Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-04-16 / 15-16. szám

Embermesék PAKSI HÍRNÖK ZJ Kemenymese rínak idején, a nyolcva­nas évek hajnalán a Fe­hérvári utcában, pontosan a Fehérvári úti temető bejárata előtt megállt az akkori megyei újságtól kiküldött tudósító, s jelentőségteljesen elolvasta az egybegyűlt kíváncsiskodóknak a két présház közt feszített ková­csoltvasból készült feliratot: „Feltámadunk!” Okos volt az illetékes zsurna­liszta, megmondhatója minden arra járó illetékes hívő politi­kus paksi ember. „Feltáma­dunk!" - mondotta szomorú arccal a felkent tollforgató, majd fejcsóválva megjegyezte: - Itt fel is lehet. Ismét fejet csó­vált az újságíró, és érdeklődött valami furcsább, érdekesebb dolog iránt. Ha egyszer így hozta a sors, hogy Paksra vetődtem, valami jó hírt kellene vinnem a megye­­székhely szerkesztőinek, de nem ám az „Energiapalotáról”, mert az már unalmas, min­denki szerte az egész országban az atomerőműről ír - gondolta magában. Menjünk tehát a helyi szülőotthonhoz, annál is inkább, mert úgy tudom, hogy még gólyafészkek is vannak a kéményeken. Kelepelgetnek a kis madárkák, csak kelepelget­nek és kelepelgetnek. Még békát is fognak, miután visszaérkez­tek Afrikából.- No uram, mondotta Niki Józsi bácsi, jöjjön csak velem. Én majd elkormányozom ma­gát. Ma még szülőotthon, de megmondhatom magának, hogy holnap szegények háza lesz eb­ből az épületből.- Józsi bátyám, Ön nyolc­vanas éveket említ, legjobb tudomásom szerint 1979- ben voltunk kénytelenek búcsút venni a helyi szülő­otthontól...- Az, az fiatalember. Tudja mit mondott nekem akkor az az újságíró? Nem is mondotta, inkább kér­dezte tőlem: Hát nem szép? Gólyák és gólyák, és gólyák. De mi fog történni magukkal, ha az összes bé­kát, piócát, nadájt felfal­ják? Akkor meg magukat falják fel a szúnyogok, a böglyök, meg mindenféle rovarok. Én mondom, ma­guknak végük van!- Józsi bátyám, a világ, a törvény az élet megújulását segíti, kívánja ...- Maga ne magyarázzon nekem. Maga is csak az el­gondolásomat csűri­­csavarja. Maga még nem tudhatja, nem tudja, hogy nekem mélységesen igazam van. Maguk szélhámosok, fiatal barátom. Én életem­ben egyszer és utoljára ve­zettem egy újságírót a szü­lőotthonhoz, megmutattam neki a gólyafészkeket, és mit kaptam én cserébe? Szegények háza lett a paksi szülőotthon, idegenek jöt­tek, lefaluzták a városomat.- Keserű szavak ezek, mintha valaki megbántotta volna a lelkét.- Uram, éngem annyiszor megbántottak, egyebek mellett a magához hason­lók, hogy már az életben maradásról is lemondtam. Én annyit szenvedtem, hogy abba a szenvedésbe négy elefánt belepusztult volna. Hallja: nagy marha vagyok én, csak bőgök és bőgök, bőgök és kész. Jó, hogy megemlítettem, adjon végre egy könnytörlő vala­mit.- Parancsoljon Józsi bá­tyám. íme egy tiszta zseb­kendő ...- Tiszta, tiszta de tiszta-e a maga lelkiismerete fiam? Mit tud maga a világ dolga­iról? A magam hetvenegy esz­tendejével most már hiába is mondanám maguknak, hogy nekem van igazam, úgy is csak nevetnének. Mindegy... Most már úgy is mindegy.- Tudomásom szerint hí­vő katolikus ember, ezen kívül második világháborús veterán. Villámgéppuskás volt, a keleti fronton meg­sebesült, meglőtték a vállát, s mi több fagyott sérülések­kel érkezett haza, ezen kí­vül részt vett az 1956-os forradalom és szabadság­­harcban.- Disszidáltam is, két évig voltam Németország­ban, de hazajöttem, mert úgy tartom, hogy a hazám, a házam, az asszonyom, meg a barátom nem eladó. Meg arra is gondoltam, hogy a lelkiismeretem sem eladó. Meg az én városom sem eladó, meg azok a sí­rok sem eladók a Kálvária temetőből, ahol a szüleim nyugszanak. így van ez.- Ön megjárta a hadak útját. Mégis a sors, vagy a jószerencse kiállt Ön mel­lett, végül is meghagyta az életét ez a zivataros század. Fiam, soha ne tapasz­talja meg, hogy mi történt. Említettem, hogy nem túlságosan szeretem az újságírókat - tudja, a „Feltámadunk” krisztusi üzenetének félreértése mi­att, meg a volt szülőotthon kéményére, kéményeire költözött, velünk élő gó­lyák kigúnyolása miatt sem. Magával azonban teljesen más a helyzet. Talán meg­érti. A Költészet napján 1963 óta József Attila születésnapján, azaz ápri­lis 11-én tartjuk a Költé­szet Napját. Ebből az al­kalomból a paksi Városi Könyvtár, a Jámbor Pál Társaság és a Magyarok Világszövetségének paksi csoportja szervezésében ünnepi irodalmi estet tar­tottak április 12-én, hét­főn délután hat órai kez­dettel a paksi Városi Könyvtárban. Az irodalmi est vendége ez alkalommal Orbán György előadóművész, a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola könyvtárosa volt, aki a közelmúltban elhunyt szekszárdi alkotó Baka István: Szekszárdi Mise című monodrámáját adta elő. Ez a monodráma töb­bek között Szegeden és a szekszárdi Német Szín­házban is nagy sikert ara­tott. Herczeg Ágnes, a paksi Városi Könyvtár igazgató­ja, a rendezvény egyik szervezője kérdésünkre elmondta, hogy ez alka­lommal azért esett Baka István darabjának bemu­tatására a választás, mert annak aktuális társadalmi­politikai üzenete révén, a művész sorsának bemuta­tása által a Költészet Nap­jának méltó megünneplé­se mellett egyben a paksi költőkkel baráti kapcso­latban álló művész emlé­kének is tisztelettel a­­dóztak. Szarka József

Next

/
Thumbnails
Contents