Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-06-11 / 24. szám

www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Tüskés Ti bor Tengel icen A könyvhét alkalmából Tüskés Tibor írót, irodalom­­történészt látta vendégül a Tengelici Általános Isko­la könyvtára. A rendhagyó irodalom-történelem órán a szűkös könyvtárszobát megtöltötték a helybéli ne­bulók, tanárok. Az író közvetlen előadói stílusa egyhangú tet­szést aratott. Kezdve a görög mitológiától, az antik iroda­lomtól és'művészetektől egé­szen napjaink művészeti vi­lágáig bezáróan színes képet varázsolt a találkozóra a 69. évét taposó nagyszerű pan­non író-irodalomtörténész. Csomót kötve mondandói­ra még egy bűvészmutat­ványra is futotta, amivel el­kápráztatta a nagyérdeműt. Az írótól szokatlan mutat­vány titkának feltárása után beszélgettem Tüskés Ti­borral.- Mi szél hozta, fújta vissza a tolnai tájra, hajdani munkahelye színhelyére?- Igen, valamikor a tanári pályát Tolna megyében kezdtem. Dombóvárra szám­űzettem, mivel gondolatai­mat szóban és írásban ugyan ki tudtam fejezni, de ideoló­giai fejlettségem miatt nem alkalmaztak kutatómunkára, így tanároskodtam egy évig Dombóváron. Nagyon jó em­lékeim vannak Dombóvárról, éppúgy, mint egész Tolna megyéről. Vissza-visszajárok könyvtáraiba, de a tolnai tá­jat is igen szeretem, jóleső érzés látni a szép, gondozott földeket, látszik a hozzáértő törődés minden itteni növé­nyi kultúrában.- íróként, az irodalom művelő­iéként miként éli meg a mai vi­lágot?- Hát éppen úgy, ahogy egy mai hetvenedik évének küszöbén élő ember ezt meg­élheti. Rá kellett döbben­nem, hogy e század véget ér, de én nem szeretnék egy múlt századi embernek meg­maradni. Egész életemben a fiatalokért dolgoztam, s sze­retném, hogy a XX. száza­dunkban létrejött kulturális érték átmentődne a XXI. századra is. Ezt szeretném szolgálni könyveimmel.- És a jelenkor mennyire há­lás?- Amennyire lehet úgy, hogy más feltételek között jelennek meg a könyvek és a folyóiratok, mint 20-30 év­vel ezelőtt. Régen az ideoló­gia, a politika fékezte vagy fojtotta a jó irodalmat, most meg a pénz és a gazdasági feltételek szabják meg a kul­túra megjelenésének a lehe­tőségét. Vannak futtatott, divatos áramlatok, ami csu­pán káprázat, viszont van­nak jelentős kulturális érté­kek, amikre a kutya se figyel oda.- Hál' is­tennek megle­hetősen ter­mékeny író.- Sokat éltem, ezt ennek kö­szönhetem. Kegyelem ez tulajdon­képpen. A XX. század irodalmi ér­tékeit szol­gáltam első­sorban. Ezt példázzák az Ily­­lyés Gyuláról, ICodolányi Já­nosról, Fülep Lajosról, Pi­linszky Jánosról, Nagy Lász­lóról, Rónai Györgyről írt könyveim is. Amennyiben ezek elolvashatok, akkor az irodalom. Nem szépiroda­lom, de irodalom.- A felsorolt géniuszok közül nekünk, tolnaiaknak Illyés Gyula neve balzsamozza leginkább lel­künk, de a szintén tolnai indítta­tású Lázár Ervint is több köny­vében említi, úgy is mint volt munkatársat, illetve mint ba­rátot.- Lázár Ervinre nagy hálá­val és tisztelettel gondolok. Több, mint 30 éve együtt szerkesztettük Pécsett a Je­lenkor című folyóiratot. Elő­ször őt dobták ki, aztán ne­kem is útilaput kötöttek a talpamra. Most viszont meg­adatott az, hogy a Kaposvá­rott megjelenő Somogy c. fo­lyóiratot szerkesztve Lázár Ervintől is közölhetünk egy szép, a szűkebb hazájáról szóló emlékező írást. Min­den évben megjelentetünk egy szomszéd megyei szá­mot. Most Tolna megye van soron, így kerül e számba Lázár Ervin szép írása is.- Mit üzen az ifjúságnak? Maradjanak sokáig fia­talok, őrizzék meg a fiatalság múlhatatlan értéke­it és becsüljék meg elődeik maradandó alkotásait. T alán az túlzás, hogy az egész országot a tévé elé szögezte a szombat esti román - magyar EB selej­tező, de biztosan sok ezren ültek a ké­szülékek előtt és kísérték figyelemmel a--------­kétszer negyvenöt percet. Már a meccs elején mosolyognom kellett, hiszen a sokak által ismert, de nem éppen rajongott riporter a stúdióban ülve közölte: a magyarok győzni mentek. Még soha nem si­került a románoknak félénk kerekedni, most sem fog. Hiába szeretnének nyerni, hiába az itthoni döntetlen, a tradíció nem szakadhat meg. Kár, hogy foglalt már az „Évszázad Románia-Magyarország 2:0 avagy „Az Évszázad mérkőzése”? mérkőzése” cím - sajnálkozott a kommentá­tor. Tény, hogy sokan csak hallomásból tud­nak az angol-magyar, feledhetetlen találko­zóról, némelyek csak a közelmúltban bemuta­tottfilmből ismerik, és nem tudnák felsorolni a hősként tisztelt tizenegy nevet sem. De egy biztos: egy kezemen megszámolhattam volna azoknak a számát, akik a két mérkőzés között párhuzamot vontak volna. Most így utólag persze könnyű dolgom van, én már tudom, hogy a magyaro­kat sajnos már az első negyed órában leradírozták a pályáról és az ellenfél--------kapusát még egy kicsit sem sikerült megdolgoztatnunk. így hát nem láthattuk az „Évszázad mérkőzését” és nagyon úgy tű­nik, hogy erre nincs is már esélyünk. z idő rövid, közeleg a következő, a hu­szonegyedik század és egyébként is a magyar foci körül - amióta a miniszterek játsszák - inkább az „Évszázad botrányait” láthatjuk. Vida Tünde A

Next

/
Thumbnails
Contents