Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-27 / 7. szám
1998. február 27. Paksi Hírnök A LAKÓTELEP SORSÁRÓL Paksi üzletemberek, vezetők FÉLNEK-E EGY MERÉNYLETTŐL? SÓLYA EMMA Budapesten félnek. Az utcára lábukat már csak szükség esetén kitevők, a bolti eladók, a „Fenyő Jánosok". Ahányan vannak, annyi félén igazgat, igazgathat a „fortélyos félelem". Vajon Pakson mikor fészkeli magát bensőnkbe ez az érzés? Itt is eljön az idő, amikor a bolti, piaci szarkák, a portánkra is bemerészkedő tolvajok, „ne adj' Isten" a kihalt utcán orvul ránk támadó alakok mellett megjelennek a géppisztolyos banditák itt is, ahol most még bírható a közbiztonság? Mégis meglehet: ha ebben a békés kisvárosban is valós lesz az (élet)veszély, csak legyintünk majd a fegyverropogásra: kicsik vagyunk ehhez, kinek mernénk, állnánk útjában? De vajon mit gondolnak azok, akiket „mindenki" ismer, akiknek jócskán akadhatnak irigyeik, - esetleg a pénzsóvárság, a „neki miből van, és nekem miért nincs?" nagy úr -: gyűlölőik is? Szabó József, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatója:- Az elmúlt időszak eseményei következtében az emberek biztonságérzete csökkent, mégis úgy érzem, a lakosságot nem ez foglalkoztatja leginkább, hanem az utcai lövöldözésektől, a rablásoktól tartanak elsősorban, a Fenyő - féle gyilkosság nem a hétköznapi ember világa.. Én sem félek. Természetesen gondoskodom vagyonom és személyem védelméről - az természetesen titok, hogy hogyan -, de elmondhatom: az utóbbi napok történései nem ösztönöztek arra, hogy az óvintézkedéseket fokozzam. Horányi György, üzletember, a villamossági árucikkeket forgalmazó „Horányi - birodalom" feje:- Én nem félek, mert nem vagyok hajlandó félni, bár látom a közbiztonság helyzetét, a bűnmegelőzés hiányát: a bűnözők csak „röhögnek" a markukba Itt Pakson is azt tapasztalom az üzletemben: saját pénzükből veszik meg a rendőrök a korszerűbb lámpákat, és úgy tudom, van, ahol a fegyvereiket is... Az üzleteimet felszereltem megfelelő riasztóberendezésekkel, amelyek négy helyen jelzik, ha baj van. Önmagamat nem féltem, bár vannak irigyeim, nem foglalkozom velük. Távol tartom magam azoktól az emberektől, akik félelemérzetet kelthetnének bennem. Frast Antal, a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezet elnöke:- Én csak azoktól félek, aki minden különösebb cél nélkül lőnek le embereket - ezeknek az ámokfutóknak én is, mások is, bármikor áldozataivá válhatunk, nem tehetünk semmit ellenük. A Fenyő és a Prisztás - féle gyilkosságokat én nem a romló közbiztonság számlájára írom, és azért nem keltenek bennem félelemérzetet, mert nem tartozom azok közé, akik munka nélkül milliókhoz jutottak, illetve a maffia célpontjaivá válhatnak. íme egy történet: jártam egyszer a maffiák által hírhedtté tett Palermóban, ahol azt mondták: csak arra figyeljek, hogy ne legyek benne abban az egy ezrelékben, amely éppen egy leszámolás környékén kószál... Akkor ugyanis nem érhet baj. Balogh István, a PÍR Kft. ügyvezetője:- Oka volt annak, hogy Fenyő Jánost meggyilkolták - véleményem szerint kapcsolatban volt az alvilággal, hiszen nem lőnek le csak azért valakit, mert „nem tetszik a képe". Úgy gondolom, ha nincs kétes üzlete az illetőnek, akkor nem történhet vele ilyesmi - éppen ezért nekem sincs több félnivalóm, mint bármelyik átlagpolgárnak: nincs annyi pénzem és nincsenek olyan kapcsolataim, hogy félnem kellene. * * * Pakson, még megvan a (köz)biztonsága. Talán majd, egyszer... Ha mellettünk, egyszerű járókelők mellett szólal meg a géppisztoly... VOLF MÓNIKA A lakótelep rehabilitációjának ügyében egyeztető tárgyaláson vettek részt az elmúlt héten a Városépítő Bizottság, a paksi önkormányzat és a rehabilitációs terv készítését végző pécsi építészeti stúdió képviselői. Amint az a megbeszélésen is elhangzott: a rehabilitáció célja a területen lakó és dolgozó emberek élet-, és munkafeltételeinek lépcsőzetes, folyamatosjavítása, a hanyatlási folyamat visszafordítása. Különböző tevékenységek sokrétű folyamata, mely sok-sok apró intézkedések sorából tevődik össze; s mivel mindig új és új igények fogalmazódnak meg így hosszantartó, sőt befejezhetetlen cselekvéssorozat. Mivel a rehabilitáció fizikai jellegű feladatai szoros kapcsolatban vannak a város szociális viszonyaival, a változtatási intézkedések sok embert érintenek, de csak keveseknek adatik meg a beleszólás lehetősége, éppen ezért szükséges lenne az érintett csoportok minél hatékonyabb képviselete, hisz a felújítás az ott lakó népességért van, az ő igényeik, gazdasági lehetőségeik figyelembevételével, illetve velük együttműködve kell(ene) a szükséges, kívánatos és lehetséges változtatásokat megtervezni. Fontos az érintett lakosságon kívül a városvezetők, képviselők, az intézmények tulajdonosainak, üzemeltetőinek folyamatos részvétele is a tervezésben, elősegítve a tényleges problémák, hiányok, igények feltárását, ütköztetését. A hosszantartó egyeztető tárgyalás e közösen megfogalmazott gondolatok, előirányzatok elfogadásával zárult, s mindenki egyetértett azzal, hogy a már megkezdett tevékenységeket folytatni kell.
