Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-03-19 / 12. szám
Paksi Hírnök 1999. március 19. MÉDIA ’99 AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉS A MÉDIA SÓLYA EMMA (Folytatás az 1. oldalról) Kra Pál, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára a helyi sajtó közigazgatásban betöltött szerepéről beszélt: az utóbbi években megfigyelhető a helyi sajtó és az önkormányzati rendszer „egymásra találása”. Ma már nem csak szólamok hangoznak el a demokráciáról, hanem érvényesül is az, a demokrácia kulcstényezője pedig a nyilvánosság. Mostanra szinte minden városban és nagyobb településen adnak ki helyi lapot - a helyettes államtitkár maga összesen 8-900 lokális sajtóorgánumról tud. Hangsúlyozta: fontos, hogy az önkormányzati lapok felelős szerkesztői minél több szellemi függetlenséget, identitást élvezzenek a közvélemény reális tájékoztatása érdekében. Zöldi László „A helyi lapok a rendszerváltás után” címmel tartott előadásában úgy jellemezte a helyi sajtó ismertségét, elismertségét: míg a fővárosi újságírótársadalom számára illik tudni, ki és mit írt a Frankfurter Allgemeine Zeitung-ban, addig nem tudják, miről tájékoztatnak a helyi lapok. Úgy vélte: ezen a „farkasvakságon” változtatni kell. Beszélt azokról az alapkonfliktusokról is (nyomdagépek ellopása, főszerkesztőváltások), amelyek a helyi sajtó megjelenését, működését megnehezítik. Az úgynevezett cenzúra-effektusról is szót ejtett: vajon kinek a céljait - a polgármesterét, vagy a lakosságét - szolgálják a helyi lapok? Úgy vélte, hogy a jövő útja vagy az lehet hogy a jelenlegi önkormányzati lapok magántulajdonná válnak, avagy hogy a helyi médiacentralizáció érdekében a magántulajdonban lévőket megvásárolja az önkormányzat. Dr. Müllner Jenő, a MÚOSZ Helyi Lapok Szakosztályának elnöke azt tapasztalta: a sajtó a helyi hatalommal küzdött ezidáig, jelenleg e helyzet kiegyenlítődése mutatkozik. A helyi sajtó működésének folyamatossága érdekében pedig fontosnak tartotta: a politikai rendszerváltás bekövetkeztekor nem feltétlenül kell a főszerkesztőt eltávolítani. A HAZAI TELEVÍZIÓZÁS Két jelentős televíziós személyiség, Vitray Tamás és Havas Henrik vendégeskedett városunkban március 11-én. Az alkalmat kihasználva, szakmai - hivatásbeli titkaikról faggattuk őket. Mindketten megközelítőleg azonos kérdésekre kellett, hogy feleljenek. __________«> BALOGH EMESE Vitray Tamás: Mindig civil emberként kell közelíteni...- írt-e valaha újságba? Igen. Sokfelé ahhoz, hogy most el tudjam sorolni őket; katonakoromban amikor még nem volt se rádiós se tévés múltam, katonalapba, s rendszeresen írtam később, már tévés időszakomban a Magyar Ifjúságnak egyszer-egyszer, sőt írtam könyveket, amikor már televíziósként ismertek, a Pajtásban pedig külön rovatom is volt, mint televíziósnak - amikor a gyerekek már tudták, hogy ki ez a pofa, esetleg azt hitték a szerkesztők, hogy akkor szívesebben veszik a lapot...- Milyen szerepet játszott a szakmájában nyelvtudás?- Rengeteget. Egyszerűen az egészet annak köszönhetem, úgy kerültem kamera elé először életemben, hogy az angol nyelvtudásom miatt - akkor ugyanis nem volt semmiféle válogatás, hogy ki alkalmas vagy ki nem -behívtak...- Mikor döbbent rá, hogy ezt akarja csinálni?- Az első alkalommal, amikor kamera elé álltam, azt mondtam, hogy „na ez az”. Ez 1958. augusztus 5-én történt...- Mit szól ahhoz, hogy manapság rengeteg televíziós csatorna van, s a néző leginkább fogyasztónak számít. Milyen az a műsorvezetői stílus, amit Ön még elfogadhatónak tart?- Nehezen tudnék válaszolni. Nem volna eléggé értelme, tudniillik ennek voltaképpen nincsenek kritériumai. Én mindent elfogadhatónak tartok - legfeljebb nem nézem... Másfelől: van amit egy húszéves is elfogadhatónak tart - és én nem, mert már 60 is elmúltam. Tehát nincs erre szabály. Őszintén megmondom magának: utálom a harsányat, a „kikiáltó” stílust - de van olyan műfaj amely ezt igényli. Az a mesterség lényege, hogy civil emberként csinálja az ember. Hála Istennek ez egy széles paletta, ide sok mindenki belefér.- Milyen műfajban dolgozik a legszívesebben?- Alapelvem: van egy civil ember. Nincsenek műfaji megközelítések a számomra: egy és ugyanaz az ember, akinek alkalmasint érdeklődési körei vannak. Nem fontosak a „műfaji megközelítések” számomra. Ha azt kérték volna a pályám során, hogy vállaljam egy rock zenei műsor vezetését, nem vállaltam volna, mert nem értek hozzá.- Milyen tulajdonságok fontosak a valódi televíziós személyiséghez?- Erre a kérdésre csak mély bölcsességgel lehetne válaszolni. Merthogy a képernyőn szereplő emberek ahányan vannak, annyifélék. Mindenki a maga civil mivoltát viszi oda. Van akinek ez rokonszenves, van akinek nem. Nincsenek különleges személyiségjegyek. De vannak bizonyos tulajdonságok amelyek minden emberre nézve kötelezőek: fontos hogy legyen bizonyos tájékozottsága, alapműveltsége...-Mi zárja ki, hogy valaki azzá legyen?-Az nem lesz azzá, akinek nem adatik meg erre a lehetősége. Minden fogyatékosság leküzdhető. Aki az esélyt megkapja, annak élnie kell tudni ezzel.- Milyen ön szerint a jó stílus?- Természetesen kell viselkedni. Azt gondolom, ha nem változik el a civil mivoltához képest az ember, akkor jól csinálja Ettől persze még lehet unalmas is, de mesterkélten elváltozva bizony csak rosszabb lesz.- A Színház és Filmművészeti Főiskolán műsorvezetőket tanít, vannak-e olyan tapasztalatai amelyeket mindenképpen érdemes továbbadni?- Ezért vállalkoztam rá. Kisebb-nagyobb megszakításokkal most már közel negyedszázada tanítok. Nem úgy teszem, hogy „most pedig elmondom a riporterség abcjét”, hanem arról van szó, hogy miben tudok segíteni. Például ha elkezdődik a beszélgetés, és mindketten látszunk a képernyőn, alapszabály, hogy minél előbb szólaltassuk meg a riportalanyt. A televíziózás (szemben a színházban megszokottal), lényegében nem „kulcslyuk-effektus”. A televíziósnak az a dolga, hogy minél előbb éreztesse a nézővel, hogy tudja hogy ott van, hogy tudja hogy nézik. A néző érezze azt, hogy a riporter az ő nevében érdeklődik és kérdez. Ez egy tapasztalat-tétel, amit az ember azért mond el, hogy megrövidítse az utat - de ha
