Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)

1999-03-19 / 12. szám

Paksi Hírnök 1999. március 19. EMBERMESÉK CSAK AKARNI KELL Vajon tudják-e a szülők, hogy mitől feledékeny, elhanya­golt, étvágytalan, sápadt-hamuszürke gyermekük? Vajon eszükbe juttatja-e valaki, hogy a koncentrációzavar, vagy a szédülés a kábítószer-fogyasztás tünete is lehet? o» SÓLYA EMMA Abiritói 661-es számú szakmunkásképző isko­lába járó diákok szülei - ha máshonnan nem is, az iskola által számukra postázott szó­rólapból - megismerhették a veszélyt jelző tünetek leírását. Ha komolyan veszik ezt, és fi­gyelnek gyermekeikre, je­lentős szerepet játszhatnak abban, hogy a kábítószer-fo­gyasztás következményei a fi­atalokat és a társadalmat ke­vésbé veszélyeztessék. A szülők felvilágosítása is része volt annak a program­nak, amelyet az iskola pedagó­gusa, Szimhardt Ferencné az Egészséges Városokért Pro­jekt, a Városi Egészségnevelés és a Jövő drogok nélkül Ala­pítvány „Egészségesebb isko­lákért” című pályázatára készí­tett - az idei évben először. A pályázatot a beérkezett munkákat elbíráló zsűri kivá­lónak értékelte. „Iskolánk jellegéből adódó­an tanulóink egy része hátrá­nyos helyzetű családban él... a megélhetési gondokkal küzdő szülőknek mind kevesebb ide­je és energiája marad gyerme­keik nevelésére, problémáik meghallgatására illetve azok orvoslására. A problémáikkal magukra maradt fiatalok kö­zül mind többen válnak lelki sérültté, ennek következtében gondjaik enyhítését alkohol, dohányzás, esetleg kábítószer fogyasztása révén próbálják enyhíteni...” - írta többek kö­zött bevezetőjében Szimhardt Ferencné (aki egyébként a nőiruha-készítő szakmunkás­tanulóknak szakmai elméletet oktat, a tizedik osztályosoknak pedig életvitel órákat tart). A pedagógus a szakterüle­tétől igen távol álló témájú anyagot jórészt egymaga állí­totta össze.- Egy, (akkoriban dr. Vöröss Endréné városi egészségne­velővel készült) riportban el­hangzott: az általuk kiírt pályá­zatra minden középiskola nyújtott be pályamunkát az előző években, csak a mi szak­munkásképzőnk nem. Úgy gondoltam: nem szabad to­vább várni - vélekedett kezde­ményezése indokairól. Az elsősorban egészség­­megőrzésre, a drogfogyasztás megelőzésére irányuló prog­ram megvalósítása jó úton jár:- Egészséges életmód szak­kört szerveztünk, ezen mint­egy húsz tanuló vesz részt rendszeresen, de bárki jelen lehet a foglalkozásokon. Az al­kohollal, kábítószerekkel, do­hányzással és az AIDS-szel kapcsolatban felvilágosító előadásokat szervezünk rend­őrségi, egészségügyi szakemberek bevonásával, a Kékkereszt Egyesülettel is folynak már egyeztetések az együttműködésről. Szintén ide várjuk majd az olimpiai bajno­kot, Kovács Antalt is. Az osztályfőnöki órákon vi­deofilmek felhasználásával, kortárssegítők közreműködé­sével történik a felvüágosítás, emellett az iskolarádió adásai­ban is helyet kapnak az egész­séges életmóddal, a szenvedély­betegségekkel kapcsolatos in­formációk, riportok. A tizedik osztályosok életvitel tanórákon sajátíthatják el a programban szereplő ismeretanyagot. Szimhardt Ferencné a do­hányzás, az alkoholfogyasz­tás, a kábítószerek és fogyasz­tásuk, az AIDS- és HÍV vírus­fertőzések megelőzésének té­maköreiből állította össze a programtervet. így a fiatalok átfogó képet kaphatnak pél­dául a dohányneműk, a sze­szesitalok fajtáiról, össze­tevőiről, a kábítószerek cso­portosításáról éppúgy, mint fogyasztásuk okairól, tünete­iről, s mind az egyénre, mind pedig a társadalomra kifejtett hatásukról. Az eddigi tapasztalatok alapján - folytatta a pedagó­gus - elmondhatom: népsze­rű a program. A szakkörökre is szívesen járnak a diákok - annak ellenére, hogy a szak­munkástanulókat igen nehéz tanórán kívüli iskolai elfog­laltságra „rábírni”. Ehhez nagy mértékben hozzájárul, hogy az iskola távol esik a vá­rostól, a diákoknak alkalmaz­kodniuk kell az autóbusz-me­netrendhez is. Bizony, van­nak olyan aktív szakköri diá­kok, akik előadásokat vállal­tak más osztályokban az egészséges életmódról, és ki­alakuló hiányérzetükre utal, hogy az is előfordult már: amikor beteg voltam, akkor is szinte követelték a szakkör megtartását. A program hatása egyelőre még nem mérhető. De szükség lenne rá, és ehhez az is szüksé­geltetik, hogy gyűljön össze olyan statisztikai adatsor, mely kimutatja: a szakmun­kásképző iskola tanulói men­nyi cigarettát, drogot fogyasz­tanak, és az elvégzett munka eredményeként mennyivel fognak kevesebbet - önsors­­rontóan - magukhoz venni a későbbiekben... A pedagógust munkájában, elszántságában a saját tapasztalatai is erősítik: - Az alkoholfogyasztás, a dohányzás napi problémaként jelentkezik a tanulóinknál - ez szinte köztudott. Hallottunk arról is, hogy van, aki „meg­próbálkozott” a kábítószerrel, de erről sincs most még ada­tunk. Dr. Vöröss Endréné városi egészségnevelő minden pályá­zatot benyújtott középiskolá­val folyamatos munkakapcso­latban áll, segítséggel szolgál az egészséges életmódot népszerűsítő programok megvalósításában. Dicséretes­nek tartja a szakmunkásképző iskola pedagógusának erőfe­szítéseit. Valóban azok. Ám igazi eredményt csak az a kö­zös akarat hozhat, amelyben egyidőben van jelen vala­mennyi érintett elhatározása: az iskoláé, a szülői házé, és a ma még olykor könnyelmű, ám mindenképpen a helyes irányba terelhető fiatalok ma­gatartása, amely a reális ve­szély érzet és az önvédelmi technika belső kifejlesztésén is alapul.

Next

/
Thumbnails
Contents