Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-06-04 / 23. szám
PAKSI HÍRNÖK www.paks.info.hu/hirnok a Akiért a sípszó szólt Hatodik alkalommal került megrendezésre Pakson május 29-én a PSE sporttelepén a Muslinca-kupa. A versengés reggel 9 órakor vette kezdetét. Dobre László szervező-rendező köszöntötte a résztvevő csapatokat és az egybegyűlteket, beszédében kiemelve, hogy ez alkalommal a rendezvényt sajnálatos, rendhagyó módon a közelmúltban elhunyt ifj. Farkas Antal (Rigó), egykori volt focistatársuk, játékvezető emlékének szentelik. A rendezők Jantner Ferenccel (Bébi) az élen hat csapat közül sorsoltak: Diófa, City-Drink, Fenyves Büfé, Grund, Melotex-Borsi, Mini Büfé. A mérkőzések előtt a jelenlévők egyperces néma felállással tisztelegtek elhunyt társuk, barátjuk emléke előtt. Természetesen Rigó édesapja is kilátogatott az eseményre kislány unokája kíséretében. Anti bácsi 1956-ban költözött Paksra, a megyei I. osztályban rúgta éveken át a bőrt, aztán aktív focipályafutásának befejezése után játékvezetőként vállalt szerepet a foci honi, ezen belül is Tolna megye focivilágában. Anti bácsi mindvégig hú maradt Pakshoz, hiába csábították pályája fénykorában olyan nagy múltú focicsapatok, mint az MTK, vagy a Tatabánya, ő maradt. Harminc év sípolás és zászlólengetés után munkáját aranysíppal jutalmazta az MLSZ. Anti fia követte édesapja példáját. Az aktív foci után ő is sípot ragadott kezébe, s egészen élete végéig fújta. Isten tudja mennyi mécsesén „Rigóskodott”, most azonban, a Muslinca kupán őérte szólt a síp, mely mindannyiunk reménye szerint elhallatszott az égig, így velünk lehetett ezen a vasárnapi délelőttön is. A rekkenő hőség ellenére igazi vérbeli csatákat vívtak a csapatok, nemes és abszolút sportszerű mérkőzéseket láthatott a publikum. A döntőt 3:2 arányban nyerte a City-Drink együttes a Fenyves Büfével szemben. A bronz kupáért folytatott küzdelemből a Diófa gárdája került ki győztesként, maga mögé utasítva a Mini Büfé aranylábú fiait. Lelkesedésből, küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak az ötödik helyért harcoló csapatok, a Melotex-Borsi és a Grund ifjoncai is. Az első három helyezettnek kijáró értékes trófeák átadását megelőzően Dobre László és Jantner Ferenc a külön-díjakat adta át a gólkirálynak: Vucsák Lajosnak (Mini Büfé), a legjobb kapusnak: Meixner Zsoltnak (Fenyves Büfé), valamint a legsportszerúbb játékosnak Mutz Tibornak (Grund Büfé). A „legkoszosabb” játékos címet Trapp György (Mini Büfé) érdemelte ki. A játékvezetők sem úszták meg díj nélkül a remekbe szabott vasárnapi matinét. Bencsik Miklós, Pupp Mihály, Rácz Gábor és Rácz Zoltán sem távozott üres kézzel. A Muslinca vándorkupa tehát egy évig a City-Drink csapat vitrinében tündökölhet. A rendezvényt a Fincsi Falatozó, a Farkasdi Fodrászat, a Polgármesteri Hivatal, a Tréga Bt. és a helyi MSZP választókerületi elnöksége támogatta. Oláh Zoltán Mindent meg lehet szokni. így a kellemetlen dolgokat is, amikről először azt hisszük, kibírhatatlanok. A reklámok talán nem is tartoznak ebbe a „nagyon utálom" körbe, hiszen egyre érdekesebb, izgalmasabb kis történetekkel próbálnak meggyőzni minket arról, hogy nem tehetünk mást: azt a bizonyos terméket meg kell vásárolnunk. Már ahhoz is hozzászoktunk, hogy az esti film csúcspontján, amikor a főhőst éppen halálos veszély fenyegeti, megjelenik az a sampon, amitől nem csak szép, fénylő lesz a hajunk, de még a korpának is búcsút mondhatunk. Gyorsan peregtek egymás után a filmkockák, amikről tudjuk, szükség van rájuk. A megannyi kereskedelmi csatorna, de még az állami televízió sem élhet reklámbevétel nélkül. Egyébként pedig igenis vannak jó reklámok. Lehet, hogy nem rohanunk le rögtön „egy jó pofa" sört venni, ha látjuk a legújabbat a néhány hónapja futó reklám-poénok sorából. Talán nem vesszük meg azonnal a csokoládét sem, még ha századszor mosolygunk is a szakadékba zuhanó autó láttán. Ami, igazán dühítő, ha úgy érezAz okos por zük, palira vesznek bennünket az üres ígéretekkel, túlzásokkal. Percenként jelennek meg a csodaszerek a képernyőn. Esetleg még el is hisszük, hogy életünk üres lenne, ha nem használnák azt a fogkrémet, ami hármas védelemmel áll rendelkezésünkre, vagy olyan elemet, ami sohasem merül le. Röpke szóváltás után a gyereket is le tudjuk beszélni arról a szuper játékcsodáról, ami kattog, csattog, lő, forog, pörög és mellesleg az ára a csillagos égig ér. Szemünk se rebben, ha a szívdöglesztő férfiú arról faggatja barátnőjét, hogy mikor borotválta lábát, vagy azt beszélik meg, hogy a mai, fárasztó nap melyiküket izzasztotta meg jobban. Az összes eldobható pelenka csínját-bínját ismerjük, nem beszélve a szárnyas betétekről, amik a nehéz napokon segítenek. Nem kis segítség azonban az sem, ha kipróbáljuk azt a szuper mosogatószert, aminek egy cseppje elég ahhoz, hogy egy hadseregnyi vendég után elmosogassunk, és eközben ápolja, kíméli a kezünket. Kár, hogy nem dolgozik egyedül! De ennek is eljön az ideje. Aki figyelmesen nézi a képernyőről ránk ontott reklámokat és esetleg nem szalad ki éppen mosogatni, tudja eljött a Kánaán. Itt az új, szuper intelligens mosópor. Most még csak annyit tud, hogy felismeri a szennyeződést, és ennek tudatában elvégzi a dolgát. És volt folt - nincs folt! De ez még csak a kezdet. Ahogyan fejlődik a világ egy idő után, ha betöltjük, már a mosógépet is beprogramozza az okos por. Később majd elég lesz, ha odakészítjük a piszkos ruha mellé: válogat, pakolgat és talán egy idő után már a vasalással sem lesz gond - elintézi. Ahogyan ez a világ fejlődik... Vagy csak az ígéretek nőnek és mégsem intelligens ez a mosópor? Mert ha az, esetleg udvarias is, és legközelebb már rég ismerősként találkozik a szennyeződéssel, felismeri és előzékenyen kikerüli. Vida Tünde
