell minden erkölcsi szabályt áthágva, csak a saját érdekeit figyelembe véve tenni. Mindenesetre reménykedjünk, kedves olvasók, hogy ezek az emberek - hiszen Péri úr csak egy ezek közül - egy másfajta viselkedésformát örökítenek át gyermekeiknek, unokáiknak. Badicsné Nagy Andrea Vöröss Endre
