Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-13 / 5. szám
1998. február 13. Paksi Hírnök 1 Segíts magadon, Isten is megsegít! - szól a fáma, az oly gyakran használt mondás, mely valóságát mindenki magamagán megtapasztalhat. így gondolkodtak a Vörösmarty úti ovi nevelői és a szülői munkaközösség, mikor úgy döntöttek tavaly májusban, hogy létrehozzák az Óvodánkért, Gyermekeinkért Alapítványt. A cél a hétköznapi létet szolgálja, de annál fontosabb az apróságok számára: olyan tárgyi eszközök biztosítása, megvásárlása az alapítványhoz befolyt összegekből, melyek a három és hét év közötti gyermekek testi és értelmi fejlődéséhez, az alapellátáson túl szükségesek. Első feladatként az óvoda csendes, autók zajától és füstjétől teljesen elzárt barátságos udvarának, még természet-közelibbé tételét tűzték ki, s kezdeti eredményként négy új, fából készült kombinált mászókával büszkélkedhetnek, annál is inkább, hiszen ezeket már önerőből sikerült megvásárolni. Az ovi külső körgessé a nem mindennapi eseményeket. A tudatos étkezésen kívül nagy hangsúlyt fektetnek az óvónők a sport, a mozgás megszerettetésére is; a helyi kicsiny tornateremben, a mindennapi testnevelés keretén belül mozgathatják át végtagjaikat az energiával teli, fáradhatatlan lurkók, a nagycsoportosok pedig egy héten egyszer, az ESZI Sportcsarnokban élvezhetik a tágas, szabad tér számukra oly különleges varázsát. S aki szombat délelőtt sem akar a televízió előtt ülni, az havonta egyszer az óvoda játszóházát is - mely már két éve működik - meglátogathatja (délelőtt kilenctől tizenegy óráig), ahol az évszakoktól függően, eltérő nehézségi szintű „kihívásokkal” kell megküzdenie: festhet, rajzolhat, ragaszthat és barkácsolhat kedvére, a remekművet pedig bátran hazaviheti. Legutóbb január 31-én találkozhattak a kreativitásukat próbálgatni vágyó óvóÓVODÁNKÉRT nyezetének rendbe tétele után, következő lépés a „belső” eszközök, képességfejlesztő játékok, tornatermi sporteszközök bővítése és korszerűsítése lesz, mely szintén azt szolgálja majd, hogy a kicsik „második otthonaként” számon tartott gyermekintézmény, méltó legyen a szülők és persze gyermekeik bizalmára, szeretetére. Az anyagi feltételeket különböző pályázatok benyújtásával, jótékonysági bálok megrendezésével (február 14-én lesz a következő mulatság) próbálják a tagok megteremteni; legutóbb például Wesselényi Miklós nevét viselő alapítványtól nyertek százezer forintot, melyet az udvar teljes befejezésére fordítanak majd. Fontos és kiemelt tevékenységként kezelik a Vörösmarty úti óvodában az egészséges életre való nevelést is. „Nem lehet elég korán kezdeni” címszóval már hagyománnyá vált, hogy a születésnapokat, névnapokat nem tortával, csokival, cukorral ünnepelik meg az apróságok, hanem a szülők által behozott, felajánlott gyümölcsökből, joghurtból, saját kezűleg elkészített saláták zamata teszi különledás és iskolakorú gyermekek egyaránt a játszóházban, ahol a farsang jegyében maszkokat, álarcokat készítettek a mulatságokra. A felsorakoztatott pozitívumok mellett fontos kiemelni, a német nyelv megismertetését, a játékos idegen nyelvhez szoktatást, ahol versekkel, mondókákkal, énekekkel próbálgatják nyelvérzéküket az ovisok; s mivel az óváros központjában található e kicsiny, de otthonos gyermekintézmény, így a Városi Múzeum, a Duna-part, a Kresz-park közelsége a lehetőségek széles tárházát kínálja a művészet, a természet, és a nagybetűs élet egyéb területeinek megismerésére. (Volf) NEM LEHET ELÉG KORÁN KEZDENI SEREGÉLY ERZSÉBET Mint már a legtöbb nagy városban, most hozzánk is elérkezett, és megfogalmazódott egy igényes, minden kívánságot kielégítő magánóvoda terve. Sokan óhajták már - pénztárcájukat sem kímélendő -, hogy gyermeküknek különleges bánásmódot kapjon: manapság ez már nem is olyan lehetetlen.- Paks adottságai az óvódák szempontjából is megfelelőek, de szintén jó körülmények biztosíthatók egy magánóvoda megvalósításához is - tudtuk meg Haholt Miklósnétól, a paksi óvódák vezető asszonyától, aki már a beveztőjében hangsúlyozta, nem akar ilyet, ám kérdés mégsem teljesen idegen: a jövedelmekben egyre inkább megmutatkozó társadalmi polaritások új igényeket, minőségi különbségeket hoznak a felszínre, már egészen kicsi korban megszüntetve az esélyegyenlőséget. Milyen lenne tehát a paksi magánóvoda? Haholt Miklósné olyat tudna elképzelni, amely személyre szabott, mely minden szempontból megfelel a gyermek személyiségének. A gyermekek társas együttlétének formája a kiscsoport lenne, a több „hozzájárulásból” különös gondot lehet fordítani az étrendre, rugalmas nyitvatartással fogadná a gyermekeket, és ami a leglényegesebb: mindenben igazodna a szülők egyéni kívánságaihoz, olyannyira, hogy ha a szülők elutaznának néhány napra, még az otthoni gondoskodást is vállalnák. Természetesen fontosak a kézség és képességfejlesztő programok, fontos hogy kisgyermek minél hamarabb ismerkedjék meg az úszással, zenével, lovaglással, a természet szeretetével, a szép magyar beszéddel és az idegen nyelvekkel, kombinációs feladatok megoldásával, és a társadalmi érintkezés alapvető szabályaival, természetesen mindenkor figyelembe véve a gyermek életkori sajátságait. Az elitképzés ma már mindennapos dolog, a tehetség kutatás, és gondozás sem rendkívüli, ha már az óvodában kezdik el. Csakhogy: A magánóvodában a térítési díj húsz-huszonötezer forintra tehető, amelyet a szülők egy része képes csak kifizetni. Rövidesen megint igaz lesz a mondás: a pénz beszél. Sőt: beszélni fog.
