Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-05-21 / 21. szám
www.paks.info.hu/hirnok PAKSI HÍRNÖK Kőbe öntött jövőkép Ián nem könnyű talpon maradni, de hát ezt hozta a rendszer, a stílusváltás. H a Pakson a Rókus utcába viszi az embert az útja, minden bizonnyal először a kápolnát csodálja meg, majd továbbhaladva tanúja lehet egy nyílt kiállításnak, melyet Horváth Béla úrnak, a paksi kőműves-műköves szakembernek köszönhet. Szemben a Sánchegy, jobbról a Paksi Halászcsárda, s különös műkőből készített, festett, bronzírozott szobrocskák ballaszterek fogadják a látogatót. Különös, ugyanakkor gyönyörű munkát vállal fel s végez Horváth úr. Egyszemélyes vállalkozása nehezen indult, mára azonban elismerést, megbecsülést vívott ki magának. Egyebek mellett kemény részt vállalt a Prelátus felújításában, a Domb utcában tükörlépcsőkkel, gyönyörű ballaszterekkel készült feljárók, erkélyek készítésével. Virágtartók sokasága és egy medence is dicséri keze munkáját. A löszfalba épített hosszú pinceműhelyt járva látja az ember, hogy milyen kemény, ugyanakkor milyen gyönyörű munka folyik.- Mikor indította vállalkozását ?- Három évvel ezelőtt. Kényszervállalkozóként kezdtem. A három esztendő megtanított arra, hogy úgy is boldogulhat az ember, ha becsülettel végzi munkáját. Mi tagadás, egyálta- Évekig dolgozott külfildön...- Igen, az akkori Csehszlovákiában, Németországban és Ausztriában, így egyáltalán nem idegen tőlem az a minőség és munkatempó, melyet ezekben az országokban elvárnak az embertől. Hiába, mindig tanulni kell, s jól sáfárkodni a megszerzett tudással. A korszak elvárása parancs, melyet az embereknek végre kell hajtaniuk. Ez az élet rendje. Jómagam azért választottam a műkövet, mert úgy tartom, hogy a műkő egyenlő az emberi értelemben vett örökérvényúséggel. Ahogy mondani szokták, még az unokáink is fújja a szél, hiába veri az eső. Kicsit művészet is, bele tudja álmodni magát az ember. Véleményem szerint a városnak is hasznára válhat, akár a turistaforgalmat is növelhetné, hiszen minden szépség vonzó. Akárhonnan vizsgálom, úgy tartom, hogy mindenkinek megéri. Sajnos költséges, hiszen az alapanyag sok pénzbe kerül, ezen kívül nagyon munkaigényes, így nyilvánvaló hogy a tehetősebb emberek engedhetnek meg maguknak tükörlépcsőket és ballasztereket, de biztos vagyok abban, hogy belátható időn belül ez is változni fog. Úgy vélem, hogy a kevésbé tehetősebb, a szépség iránt fogékony emberek sem fogják sajnálni azt a néhányezer - számukra is megfizethető - forintot arra, hogy kertjükben, szobáikban lássanak néhány műkőből készített szobrocskát, például egy bronzírozott vagy festett vázát, vagy egy szépen elkészített virágtartót.- Minden település vezetésének megvannak a maga gondjai, amelyek többnyire anyagiak. Szavaiból ítélve ön egy jó értelemben vett lokálpatrióta paksi vállalkozó. Gondolja, hogy a város vezetősége részéről nagyobb támogatásra lenne szükség?- Csak annyit kérhet az ember, amennyit képesek nyújtani, nem kíván és nem is vár csodákat. Mindenesetre azoknak adok igazat, akik úgy tartják, hogy a Pakson elvégzendő munkákat lehetőleg paksi vállalkozók illetve vállalkozások végezzék. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem mindig lehetséges. Mindenesetre úgy vélem, hogy a paksi vállalkozók, akik a városnak is adóznak, kicsit több megbecsülést érdemelnének.- Mit kellene tenni ennek érdekében?- Nehéz lenne megmondani. Talán még felelősebben gondolkodni, egymásról is. Szarka József z, hogy rohanó világban élünk, már több mint közhely. Az ember azzal tölti idejét, hogy munkából munkába rohan és próbálja megszerezni a megélhetéshez nélkülözhetetlen anyagi javakat. Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki talán kicsit többet vállal a kelleténél. Olvastam, hogy a nők egyszerre több dologra is tudnak figyelni, teherbíróbbak, mint a férfiak. Talán ez az oka annak, hogy sokan képesek arra, hogy megfeleljenek az elvárásoknak a munkahelyükön, ellássák a családot és mellette még csinosak, vonzóak is maradjanak. Én is mindent megteszek a napi rohanás mellett, hogy semmi és senki ne kerüljön hátrányba. Vallom, hogy ez csak szervezés kérdése, mindent meg lehet oldani, és mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít. Én is rengeteg dolgot bezsúfolok a nap 24 órájába. Ha kell, ott vagyok a szülői értekezleten az iskolában, és csak félszemmel nézem az órát, hogy odaérek-e a következő programra. Még az is előfordul, hogy minden Rohan az idő számlát időben befizetek, nem késve küldök üdvözlőlapot a rokonoknak. Végül is csak ügyesen oda kell figyelni mindenre. A legjobb, ha az ember már akkor megtervezi a napját, amikor felébred. Sőt, ha elalvás előtt összeállítja a napirendet, tuti, hogy minden belefér. Én ebben lassan profi leszek, odafigyelek a részletekre. Mire a szekrény elé érek, már tudom melyik ruhát veszem fel - így értékes perceket nyerek - és fogmosás közben elkészítem a képzeletbeli listát a bevásárláshoz. így hát nem kell időzni a boltban a polcok előtt, az ember lánya csak lekapja, amit venni akar és futás tovább. Hazafelé már lehet azon tömi a fejünket, hogy délután vajon nyitva lesz-e az OTP, vagy reggel kell valahogy megoldani az ügyintézést. És amíg készül a reggeli, lehet szőni a terveket: Hétfőn edzés a kicsinek, kedden a nagyobbik „számtek’’-re megy. Vagy szerdán? Csütörtökön fogorvos, vasárnap születésnapi buli. Nem is akármilyen, hét éves lesz a kisebbik fiam. Nem mindennapi esemény, hiszen ez azt jelenti vége a felhőtlen óvodás éveknek, szeptemberben iskolába megy. És azt is jelenti, hogy újabb listát kell összeállítanom a fejemben: meghívó, ajándék, szendvics, sütemény, üdítő... Eljött a hétvége és csodák, csodája minden megvan. Még mondja valaki, hogy csak a munka, meg a munka és másra nem jut időm. Van ajándék, SongoKu figura - ez a menő, epres torta, és még a gyertyát sem felejtettem el. Büszke vagyok magamra. Sikerült, megcsináltam. Nem értettem mégis miért néz rám olyan furcsán az egész család, aztán egyszer csak megszólalt a kisfiam: nya, miért van nyolc gyertya a tortámon, amikor én még csak hét éves vagyok! Vida Tünde látni fogják az ember munkáját. Nem hull le róla vakolat, nem kell renoválni soha, hiába
