Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-12-04 / 44. szám

Paksi Hírnök 1998. december 4. EMBERMESÉK VÁLTOZATOK DISZNÓÖLÉSRE Lassan elérkezik a nagy disznóvágások ideje. A disznóvágás hason­latos a szürethez: félig munka, félig ünnep. Vannak családok, akik­nek egy esztendőre szóló eledele készül ilyenkor. SZARKA JÓZSEF Persze, jó dolog a hajnali pá­linka, aztán az áldomás, a mindenféle disznótoros ele­del, s a munka után úgy estefe­lé, vacsora után, jó dolog a vi­dám nótaszó. Jó dolog ez, feltéve, hogy az esemény során minden rend­ben megy.- Már hajnali ötkor összejöt­tünk vagy nyolcán - meséli Fe­ri bácsi - Ittunk áldomást, és fentük a kést piszkosul. Sze­gény pára nem nyomott többet kétszázötven kilónál. Kiválasz­tottam az ólban a többi közül, és kicsalogattam, jött is sze­rencsétlen egy darabig, de amikor észrevette a gajdoló tömeget: rettenetesen megva­dult. Megragadtam füleit, és ordítottam a többieknek: fog­játok már meg, ti őrültek! Raj­tam dobott egyet a dög, elte­rültem a sárban. A többiek meg estek-keltek, amint kap­kodtak a lábai után. A böllér kése úgy elrepült, hogy alig ta­láltuk meg. Már mi is úgy néz­tünk ki, mint a disznók, de se­hogy sem sikerült elfognunk az állatot, így tanácsot ültünk. Arra jutottunk, hogy ezt bi­zony le kell lőni - ezt azonban senki sem vállalta.Nem volt más választás, fejszét kellett ragadnunk.-Maguk aztán gyönyörűen leszerepeltek Feri bátyám! - mondja lekicsinylőén a társas­ág egyik tagja, Jani. - Én egye­dül leszúrok egy „százhatva­nas” disznót. Bevágom neki az orrszáj-féket, és egy fához kö­töm. A disznónál nincs a föl­dön butább állat. Mindig hátra­felé akar menekülni. Én szé­pen felülök a hátára, és úgy le­szúrom, mint a vitéz a török pasát. Még, hogy nyolcán nem bírtak azzal az állattal? Nevet­séges!-Faramuci dolgok ezek - kapcsolódik a beszélgetésbe Géza. - Mi odakinn a tanyán­kon böktünk tavaly. Megszúr­tuk ahogy illik, levettük a vért, elterült rendesen. Gondoltuk: bemegyünk a házba, iszunk egy áldomást a sikeres szúrás örömére. Mit tesz Isten? Mire kijöttünk, hogy folytassuk a munkát, eltűnt a disznó. Úgy mentünk a vémyomok után, mint a vérebek. Elöl a böllér, kezében a kés, mi meg vittük a hurkokat. Vagy százötven mé­ter után találtuk meg, még ak­kor is volt benne élet... Le is hordtam a böllért: így nem sza­bad disznót ölni!- Maradi népség, manapság nem divat a disznót leszúrni - szól a beszélgetésbe Józsi - Lőni kell. Lőni, nem szórakoz­ni. Szeges fegyver az állat homlokához, és puff. Ezek után lehet gyorsan megbökni. De, mert görcsöl, rugdalódzik, már engem is oldalba rúgott egy-kettő... Sok idétlen emberrel vágtam én már disznót. Volt aki egy darálóval a hóna alatt akarta lefogni az állatot, biztos azt hitte, verebet gyilkolunk. Volt, aki tésztavágó késsel akarta megbökni szerencsét­len párát. Kérdeztem is tőle: ember, most lefejezni, vagy le­szúrni akarja? Még olyan sze­rencsétlen visszamaradottat is ismerek, aki a hátsó lábainál fogva fára akarta húzni, és egy hosszú botra kötözött késsel akarta vérét venni. Micsoda disznóság! JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG? KOVÁCS ANTAL A paksiak Kovács An­tija, a magyarok Atom Antija a közelmúltban is hozta - a tőle meg­szokott - jó formát: a Splitben a Nemzetkö­zi Torna, majd az Egyetemi Magyar Baj­nokság legjobbjának is ő bizonyult. Leginkább aktív sportoló­ként ismert a városban, mivel foglalkozik még ezen kívül?- Korábban Budapesten a műszaki egyetemen gépész­mérnöknek tanultam, azon­ban az ottani oktatás jellege miatt a tanulást és a sporto­lást nem lehetett összeegyez­tetni. 1994 óta a pécsi JPTE Közgazdaságtudományi Ka­rán tanulok, negyed éves va­gyok, szakterületem a marke­ting. Mivel még mindig a sport tevékenységem a legfonto­sabb, sokat jelent pécsi taná­raim toleranciája, hogy egyé­ni órarendet és vizsgarendet biztosítottak számomra. A tananyag elsajátításában így társaimmal lépést tudok tar­tani, és a vizsgákra itthon is tudok készülni. A tanulás le­hetőségének megoldásában paksi csoporttársamnak, Hor­váth Tamásnak is sokat kö­szönhetek.-Mit csinál jelenleg, mi­lyen megmérettetésre készül a közeljövőben?- Most a két hét múlva sor­ra kerülő Egyetemi Világbaj­nokságra készülök, a fel­készülési tervezetnek megfe­lelően, most a forma - időzí­tés szakaszban, napi egy-két alkalommal, körülbelül négy-öt órát edzek. Ezután a verseny után a következő év elején megrendezendő világ­kupán, Japánban veszek részt.-Mivel tölti a szabadide­jét? Egy korábbi számunk­ban azt nyilatkozta, hogy er­re az évre esküvőt tervez. A barátnőmmel már kö­rülbelül tíz éve együtt vagyunk, a közös jövőt, a há­zasságot pedig továbbra is tervezzük. A sportolás és az ezzel járó elfoglaltságok, az utazgatások, a rendszertelen életmód miatt azonban saj­nos nem kerülhetett sor az esküvőre. Szabadidőnket együtt, többnyire zenehallga­tással, filmnézéssel töltjük. Iskolai tanulmányaim alatt „szerzett” paksi barátaimmal is gyakran összejövünk, együtt sütünk - főzünk, bicik­lizünk, közösen nyaralunk és síelünk. Imádok síelni, és re­mélem hogy erről a kedvenc időtöltésemről idén télen sem kell lemondanom. (Emese)

Next

/
Thumbnails
Contents