Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-12-18 / 46-47. szám
1998. december 18. Paksi Hírnök VENDÉGSÉGBEN Paks szép város, nekem t tetszik még a templom és az iskola. ” Jenei Csaba „Nagyon jó volt Pakson. Igazán érdekesnek találtam a Paksi Atomerőmű látogatóközpontját. Nagyon figyelemre méltó előadást hallgattunk meg a Városi Múzeumban Paks múltjáról. Nekem mégis a búcsúvacsora tetszett a legjobban. Találkoztam a finn Mikulással és uszodában is voltam. A búcsúvacsorán kaptam egy érdekes könyvet Paksról. A finn Mikulástól egy csomagot, az Atomerőműben egy könyvet és egy naptárt kaptunk. A múzeumban cukorkával kedveskedtek. Én itt gimnáziumba jártam. Ott is jól éreztem magam.” Kurta Margit „Én itt nagyon jól éreztem magam. Láttam itt nagyon sok fénylős kirakatot a boltban. Az iskolában nagyon jó volt. A gyerekek minket szeretettel vártak. Sok barátom és barátnőm volt. Voltunk uszodában, múzeumban és az Atomerőműben. A Margó néninél nagyon jól éreztem magam. ” Nagy Katalin „Itt nekem jó volt. Nagyon szerettem iskolába járni. Jó volt az uszodában. Szánkóztunk. Tornáztam szobabiciklivel, súlyokat emeltem. Jó volt aludni Margó néninél. Sok barátom van, akiket itt ismertem meg: Gyuszi, Gergely, Laci, még egy Laci, Tamás, Katus, Ancsa, Ivánná, Zsófi, Jóska Voltunk múzeumban, atomerőműben és voltunk vacsorázni is. Sok csomagot hozott a Mikulás (Mikulás ünnepségen is voltunk). Sok szép könyvet nézegettem. Margó nénit meg Zolikát, Julika nénit, Sanyika fiát és Anita lányát megismertem. Szeretettel gondolok az itt töltött időre.” Nagy Imre „Tíz órát utaztunk, nagyon vártam már, hogy meglássam Paksot. Amikor jöttünk át a magyar városokon, nagyon szép volt, ahogy ki voltak világítva. Amikor a paksi városházához értünk akkor nagyon vágytam hazafelé, főleg amikor megtudtam, hogy két iker fiúval leszünk egy lakásban. A fiúk először nagyon csendesek voltak, igaz mi sem voltunk valami bőbeszédűek. Az első héten még nagyon vártam Viskre, de amikor már megszoktuk a helyet és a fiúkat, akkor jókat mulattunk velük. A két iker nagyon muris volt, annyit nevettünk velük, hogy na, szóval nem unatkoztunk. Nekem legjobban a város tetszett. A boltok olyan szépen ki voltak díszítve fenyőágakkal, meg színes égőkkel. Az utak is ki voltak világítva, az útszéleken a fenyőfákon pedig égők, meg a házak ablakán gyertyákf én nem tudom, hogy ez mindig így van-e, vagy csak azért, mert Karácsony előtt állunk. Az iskolában a gyerekek meg a tanárok kedvesek voltak. Szerettem járni iskolába, mert nem kellett dolit írni, felelni, csak figyeltünk, ha akartunk. A fura az volt, hogy a fiúk az iskolában okosabbak, mint a lányok - ez nálunk fordítva van. Legalább megismertem valamennyit a városból, például az atomerőművet, a városi múzeumot, a gimnáziumot, iskolát, óvodát. És a szokásokat, az ételeket. Salamon Melinda Kedves Polgármester Úr! A szíves vendéglátásukat megköszönve szeretnénk kis emlékeztetőt hagyni itt töltött két hetünkről. Felejthetetlen marad számunkra a Magyarországra és a Paksra való megérkezésünk. Ma is meghatódva emlékezünk a befogadó családok szeretetteljes várakozására a késői órákban a Városházán. Már az autóbuszban kaptunk szülőktől érdeklődő telefonokat. A fáradságos út után lehet, hogy kicsit megrémülve az ismeretlentől, de biztosan örömmel fogadták gyermekeink a paksi családok vendégszeretetét. A gyerekektől érdeklődve, őket látogatva, a befogadó családok tagjaival beszélgetve nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a bajba jutott embersorsok egyszeri megsegítéséről van szó, hanem a jövőben barátságok is szövődhetnek eddig ismeretlen családok között. Nemcsak a családokban, hanem az iskolákban is nagy szeretet vette körül a viski gyerekeket és sok barátra találtak. Van gyermek, aki ajándékba kapott tankönyvekkel tér haza és otthonában folytatja a magyar nyelv tanulását. Egyes iskolákban egész osztálynyi gyerek készített apró ajándékokat - minden napra jutott egy-egy darab a befogadott tanulóknak. Nagy Noéminek köszönhetően programokban gazdag két hét van mögöttünk. Vendéglátónk, Szucsán Marina pedig igyekezett távoli családunk melegségét pótolni. Pihenésre is jutott időnk, ami az elmúlt napok eseményei után nagyon jól esett. Köszönjük mindezt Önnek és minden paksi polgárnak. A két hét letelt, hazatérünk otthonunkba. Nem tudjuk milyen lesz a találkozás, de bármilyen jó is volt itt, bármilyen messze voltunk a bajoktól, nekünk ott a hazánk. A Megváltó születésének közelgő ünnepét otthonunkban, családunkkal, rokonainkkal szeretnénk tölteni, bármilyen mostohák is a körülményeink. Köszönünk minden emberi jóságot. Istentől áldott karácsonyt és boldog, békés új esztendőt kívánunk! Paks, 1998. december 12. Hordinszká Natália, Hegedűs Márta KÖSZÖNET Köszönjük a Vida, Kosa, Farkas, Hamvas, Weisz, Nagy, Horváth, Dr.Plachy, Wolf, Sallai, Fekete, Ulbert, Csizmadia, Szabó, Dudás, Gulyás, Forster, Flaisz, Tóth, Iker, Hegedűs, Sas, Komjáthy, Gyuricza, Bede, Fleisz, Vájer, Éberling, Gyökös, Szabó és Szucsán családnak, Schönveicz Ferencnek és Molnár Ferencnek, az Atomtransz KFT. autóbuszvezetőinek, a város iskoláinak és mindazoknak a paksi polgároknak, akik közreműködésükkel felejthetetlenné tették a viski gyerekek paksi vendégeskedését. Bor Imre, polgármester ITT A VISKIEK BESZÉLNEK... Az ukrajnai testvérvárosunkat sújtó természeti katasztrófa miatt, harminckilenc - nehéz körülmények közé került - viski kisgyerek harmincegy paksi család segítségnyújtási szándékának és szeretetének köszönhetően mintegy két hétig tartózkodott városunkban. A viski gyerekek december 13-án reggel öt órakor - a vendéglátó családok búcsúztatása után - visszaindultak kárpátaljai otthonukba. A paksi polgármesteri hivatalban kapott tájékoztatás szerint a közel tíz órás utazás alatt probléma nem adódott, a gyerekek szerencsésen haza érkeztek.
