Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-04-16 / 15-16. szám
Embermesék PAKSI HÍRNÖK ZJ Kemenymese rínak idején, a nyolcvanas évek hajnalán a Fehérvári utcában, pontosan a Fehérvári úti temető bejárata előtt megállt az akkori megyei újságtól kiküldött tudósító, s jelentőségteljesen elolvasta az egybegyűlt kíváncsiskodóknak a két présház közt feszített kovácsoltvasból készült feliratot: „Feltámadunk!” Okos volt az illetékes zsurnaliszta, megmondhatója minden arra járó illetékes hívő politikus paksi ember. „Feltámadunk!" - mondotta szomorú arccal a felkent tollforgató, majd fejcsóválva megjegyezte: - Itt fel is lehet. Ismét fejet csóvált az újságíró, és érdeklődött valami furcsább, érdekesebb dolog iránt. Ha egyszer így hozta a sors, hogy Paksra vetődtem, valami jó hírt kellene vinnem a megyeszékhely szerkesztőinek, de nem ám az „Energiapalotáról”, mert az már unalmas, mindenki szerte az egész országban az atomerőműről ír - gondolta magában. Menjünk tehát a helyi szülőotthonhoz, annál is inkább, mert úgy tudom, hogy még gólyafészkek is vannak a kéményeken. Kelepelgetnek a kis madárkák, csak kelepelgetnek és kelepelgetnek. Még békát is fognak, miután visszaérkeztek Afrikából.- No uram, mondotta Niki Józsi bácsi, jöjjön csak velem. Én majd elkormányozom magát. Ma még szülőotthon, de megmondhatom magának, hogy holnap szegények háza lesz ebből az épületből.- Józsi bátyám, Ön nyolcvanas éveket említ, legjobb tudomásom szerint 1979- ben voltunk kénytelenek búcsút venni a helyi szülőotthontól...- Az, az fiatalember. Tudja mit mondott nekem akkor az az újságíró? Nem is mondotta, inkább kérdezte tőlem: Hát nem szép? Gólyák és gólyák, és gólyák. De mi fog történni magukkal, ha az összes békát, piócát, nadájt felfalják? Akkor meg magukat falják fel a szúnyogok, a böglyök, meg mindenféle rovarok. Én mondom, maguknak végük van!- Józsi bátyám, a világ, a törvény az élet megújulását segíti, kívánja ...- Maga ne magyarázzon nekem. Maga is csak az elgondolásomat csűricsavarja. Maga még nem tudhatja, nem tudja, hogy nekem mélységesen igazam van. Maguk szélhámosok, fiatal barátom. Én életemben egyszer és utoljára vezettem egy újságírót a szülőotthonhoz, megmutattam neki a gólyafészkeket, és mit kaptam én cserébe? Szegények háza lett a paksi szülőotthon, idegenek jöttek, lefaluzták a városomat.- Keserű szavak ezek, mintha valaki megbántotta volna a lelkét.- Uram, éngem annyiszor megbántottak, egyebek mellett a magához hasonlók, hogy már az életben maradásról is lemondtam. Én annyit szenvedtem, hogy abba a szenvedésbe négy elefánt belepusztult volna. Hallja: nagy marha vagyok én, csak bőgök és bőgök, bőgök és kész. Jó, hogy megemlítettem, adjon végre egy könnytörlő valamit.- Parancsoljon Józsi bátyám. íme egy tiszta zsebkendő ...- Tiszta, tiszta de tiszta-e a maga lelkiismerete fiam? Mit tud maga a világ dolgairól? A magam hetvenegy esztendejével most már hiába is mondanám maguknak, hogy nekem van igazam, úgy is csak nevetnének. Mindegy... Most már úgy is mindegy.- Tudomásom szerint hívő katolikus ember, ezen kívül második világháborús veterán. Villámgéppuskás volt, a keleti fronton megsebesült, meglőtték a vállát, s mi több fagyott sérülésekkel érkezett haza, ezen kívül részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharcban.- Disszidáltam is, két évig voltam Németországban, de hazajöttem, mert úgy tartom, hogy a hazám, a házam, az asszonyom, meg a barátom nem eladó. Meg arra is gondoltam, hogy a lelkiismeretem sem eladó. Meg az én városom sem eladó, meg azok a sírok sem eladók a Kálvária temetőből, ahol a szüleim nyugszanak. így van ez.- Ön megjárta a hadak útját. Mégis a sors, vagy a jószerencse kiállt Ön mellett, végül is meghagyta az életét ez a zivataros század. Fiam, soha ne tapasztalja meg, hogy mi történt. Említettem, hogy nem túlságosan szeretem az újságírókat - tudja, a „Feltámadunk” krisztusi üzenetének félreértése miatt, meg a volt szülőotthon kéményére, kéményeire költözött, velünk élő gólyák kigúnyolása miatt sem. Magával azonban teljesen más a helyzet. Talán megérti. A Költészet napján 1963 óta József Attila születésnapján, azaz április 11-én tartjuk a Költészet Napját. Ebből az alkalomból a paksi Városi Könyvtár, a Jámbor Pál Társaság és a Magyarok Világszövetségének paksi csoportja szervezésében ünnepi irodalmi estet tartottak április 12-én, hétfőn délután hat órai kezdettel a paksi Városi Könyvtárban. Az irodalmi est vendége ez alkalommal Orbán György előadóművész, a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola könyvtárosa volt, aki a közelmúltban elhunyt szekszárdi alkotó Baka István: Szekszárdi Mise című monodrámáját adta elő. Ez a monodráma többek között Szegeden és a szekszárdi Német Színházban is nagy sikert aratott. Herczeg Ágnes, a paksi Városi Könyvtár igazgatója, a rendezvény egyik szervezője kérdésünkre elmondta, hogy ez alkalommal azért esett Baka István darabjának bemutatására a választás, mert annak aktuális társadalmipolitikai üzenete révén, a művész sorsának bemutatása által a Költészet Napjának méltó megünneplése mellett egyben a paksi költőkkel baráti kapcsolatban álló művész emlékének is tisztelettel adóztak. Szarka József
