Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-04-30 / 18. szám
www.paks.info.hu/hirnok # ] u~ PAKSI HÍRNÖK Embermesék Lim-lom vagy kincs? Hát megtörtént, elmúlt, rendben lezajlott a város lomtalanítása. Jártábankeltében itt-ott azért még találkozik kisebb kupacokkal az ember. Jelentéktelen, kukákba is beleférő maradványok ezek, olyanok, mint a gondos favágó munkája után elmaradt, figyelemre sem érdemes forgács, vagy apró faszilánk. Pakson is nagy eseménynek számít a lomtalanítás. Fontos gazdagnak és nincstelennek, elaggott, kiszuperált használati tárgyaitól, esetleg felhalmozódott szemetétől szabadulni kívánó polgárnak, s eme részéről értéktelennek ítélt használati tárgyak, egyebek közt értékek után kutakodó szemesnek és szegénynek egyaránt. Jómagam évekkel ezelőtt, karácsony tájékán igyekeztem felmérni a paksi kukások, guberálók helyzetét, s akkoriban azt tapasztaltam, hogy körzeteiére osztották egymás közt a várost, mindenkinek megvolt a maga provinciája. Igaz voltak köztük nemegyszer ölre menő viták, de ha például idegen kukások jelentek meg a városban, összefogtak, és egyszerűen kiverték őket Paksról. Az idei lomtalanítás a korábbi évekhez képest sokkal több embert késztetett arra, hogy az utcákra kitett, szemétdombra szánt halmokban álló elhasználódott háztartási gépek, bútorok, s ki tudja, s ki tudja miegyebek közt keresgéljen valami számára használhatót. És nem csupán a „hivatásos” kukásokat. Nem oly nagy dolog látleletet venni az ügyről, ám egyáltalán nem egyszerű riportot készíteni a témáról. A Hírnök munkatársa mégis vállalkozott a nem éppen vidító feladatra, s sikerült mégis szóra bírnia néhány limlomok közt válogató embert. Érthető okokból mindannyian nevük mellőzését, és az adott utcák mellőzését kérték.- Sikerült-e már szert tennie valami használható dologra? - kérdezek egy negyven körüli férfit, aki éppen egy majd másfél méteres kupac mellé kitett, kopott, de jó állapotban lévő heverőn üldögél. Arca borostás, kezében félig telt sörösüveg, szakadtzakó, koszos farmernadrág, majd a lábán jobbost balossal összekevert hócsizmák zárják az embert.- Hajaj! Van itt minden. Kávéfőző, vasaló, villanymotor, tányérok, bögrék. Még fél láda sört is találtam. Igaz, hogy lejárt a szavatossági ideje, de azért márkás sör. Lomtalanításkor olyan ez a város, mint aranyláz idején volt Kalifornia. Van nekem rendes munkahelyem, nevetnek is rajtam a többiek, hogy éjjeliőr létemre guberálásra adom a fejem, azt mondják, hogy nincs szégyenérzetem, meg ilyesmi. Én lentről nézem a dolgokat, ők meg fentről nézik. Most azért vagyok bajban, mert nem tudom elszállítani a kocsimon a heverőt. Pedig pont jó lenne az előszobába... Lehet, hogy hívok egy tehertaxit. Néhány utcával arrébb két megtermett fiatalember egy vaskos ruhásszekrényt igyekszik keresztbe fektetni egy talicskán.- Nehéz ügy - jegyeztem meg együttérzően. Szerintem fel fog borulni az egész.- Ne is mondja. Elvittük már a vitrint, a dohányzó asztalt, a rossz mosógépet, de ez a legnehezebb - mondja az alacsonyabb, jókora bajuszú férfi. Társa hallgatásba burkolódzik. - El nem tudom képzelni, hogyan cipelték fel ezt a dögöt a harmadikra, mert onnan való. Mondta a tulaj. O is kiröhögött bennünket, mondta, hogy vigyük ha tudjuk, sőt van még egy hordozható cserépkályhája, ha van bennünk annyi nafta azt is elvihetjük.- Jó dolog ez a lomtalanítás...- Csupa öröm. A szegény, ha szemes és nem ügyes, akár „módosabb" emberré is válhat.- Az óváros egyik középülete előtt békésen pöfög egy kistraktor. Vezetője szétesett íróasztalok, szekrények darabjait, mindenféle deszkákat, furnér és farost lemezeket pakol az utánfutóra. Lázasan válogatja a nagyobb darabokat.- Mire jó ez a sok limlom? - kérdezem csodálkozást színlelve. A kármire is jó lehet. Zsaluzni, ólat építeni. Jelenleg például a tanyámon új illemhelyet kell építenem, mivel a régi összedőlt. Bolond lennék megvenni a hozzávalót, ha egyszer itt hever az utcán... Szarka József Médianap: június 4-én Balás Sándorról elnevezett sajtódíj alapítására tesz javaslatot a paksi média. Most a dij névadóját mutatjuk be. Balás Sándor 1847. szeptember 30-án született Berzán, Arad megyében. 1864-ben postakiadó lett, majd 1867-ben állami szolgálatba lépett és postatisztként Szolgált- Aradon, Nyíregyházán, Budapesten, majd 1875-től postamester Pakson. Jeles postai szaktekintély, több szakmai könyvet jelentetett meg: 1. Az 1826. évtől a mai napig kibocsátott és érvényes kocsipostai szabályok Zimmer Alajos után c. Bp. 1873. 2. Bel és külföldi postai díjszabályok c. Bp. 1873. 3. Postai szabályok c. Bp. 1875. 4. Gyakorlati postász c. Paks, 1880. Országos szaklapot indít 1874-ben Közlekedés címmel, majd Posta és Távírdái Közlöny címmel. Szerkeszti a Magyar Postakiadót 1875. március 6-ig. Pakson elsőként jelentet meg újságot 1881. december 09-én Postai Értesítő címmel. A lapot az 1873-ban megalakult Rosenbaum nyomdában nyomják, laptulajdonos Balás Sándor. Balás több lapot is megjelentet Pakson, így az ő szerkesztésében és tulajdonában jelenik meg a Távírdái Közlöny 1882. január 18-án, a Közlekedés Ügy 1882. december 01-jén, a Paksi lapok 1885-ben, a Duna Vidéke 1887-ben és a Paks és Vidéke 1888-ig. Tehát 1874 és 1888 között 9 féle lapot szerkesztett, ebből Pakson adott ki hatot, melyeknek egyben tulajdonosa is volt. Környezetvédelmi akciónap az ESZI-ben A Föld Napja elnevezésű világméretű környezetvédelmi akciónap alkalmából a városi Környezetvédelmi Bizottság felhívására környezetvédelmi versenyt rendeztek az Energetikai Szakképzési Intézet (ESZI) tanulói számára április 21-én délután két órai kezdettel az ESZI-ben. A Föld Napján Csercsicsné Illyés Ágnes, a verseny felelőse tájékoztatásunkra elmondta, hogy a vetélkedőn 75 tanuló vett részt. A színes feladatok között energetikai környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási, vízminőségi és természetvédelmi kérdések is szerepeltek. A középiskolások alapos felkészültségről tettek tanúbizonyságot, a négy csapat között végig szoros volt a küzdelem. A vetélkedőt a környezetvédelmi szak tanárai szervezték.
