Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-05-14 / 20. szám
www.paks.info.hu/hirnok Fogathajtók az Ürgemezó'n Vasárnap a „Lengyel pályán” díjhajtással folytatódott a fogathajtók versenye, majd délután az akadályhajtásban mérték össze felkészültségüket és tudásukat a versenyzők. Az izgalmas küzdelmek mellett szórakozásról is gondoskodtak a szervezők. A zárónapon a díjhajtás után csikós bemutatókat láthatott az Ürgemezőre kilátogató lelkes nézősereg. Többek között Cseh Pétert, aki Magyarországon elsőként szerepelt a pusztaötössel. Rajta kívül először mutatkozott be a hazai közönség előtt a közelmúltban alakult paksi Gróf Széchenyi István Lovas Klub versenyzője Lacza József (aki öt éves Ferike fiával lovagolt egy lovon) és Adorján Attila. Ugyancsak ezen a rendezvényen mutatkozott be a paksi ifjú Keiner József négyes pónifogatával. Majd a bemutató záró akkordjaként Feil József lovai a díjugratás tudományából adtak ízelítőt. Hollóháza Pakson A közelmúltban nyílt meg a Dózsa György út 40. szám alatt a Hollóházi Porcelángyár Rt. paksi szaküzlete. Az üzletben hollóházi porcelántermékek és ajkai üvegáruk széles választéka várja a vásárlókat. Képünkön Chikán András, a Hollóházi Porcelángyár Részvénytársaság igazgatója nyitja meg az kereskedést. kép és szöveg: kg ' „Nem olyan borzalmas a világ, mint ahogy mostanában gondolják” A világjáró kerékpáros Nem egyszerű kerékpárral bejárni a világ huszonhárom országát. Tizennégy éven át kerekezni, látni a megálmodott újabb, és még újabb csodákat. Aktualitás helyén való az ügy, mivel itt, Pakson tartózkodott május elsejétől május harmadikáig Zsigmondi Gábor világjáró/ globetrotter. Kezemben névjegykártyája, forgatom, nézem, eleinte nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Bal felén a Koronás Köztársasági Magyar Címer, jobb felén a kék planéta, éppen az amerikai földrészt mutatja az érdeklődőnek. A Déli és az Északi földtekét övezi. Északon Hongrie, Délen Hungary. Zsigmondi Gáborral nem kevesebb, mint hétszáz cikket készítettek az írott sajtó munkatársai idehaza és külföldön, az elektronikus média hatszáz felvételt készített a kerékpáros utazóval, aki május harmadikán hajnalig tartózkodott városunkban. Ez ideig a Paksi Evangélikus Lelkészi Hivatal adott otthont az utazónak, s ezen alkalom arra is lehetőséget nyújtott, hogy a 150.000 kilométert maga mögött tudó globetterrel interjút készítsen a Paksi Hírnök munkatársa.- Tizennégy esztendővel ezelőtt úgy döntött, hogy egyetlen kerékpárral körbejárja a kék bolygót. Hol tart?- Mint látja Pakson tartok, és az ötödik biciklimnél. Nem oly nagy ügy, csupán 150.000 kilométert, és huszonhárom országot tudok a hátam mögött. Köszönet mindazon szponzoroknak, akik segítettek elhatározásom végrehajtásában. A Vöröskereszt ceglédi szervezetének, az RTL Klub Televíziónak, és természetesen Paksnak is köszönet, különösen Szabó Vilmos Béla evangélikus lelkész úrnak a vendégszeretetéért.- Nagyvilági csavargók életét éli. Jó ideig úgy véltük, hogy a „hobók” utazásainak vége...- Az ember életének akkor lesz vége, amikor megunta, abbahagyja, vagy magához szólítja öt az Isten. Nem az a fontos számomra, hogy hogyan tovább, hanem az a fontos, hogy okosan tegyem azt, amit szeretek csinálni. Lelkemból mondom: boldog vagyok, hogy mindez megadatott számomra. Volt időm és utam megtapasztalni, hogy élnek segítőkész, jószívű emberek is ezen a bolygón. Nem olyan borzalmas a világ mint ahogy mostanában gondolják.- Huszonhárom országot járt be kerékpárral, nyilvánvaló a tapasztalat. Az, hogy tovább folytatja „küldetését”, főhajtást érdemel. Merre tovább?- Említettem, hogy nem az első, hanem az ötödik bringámat „szaggatom”. Jelenleg Ázsiába készülök. Szeretném bejárni a Kaukázus vidékét, ha élek még, szeretnék reggelizni a kínai nagyfal tövében, ha egyáltalán a kezembe akad valami eledel. Egy-egy gyík, kígyó vagy valami, ami életben tartja az embert. Az én házam itt van a kerékpárom csomagtartóján. Megyek, viszem, mint csiga a kuckóját. Nem olyan nagy dolog, csak menni kell.- Csak az életem elmúltával lesz vége. Ha meghalok, akkor hagyom abba. Nekem senki ne tartson előadást arról, hogy nincsenek csodák. Csoda az emberi élet és csoda a mi kék bolygónk. Úgy is mondhatnám, hogy Isten könnycseppje. Odafenn Kanadában, a nagy tavak, a Michigan tó mellett futó autópályán egyszer megállított egy indián rendőr. Azt kérdezte tőlem, hogy hova megy maga őrült? Mondtam neki, hogy megyek amerre visz az út. Nem tudom, hogy miért, csak megyek. Erre ő azt válaszolta, hogy menjen csak maga bolond. Hiába, az indiánok szentnek tartják az őrülteket... Engem szeret és véd az Isten. Ha eljön az idő és magához szólít, hát elmegyek hozzá, oda is elmegyek. Sz.J.
