Paksi Hírnök, 1999 (11. évfolyam, 1-50. szám)
1999-02-19 / 8. szám
Paksi Hírnök 1999.február 19. SVÉDASZTAL Lassan két éve, hogy hatályba lépett az a jogszabály, amely - a korábbi helyzetet alapvetően megváltoztatva - földtulajdonhoz kötötte a vadászati jogot. Az átalakulás sok bizonytalansággal járt, s míg a vadászati társaságok a törvény adta lehetőségek keretein belül megerősödni igyekeztek, addig az orvvadászok - kihasználva a helyzetet - egyre több vadat ejtettek és ejtenek el illegálisan. Grosch József, a Dunakömlődi Vadásztársaság elnöke szomorú tapasztalatokkal renMerre járnak? delkezik: nem csökken, inkább gyarapszik az orvvadászok létszáma - Az illetéktelenül vadászók nem küszködnek megélhetési problémával, hiszen nyugati típusú terepjáróval járják az erdőt, és mindazt elejtik, ami csak útjukba kerül. Ők azok, akik a ravaszt bármikor meghúzzák, nem törődve az esetleges tilalommal - mondja az elnök. Sokan talán nem is sejtik, hogy egy esetleges rossz találat, mely nem teríti le a vadat, mekkora kárt tehet. A rossz célzás csak megsebzi a vadat, így több órán keresztül is agonizálhat, mire elpusztul. Sokat szenved a hurokban a kisvad is. Petiik János, a Paksi Úttörő Vadásztársaság elnöke osztja kollégája véleményét:- Észrevehető, ha orvvadász jár a területen, mert az őzek olyankor nyugtalanabbak - mondja. Sokat azonban nem tudnak ellene tenni, mert ha nem sikerül tetten érni az illetőt, akkor nem tudják rábizonyítani a tiltott vadászatot. A vadásztársaságok tagdíjat fizetnek, egyéb költségeik is tetemesek, és ami a legfőbb: védik a vadállományt. Grosch József szerint legalább tíz éve nem volt egyetlen bírósági ítélet, mely orvvadászt marasztalt volna el. Ennek okát abban látja, hogy nehéz kézre keríteni az amúgy ügyes „kalóz-vadászokat”. Egyre többen járnak illegálisan vadászni a közeli vadásztársaságok területére - sokszor csupán az agancsért, otthagyva a drága húst -, vagy egyszerűen csak az ölni vágyásért. Vörös Bálint, a Madocsai Vadásztársaság elnöke is azt hangsúlyozza, hogy elszaporodtak az orvvadászok. A faluban olyan is akadt, aki tíz évig rendszeresen kijárt több társával az erdőbe - nemrégiben azonban a bíróság elítélte a tetteseket.- Az ítélet ugyan nem jogerős, de néhány kárt okozóval kevesebb van a faluban - teszi hozzá. - Ezek a vadászok az őzek számára jelentik a legnagyobb veszélyt, mert nem csak az állományt csökkentik, de a minőséget is rontják. Lehet, hogy egy olyan őzet lőnek ki, amelyet, ha egy nyugati vadász pénzért lő ki, akkor az akár félmillió forintot is hozhat az kasszába.- A vadászok nem azért tiltakoznak, hogy egy nyulat vagy egy vadat valaki hazavisz, hanem azért, mert az orvvadászok kegyetlenek a vaddal, és nem tartják be a vadászati szabályokat. A vadat akkor is kilövik, ha vemhes, vagy szaporodási időben, amikor ez tilos. Grosch József szerint sokkal szigorúbban kellene eljárni az ilyen emberekkel szemben. Úgy véli: akit orvvadászaton kapnak, és jogerősen elítélik, annak nevét nyilvánosságra kellene hozni. Petrik János a tisztességes sport szabályait hangsúlyozza, majd felvázolja: milyen veszélyekkel jár, ha az erdőn szembeszáll valaki egy jobban felszerelt orwadásszal. A Vadász Szövetség és a rendőrség nemrégiben megállapodott abban, hogy azok a rendőrök, akik elfognak egy orvvadászt, húszezer forint jutalomban részesülnek. Grosch József szerint kitűnő az együttműködés a vadásztársaság és a rendőrség között, a polgárőrséggel pedig most tervezik a kapcsolatfelvételt. Vörös Bálint is csak üdvözölni tudja a kezdeményezést, de megemlíti, hogy a vadászoknak nagyon nehéz bizonyítaniuk azt a tényt, hogy orvvadászok lőtték ki a vadat. Petrik János szerint viszont a társaságok és a rendőrség együttműködésében is volna mit javítani. Vörös Bálint saját falujában is küzd az orvvadászok ellen, vadász kollégáival gyakran járják az erdőt, figyelik a csapásokat, jelenlétükkel is próbálják az idegeneket elriasztani. Sajnos sok esetben éppen a falubeliek elől kell védeni a vadat... (Seregély) HÚSZEZRES VÉRDÍJ AZ ORWADÁSZOKRA TÍZ ÉVE NEM VOLT EGYETLEN BÍRÓSÁGI ÍTÉLET, MELY ORVVADÁSZT MARASZTALT VOLNA EL.
