Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-04-23 / 17. szám
Mozaik Nyugati technológia, keleti lehetőségek 1993-ban ismerkedtem meg Várszegi László építésztechnikussal. Jólesett hallgatni a jövőbe vetett bizodalmát, a vállalkozások újszerű, sokszínű lehetőségeiről kimondott, építeni szánt gondolatokat. Egy friss, bátor elgondolásnak lehettem fültanúja. Rég volt... Azóta Várszegi László munkatársaival a Németországból magukkal hozott, Magyarországon ez idáig szokatlanul gyors és egyszerű falszigetelést, a gyöngybeton vakolást, a gépi vakolást, a nyugati munkastílust igyekezett - nem minden siker nélkül - meghonosítani Pakson. Említhetem a Rókus utcai kápolna, a Jézus Szíve Templom falvágással elvégzett szigetelését, a város temetőiben álló kápolnáink ezen, számunkra újszerű módszerrel való megmentését. A Nümbergből hozott utólagos falszigetelés technológiája bizonyított Pakson és más városokban is, így például Baján és a fővárosban. A reményteljes várakozás mára arra kényszerült, hogy más településeken keresse meg a puszta fennmaradáshoz szükséges anyagiakat. Várszegi Lászlót cége Deák Ferenc utcai telephelyén kerestem fel.- Ön egyszerű kőműves szakemberként indult az építész szakmában, később technikusi képesítést szerzett, s e minőségben folytatta munkáját. Az óváros lakóépületeinek jó része magán viseli az Ön illetve munkatársainak keze nyomát. Említhetem a mutatós Kosár utcai társasházakat vagy a Duna utcai lakóépületeket, a Bezerédj Általános Iskola új épületét vagy az óváros Katolikus Templomának falszigetelését. Mégis úgy tűnik, mintha mára kissé megbicsaklott volna a sikertörténet. Mi történt?- Mi tagadás, megrendelési gondjaink vannak, az utóbbi években apadt a városban talán még mindig szokatlan, újszerű munkánk iránti érdeklődés. Jelenleg inkább vidéken találunk magunknak elfoglaltságot.- Önkormányzati berkekben szó van az óváros épületeinek megújításáról is.- Jómagam úgy érzem, hogy a szép óvárosi épületek rendbehozatalához megfelelő vállalkozói kapacitás áll a város rendelkezésére, s biztos vagyok abban, hogy az érintett helyi vállalkozók máris készen állnak. Mindkét fél, a megrendelő és a helyi kivitelező számára is az lenne a legelőnyösebb, ha helyi vállalkozók közreműködésével kerülne sor a munkák elvégzésére. 1991-ben indítottam a vállalkozásomat, az akkori Építőipari Szövetkezet minden részlegéről átvettem a munkatársakat, közel harmincán dolgoztunk együtt. A Kosár utcai házak felépítése során keletkezett kilencmilliós veszteségem következtében rendkívül alacsony béreket voltam kénytelen fizetni az alkalmazottaimnak, így nem csoda, hogy a legjobb szakembereim jobban fizető munkát kerestek, s természetesen találtak maguknak. Sokukat egyszerűen elcsábították.- Leépülés indult el?- Természetesen. Akkoriban a szövetkezettől rám maradt kötött munkák és bérek maradtak rám, s ezért meglehetősen komoly deficit keletkezett, ám a leépüléssel párhuzamosan Németországban vállalt munkáinknak köszönhetően képesek voltunk kompenzálni a hiányosságokat. Kialakult egyfajta nullszint.- Hogyan tovább?- Úgy érzem, hogy semmilyen formában nem szükséges változtatnom, profilt váltanom. Úgy érzem, hogy a vállalkozásom eddig lineárisan működött, és ez így lesz a jövőben is. Évtizedeken át szövetkezetben dolgoztam, nem idegen számomra a közösségben végzett munka. Úgy látom, hogy az iparosok jó része a jövőben is közösségekben fog dolgozni. Nem bánt, hogy Pakson közel öt éven át nem kaptam komolyabb munkát. A vidéki megbízások életben tartották ez idő alatt a vállalkozást. A fennmaradásért való küzdelem során megesik, hogy más vállalkozók ügyesebbek az embernél. Az is megesett azonban, hogy diszkriminációt tapasztaltam. 1995-től rendkívül leépített létszámmal, csaknem magamban, a Németországban végzett munkának köszönhetően vészeltem át a hullámvölgyet. Jelenleg a fiammal és a lányommal dolgozom, ők szintén építész technikusnak készülnek, ezen kívül még három szerződéses alkalmazottat is foglalkoztatok. Tudomásom szerint már tervezik középületeink rendbehozatalát. A tervek elfogadása során majd eldől, hogy milyen minőségben, milyen igényességgel kívánják a munkálatokat elvégezni, s főleg milyen anyagi lehetőségei vannak a városnak. Szarka József Posta Zenenagyi Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Él Pakson egy zongoratanárnő Hanoi Ferencné, Ági néni. Nyugdíjas kora ellenére aktív, telve energiával és szeretettel. Érdekes és játékos módon tanít. A tanítványok képességeihez igazodva a zene ezer arcát és minden szépségét megmutatja. Önerőből szervez utazásokat, koncerteket a gyerekeket ösztönözve. 5-6 éves kislányok zenenagyinak szólítják ahogy pici ujjúkat a billentyűre segíti. Sikeresen oktat magyar népdalokat. Az elért eredményekért meghívást kaptak egy nagyon nívós rendezvényre, a Déldunántúli Népdalversenyre, amit Mohácson rendeznek meg minden évben. A klasszikus zene oktatásában elért eredményei meszsze kimagaslóak. Április 24-én Aszalós Tünde meghívásának eleget téve a Zeneakadémián rendezett koncerten 3 paksi gyermekkel fog részt venni. Az egész országból tehetséges fiatalok négy-hat kezes zongoradarabokat adnak elő. Azért, hogy ez a trió ilyen sikeres legyen, Ági néni saját szabadidejét feláldozva, mindezt önzetlenül teszi. Evvel a pár sorral szeretnénk kifejezni tiszteletünket, nemcsak a magunk hanem a többi paksi polgár nevében is. 1999. április 7. Tisztelettel:-Badicsné Nagy Andrea Sztankevics Ljudmilla Teli Edit
