Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-20 / 6. szám
1998. február 20. Paksi Hírnök pán beszélgetések, melyek komolysága akkor fog csak eldőlni, mikor az úgynevezett bánatpénz kifizetésére kerül sor, hisz elképzelhető, hogy akkorra már nem lesz olyan szép és vonzó a menyasszony, mint korábban, az udvarlás időszakában - hangsúlyozta Lakos úr, hozzátéve azt is, hogy a konzervgyári profil megtartása mellett fontos a felkínált ár is, amiből a tartozásokat kell majd kiegyenlíteni. Herczeg József polgármester is részt vett a megbeszélésen, s hozzászólásával is demonstrálni kívánta: egyáltalán nem mindegy a városnak, mi is lesz a gyár sorsa. A kérdésekkel és heves vélemény-nyilvánításokkal tarkított, s talán túlságosan is az ügy mélyét érintő gyűlés egyik legfontosabb, munkásokat érintő kérdésére - mikor is fizetik ki végre az elmaradt béreket - sokak elégedetlenségére végleges válasz nem született. Két ésszerűnek tűnő lehetőség közül választhatnak a döntéshozók: vagy banki kölcsönt vesznek fel, melynek garanciája maga az értékesítési pályázat lenne; vagy pedig kihasználják Weigl úr komolynak is bizonyulható vételi szándékát, s azt, hogy talán megelőlegezi a dolgozók elmaradt béreit. A megnyugtató válasz tehát még mindig várat magára. (Volf) kát, vajon melyik „cucc” lenne a legdögösebb. Tíz óra felé aztán megindul a jövés-menés, kisebb-nagyobb - főként tinikből álló - csoportoktól hangos az utca, de akadnak magányos szórakozni vágyók is. Az uticél ilyenkor még csak a söröző, a borozó, ahol egy-két(?) ital elfogyasztása csupán a „bemelegítést” szolgálja, alapot adva a későbbi fergeteges mulatságnak. Éjfél körül pedig végre beindulhat az őrület: a hajnalig nyitva tartó szórakozóhelyeken a discós (ahogy Schuki bácsi a rádióban) „leporolja a lemezeit”, beindítja a fényeket és kezdődhet a buli. HIT, SORS, JÖVŐKÉP HOGYAN VARJAK A ZSIDÓK JÉZUST? Dr. Schweitzer József országos főrabbi február 23- án, délután 17 órakor Kővári Lászlónak a Paksi Református Egyházkerület lelkipásztorának, püspöki tanácsosnak meghívására Paksra érkezik, és a Városi Művelődési Központban „Hogyan várják a zsidók Jézust?” címmel tart előadást. Dr. Schweitzer József 1922. október 13-án született Veszprémben, 1941-47 között az Országos Rabbiképző Intézetben, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Munkásságát val-Valami különös, gyönyörű és félelmetes lobogás tart a pályán, - vallja önmagáról Szarka József első verseskötetében. Negyvennyolc költemény, lástanárként kezdte Budapesten, majd Pécsen lett rabbi, 1964-től az országos rabbiképző óraadó tanára, majd 1985- ben az intézet főigazgatójává választották meg. 1994-től országos főrabbiként tevékenykedik, miközben az izraeli Egyetemes Héber Civilizációoktatási Társaság vezetőségi tagja, a Keresztény-Zsidó Társaság társelnöke, s az ELTE Bölcsésztudományi Karának címzetes egyetemi tanára. Dr. Schweitzer József írta meg A Tolna megyei zsidók történetét, amely Szilágyi Mihállyal közös munkája. amely mutatja az idő múlását, az író személyiségét, gondolatatit. A hatszáz példányban megjelent verseskötet Paks város önkormányzatának támogatásával látott napvilágot. Dr. Hegedűs Lóránt református püspök tartotta meg a Teológiai Szabadegyetem befejező előadását február 16-án a paksi városi Művelődési Központban, ahova a Keresztény Értelmiségek Szövetségének meghívására érkezett. A zsúfolásig megtelt teremben az érdeklődők meghallgathatták a püspök bibliamagyarázatát majd meghívói kérésének tett eleget dr. Hegedűs Lóránt: a magyarság sorskérdéseiről beszélt. Elmondása szerint sorsdöntő időket élünk, egy nemzet jövője dől majd el a májusi választásokkal. Véleménye szerint ellent kell mondani az abszolút sikerpropagandának, mely azt hirdeti: minden a lehető legnagyobb rendben van; ugyanakkor a depressziós abszolút borúlátás sem vezet megoldásra, mely szerint ennél rosszabb már nem is lehet. Olyan embert, szervezetet, módszert választani, mely jótékony hatással van a népesedéspolitikára, de a gazdaságpolitikára egyaránt, egyértelműen a tehetség orientált oktatási-, és hatékonyabb egészségügyi politikát támogatja (V. M.) H kövek Énekelnek Pakson két táncos szórakozóhely osztja meg a tízen- és huszonéves fiatalokat, akik általában ingázva e két mulató között töltik el az estét, egészen napfelkeltéig. Az időtöltés mennyisége és minősége az, ami sokakat elgondolkodtat. „Változik a világ; haladunk a nyugati kultúrák felé; éljen a szabad akarat érvényesítése, s felső határ a határtalanság” - mondják sokan, akiknek fel sem tűnik közben a másik oldal „ az elridegült, számítóvá váló emberi viszonyok, a morál hanyatlása, a becsület és tisztesség kihalása az emberi értékrendből”. E - már flaszter közhelynek is beillő - sorok valósága kitűnően megfigyelhető egy-egy ilyen hétvégi szórakozóhelyen, a hatás: mit is szépítgessük, lélekromboló. Fiatal, alig középiskolás lányok, „alig” ruhában, alig állnak meg a saját lábukon, jobb esetben az italtól megszédülve. Csillogó szemekkel folyton azt kutatják, kihez simulhatnak hozzá, egyben támasztékot és partnert is találva. A srácok pedig, akik a legmárkásabb, tízezreket érő farmert és pulóvert, s nem beszélve a kabátról öltötték magukra, nem győznek válogatni a színes „lánykínálatból”. Kinek mennyi pénz lapul a zsebében, olyan „árut” kaphat. Itt is, mint mindenhol, csak az anyagi fölény számít. S, hogy mindez honnan van, senkit nem érdekel. Se szülőt, se barátot, leginkább barátnőt nem. Talán jobb is így, a titokban megszerzett pénzt nyilvánosan elherdálni. Kulturált szórakozás? Mi is az? Ismeri-e valaki még ezt a fogalmat? Meghatározható-e a régi, régebbi alapelvek szerint? Új, más idők vannak. Mások írják az áj rendet, az új erkölcsi normákat. Szólni pedig maradiság. így szólni nem is lehet, vagy még inkább, aki szól, azt úgy is leszólják. így aztán szólni sem érdemes. Vagy még inkább: szóra sem érdemes.
