Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-03-12 / 11. szám
1999. március 12. Paksi Hírnök A PAKSI HÍRNÖK POSTÁJÁBÓL Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérjük, hogy Fonyó Lajosnak a Paksi Hírnök 1999. március 5-i számában megjelent észrevételére az alábbi válaszunkat közzétenni szíveskedjék. Herczeg József volt polgármester Dr. Bencsik Lajos képviselő A gázberuházással kapcsolatban az alapvető probléma az volt, hogy 1995. évben a térségi gázszolgáltató DDGÁZ Rt-nek nem volt a beruházáshoz szabad pénzeszköze, s a négy település a szükséges mintegy 1 milliárd forinttal nem rendelkezett. A probléma megoldását az jelentette, hogy a tárgyalások után sikerült elérni, hogy a DÉGÁZ Rt. képes és hajlandó volt 500 miihó forinttal a gázberuházást megfinanszírozni, a beruházás ÁFÁ-ját is viselni, így a négy település lakosságának, gazdálkodó szerveinek csak 276 millió forinttal kellett hozzájárulni a beruházáshoz. Valóban az 1995. szeptember 25-i szerződés 6. pontja kimondta, hogy “Abban az esetben azonban, amennyiben a DÉGÁZ Rt. az így megszerzett vagyonrészt bármikor elidegeníti, köteles a megrendelőknek kamatmentesen, készpénzben 8 napon belül megfizetni az általuk megfinanszírozott összeget.” A DDGÁZ Rt. azonban 1996. év elején - miután a privatizációja nyomán már rendelkezett beruházási lehetőséggel - ajánlattal fordult az önkormányzatokhoz, illetőleg a Magyar Energia Hivatalhoz, hogy a beruházást lebonyolítaná, különböző kedvezményeket felajánlva. Abban a kérdésben viszont, hogy milyen összeget térítene vissza az önkormányzatoknak, a következőket válaszolta: „A DDGÁZ Rt. a 32/1995. IKM rendelet szerint kiszámított értéket meghaladó hálózatfejlesztési hozzájárulást az önkormányzatok számára visszafizeti.” Adódott a kérdés, mennyi ez az összeg? Válasz: 707 millió Ft. Világos, ugye? Ha az önkormányzatok 707 millió feletti összeget fizetnek be, a többletet visszakapják ... Az ajánlat nyilvánvalóan elfogadhatatlan volt, erről az 1996. február 27-i testületi ülésen hosszas vita folyt, az érdeklődők a jegyzőkönyvet megtekinthetik, abból megtudhatják, hogy ki támogatta a DDGÁZ Rt-t... Sajnos a DDGÁZ Rt. ajánlata alapján - amelyet nem csak a képviselőtestület egyes tagjai támogattak - a DÉGÁZ Rt. kezdeményezte az 1995. szeptemberi szerződés módosítását, el kívánt tekinteni a 276 millió Ft visszafizetésétől. El kellett dönteni: legyen-e gázberuházás. A MEH-ben 1996. február 29-én a négy település polgármesterei a jegyzőkönyv szerint a következőket nyilatkozták: „Az önkormányzatok megismerték a DÉGÁZ Rt. szerződés-tervezetét és kijelentették, hogy azt úgy tudják magukra nézve elfogadni, amennyiben a közöttük és a DÉGÁZ Rt. között korábban megkötött alapszerződés és a jelen szerződés értelmezése és rendelkezéseinek összevetése után vita merülne fel, úgy az önkormányzatokra nézve a két szerződés közül a kedvezőbb feltétel jelenti az érvényes és kötelező tartalmat.” Ezt követően 1996. március 18- án megkötésre került az íjjabb szerződés, amely az 1.185-17 szám alatt lett beiktatva 1996. március 19-én, s amellyel kapcsolatban dr. Blazsek Balázs jegyző törvényességi észrevételt nem tett. A szerződést nem a Gazdasági Bizottság, hanem az ad-hoc bizottság véleményezte, amelynek tagja volt Fonyó Lajos is, aki a jól végzett munka alapján a siker kovácsának tekintette és jer lemtette meg magát a közvéleményben. Reméljük kiváló jogászként is megismerhetjük nevét, hiszen nem tanácsot kért, hanem konzultált neves jogászokkal. Hogy kik voltak ők, nem tudjuk, de reméljük nem úgy történt, mint 1998-ban, ami□ Paksi Hírnök 7030 Paks Pf.: 20 kor a Városépítő Bizottság elnökeként 24 alkalommal konzultált építészekkel Budapesten, illetőleg Pécsett. Természetesen a gázberuházással foglalkozó 5 fős ad-hoc bizottság tagjai ismerték a fejleményeket, hiszen Fonyó Lajos az 1996. március 11-i testületi ülés jegyzőkönyve 23. oldala szerint a következőket mondta: „Fontosnak tartja megjegyezni, hogy a gázzal kapcsolatban pontatlan információ ment ki, ami nem jó, mert nincs végleges szerződés. A 20.000,- Ft-ot nem a csonktulajdonosok kapják vissza 1997-ben, hanem akik szolgáltatást igénybe vesznek, ‘96. december 31-ig beszállnak.” Végezetül két megjegyzés: Az egyik, hogy a levél megírásának aktuálpolitikai indokai vannak, hiszen a levélíró az 1999. április 25-i képviselőválasztáson indul a 4.sz. körzetben - itt még nem indult - a szokásos stílusában. A másik megjegyzésünk a visszafordított mondással kapcsolatos: azon túlmenően, hogy akinek nem inge nem veszi magára - ki mint él, úgy ítél... Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem, hogy az alábbi gondolatokat a Paksi Hírnökben tegye közzé. Tisztelettel: Vajnai Attila A Jelenkutató Intézet által Pakson elvégzett felmérés kérdései között a Paksi Kórházért Alapítvány kezdeményezésére szerepelt a kórház ügye is. Erre azért is szükség volt, mert tavaly novemberben az önkormányzat képviselői egyértelművé tették, hogy csak a lakosság támogatása esetén foglalkoznak érdemben a kérdéssel. Az eredmények ismeretében már elmondhatjuk, hogy a felmérés megerősítette az alapítvány kezdeményezőit, hogy jó ügyért dolgoznak. De lássuk a részleteket! Az eredmények szerint a megkérdezettek Pakson a legszükségesebb intézménynek a kórházat, illetve a szülőotthont tartották (85 illetve 86 százalék). Az egészségügy fejlesztésének igénye abból is látszik, hogy minden elosztható 1000 forintból a legtöbbet, 256-ot az egészségügynek adnának a paksiak. Arra a kérdésre, hogy a kórház felépítésének az önkormányzat feladatai között is szerepelnie kell, a megkérdezettek 87 százaléka válaszolt igennel. Ez elsöprő többség, amit természetesen az önkormányzat sem hagyhat figyelmen kívül, és valószínűleg szerepet játszik abban is, hogy Gógl Árpád egyértelműen támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Itt kell megjegyezni, hogy az önkormányzati testületi ülésen a költségvetés tárgyalása során a képviselők megszavazták egy megvalósíthatósági tanulmány megrendelését a kórház ügyében. A kórház ügyének társadalmi támogatottságát talán az mutatja a legjobban, hogy a megkérdezettek 16 százaléka az erkölcsi támogatáson kívül pénzzel is, 31 százaléka fizikai vagy szellemi munkájával kész segítem a kórházat a mihamarabbi megvalósítás érdekében. Ez azt mutatja, hogy a Paksi Kórházért Alapítvány sikerrel indíthat adománygyűjtő akciót, és az önkormányzat is számíthat a lakosságra és a vállalkozókra a tervek valóra váltásában. Elképzelhető, hogy lesznek, akik azt fogják hangsúlyozni, hogy a miniszter nem is a kórházat, hanem egy „sürgősségi betegellátó centrumot” támogatott. Az alapítványunk kuratóriuma azonban úgy látja, hogy nem az intézmény hivatalos neve a fontos, hanem annak funkciója. Ha az új intézményben gyermeket szülhetnek az anyák, ha életmentő műtéteket fognak végrehajtani és ha krónikus betegeket kezelnek nap, mint nap , akkor a nép úgyis kórháznak fogja azt hívni. Összegezve, a paksi lakosok nagy többséggel támogatják a Paksi Kórházért Alapítvány kezdeményezését, amit tovább erősít Tóth Ferenc országgyűlési képviselő, Nagy Sándor, a Paksi Atomerőmű Rt vezérigazgatója, városunk számos közéleti személyisége és természetesen az önkormányzat is. így a Paks környéki települések támogatására is számítva joggal reménykedhetünk, hogy a XXI. század Pakson kórházépítéssel kezdődik.
