Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-03-19 / 12. szám
Paksi Hírnök 1999. március 19. EMBERMESÉK CSAK AKARNI KELL Vajon tudják-e a szülők, hogy mitől feledékeny, elhanyagolt, étvágytalan, sápadt-hamuszürke gyermekük? Vajon eszükbe juttatja-e valaki, hogy a koncentrációzavar, vagy a szédülés a kábítószer-fogyasztás tünete is lehet? o» SÓLYA EMMA Abiritói 661-es számú szakmunkásképző iskolába járó diákok szülei - ha máshonnan nem is, az iskola által számukra postázott szórólapból - megismerhették a veszélyt jelző tünetek leírását. Ha komolyan veszik ezt, és figyelnek gyermekeikre, jelentős szerepet játszhatnak abban, hogy a kábítószer-fogyasztás következményei a fiatalokat és a társadalmat kevésbé veszélyeztessék. A szülők felvilágosítása is része volt annak a programnak, amelyet az iskola pedagógusa, Szimhardt Ferencné az Egészséges Városokért Projekt, a Városi Egészségnevelés és a Jövő drogok nélkül Alapítvány „Egészségesebb iskolákért” című pályázatára készített - az idei évben először. A pályázatot a beérkezett munkákat elbíráló zsűri kiválónak értékelte. „Iskolánk jellegéből adódóan tanulóink egy része hátrányos helyzetű családban él... a megélhetési gondokkal küzdő szülőknek mind kevesebb ideje és energiája marad gyermekeik nevelésére, problémáik meghallgatására illetve azok orvoslására. A problémáikkal magukra maradt fiatalok közül mind többen válnak lelki sérültté, ennek következtében gondjaik enyhítését alkohol, dohányzás, esetleg kábítószer fogyasztása révén próbálják enyhíteni...” - írta többek között bevezetőjében Szimhardt Ferencné (aki egyébként a nőiruha-készítő szakmunkástanulóknak szakmai elméletet oktat, a tizedik osztályosoknak pedig életvitel órákat tart). A pedagógus a szakterületétől igen távol álló témájú anyagot jórészt egymaga állította össze.- Egy, (akkoriban dr. Vöröss Endréné városi egészségnevelővel készült) riportban elhangzott: az általuk kiírt pályázatra minden középiskola nyújtott be pályamunkát az előző években, csak a mi szakmunkásképzőnk nem. Úgy gondoltam: nem szabad tovább várni - vélekedett kezdeményezése indokairól. Az elsősorban egészségmegőrzésre, a drogfogyasztás megelőzésére irányuló program megvalósítása jó úton jár:- Egészséges életmód szakkört szerveztünk, ezen mintegy húsz tanuló vesz részt rendszeresen, de bárki jelen lehet a foglalkozásokon. Az alkohollal, kábítószerekkel, dohányzással és az AIDS-szel kapcsolatban felvilágosító előadásokat szervezünk rendőrségi, egészségügyi szakemberek bevonásával, a Kékkereszt Egyesülettel is folynak már egyeztetések az együttműködésről. Szintén ide várjuk majd az olimpiai bajnokot, Kovács Antalt is. Az osztályfőnöki órákon videofilmek felhasználásával, kortárssegítők közreműködésével történik a felvüágosítás, emellett az iskolarádió adásaiban is helyet kapnak az egészséges életmóddal, a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos információk, riportok. A tizedik osztályosok életvitel tanórákon sajátíthatják el a programban szereplő ismeretanyagot. Szimhardt Ferencné a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a kábítószerek és fogyasztásuk, az AIDS- és HÍV vírusfertőzések megelőzésének témaköreiből állította össze a programtervet. így a fiatalok átfogó képet kaphatnak például a dohányneműk, a szeszesitalok fajtáiról, összetevőiről, a kábítószerek csoportosításáról éppúgy, mint fogyasztásuk okairól, tüneteiről, s mind az egyénre, mind pedig a társadalomra kifejtett hatásukról. Az eddigi tapasztalatok alapján - folytatta a pedagógus - elmondhatom: népszerű a program. A szakkörökre is szívesen járnak a diákok - annak ellenére, hogy a szakmunkástanulókat igen nehéz tanórán kívüli iskolai elfoglaltságra „rábírni”. Ehhez nagy mértékben hozzájárul, hogy az iskola távol esik a várostól, a diákoknak alkalmazkodniuk kell az autóbusz-menetrendhez is. Bizony, vannak olyan aktív szakköri diákok, akik előadásokat vállaltak más osztályokban az egészséges életmódról, és kialakuló hiányérzetükre utal, hogy az is előfordult már: amikor beteg voltam, akkor is szinte követelték a szakkör megtartását. A program hatása egyelőre még nem mérhető. De szükség lenne rá, és ehhez az is szükségeltetik, hogy gyűljön össze olyan statisztikai adatsor, mely kimutatja: a szakmunkásképző iskola tanulói mennyi cigarettát, drogot fogyasztanak, és az elvégzett munka eredményeként mennyivel fognak kevesebbet - önsorsrontóan - magukhoz venni a későbbiekben... A pedagógust munkájában, elszántságában a saját tapasztalatai is erősítik: - Az alkoholfogyasztás, a dohányzás napi problémaként jelentkezik a tanulóinknál - ez szinte köztudott. Hallottunk arról is, hogy van, aki „megpróbálkozott” a kábítószerrel, de erről sincs most még adatunk. Dr. Vöröss Endréné városi egészségnevelő minden pályázatot benyújtott középiskolával folyamatos munkakapcsolatban áll, segítséggel szolgál az egészséges életmódot népszerűsítő programok megvalósításában. Dicséretesnek tartja a szakmunkásképző iskola pedagógusának erőfeszítéseit. Valóban azok. Ám igazi eredményt csak az a közös akarat hozhat, amelyben egyidőben van jelen valamennyi érintett elhatározása: az iskoláé, a szülői házé, és a ma még olykor könnyelmű, ám mindenképpen a helyes irányba terelhető fiatalok magatartása, amely a reális veszély érzet és az önvédelmi technika belső kifejlesztésén is alapul.
