Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-11-06 / 39. szám

Paksi Hírnök 1998. november 6. EMBERMESÉK EGY FEDÉLNYI TETŐ A paksi Óváros szívétől talán százötven-kétszáz méternyire, a Csó­nak utca 8. szám alatt roskadozik egy agg ház. Közvetlenül a hatos főút töltése tövében építették, így nem csoda, hogy a karnyújtás­nyira száguldozó járműveknek köszönhetően megrepedeztek falai, mindenütt hull a vakolat. •* SZARKA JÓZSEF A hatos út felőli oldalon a ház falának dől egy fé­szer is, melyben korábban fát tároltak a tulajdonosok, jelen­leg azonban amolyan lakásfé­lének alakították át, s jó szí­vüknek köszönhetően két fia­tal lakja azt. Róth Andrea és Csicsó Ti­bor. Élettársak. Andrea előre haladott terhes. Kovács Má­ria, a tulajdonos elmondja, hogy az „épület-együttesben” jelenleg öten élnek. Ő, és idős élettársa, akit éppen vagy tíz perccel érkezésem előtt vitt el a mentő.- Talán utoljára - jegyzi meg Mária könnybe lábadt szemek­kel. Megtudom, hogy az idős fér­fi, Sárközi Lcyos 1989 óta telje­sen vak, gyógyíthatatlan daga­natos betegségben szenved. Él a lakásban egy családtag is, egy ifjú hölgy személyében. Mária mutatja a lakást, a megrepedezett falakat. A tisz­taság és a rend ellenére mégis érzi az ember, hogy itt valami nincs rendben. Amikor a fris­sen meszelt falakról kérde­zem, elmondja, hogy nem csu­pán a rend és a tisztaság ked­véért dolgozik, meszel, hanem azért is, hogy amennyire lehet, elkerüljék a gümőkór terjedé­sét. Ezért kellett felszedni a „Papa” szobájának padlóbur­kolatát, s helyette lebetonozni az egész helyiséget. így sokkal könnyebb tisztán tartani a nagybeteg szobáját. Andreának és Tibornak a fészer maradt, jutott.-Azért élünk itt - mondja Andrea -, mert a papa fertőző betegségétől féltjük a babát. Nekem talán napjaim, vagy az is lehet, hogy óráim vannak vissza a szülésig. Még július 7- én igényeltünk egy szociális bérlakást. Október 26-án azt a választ kaptuk, hogy igénylé­sünk teljesítésére nincs le* hetőség, és, ha nem tudjuk rendezni a lakáskörülménye­inket, kérdésessé válhat a szü­letendő kisgyermek családon belüli gondozása...-Andrea érthető okokból nem tud már dolgozni - foly­tatja elcsukló hangon Tibor - Jómagam közmunkát végzek, 19700 forintot keresek, de, mint hírlik: ez sem tart már so­káig. Fordultunk mi már min­denféle illetékeshez, akihez csak lehet, de semmit nem tud­tunk elintézni. Hallottuk, hogy az önkormányzat pályázatot hirdet szociális bérlakásra, de érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy lehet, hogy nem is lesz pályázat. Azt mondták, menjünk albérletbe. Miből? Hi­vatalos helyről még olyan vá­laszt is kaptunk, amiből azt le­hetett kiolvasni, hogy Andrea ne szülje meg addig a gyere­künket, amíg nem találunk megoldást... Nagyon szeret­nénk rendezett körülmények között felnevelni a gyermekün­ket, mióta megbizonyosodtunk a terhességről, ezért küszkö­dünk. Ha kaptunk munkát, örömmel vállaltuk, Andrea is vállalta, amíg tehette. Egy jó módúnak tartott vá­rosban nehéz helyzetbe került két fiatal, akik önmagukon kí­vül senki másra nem számíthat­nak és panaszolják a csaknem teljes reményvesztettséget, a kilátástalanságot. Ennél is meg­­rendítőbb, hogy valószínű: mire ezek a sorok eljutnak az olvasó­hoz már velük lesz egy csöpp­nyi ember, aki szintén panaszt emel majd, igaz, csak amolyan csecsemő-sírással... Az Emberi Jogok Chartája kimondja: „Minden em­bernek joga van egy fedélnyi tetőhöz”. Még Pakson is. JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG? KISZL KÁROLY Kiszl Károly paksi vállalkozó, ismert személyisége váro­sunknak, a Duna és a hajózás szakava­tott paksi ismerőjé­nek számít. Mikor kezdett el hajózás­sal foglalkozni, mit csinál jelenleg?- A szakma alapjainak elsa­játításával, kitanulásával kezdtem, először matróz vol­tam, kormányosként is dol­goztam, hajóvezetői kategóri­ában pedig kapitányi szintet értem el. 1989-ben váltam vállalkozóvá, amikor a Paksi Komp üzemeltetője és tulaj­donosa lettem, 1994-ben in­dult Sóder kitermelő vállalko­zásom is, itt jelenleg 35 főt foglalkoztok, ebben az évben pedig a jacht kikötőt adtuk át.- Megvalósultak-e az elkép­zelései?- A jacht kikötő átadására a kedvezőtlen vízállás miatt csak a szezon után, szeptem­berben került sor. A kikötő je­lenleg is működik, bárki oda­­viheti ladikját, csónakját, is­merkedhet vele, ám a szezon igazán csak a tavasszal kezdő­dik. A kikötő bár elsősorban Paks lakosságának használa­tára létesült, kapcsolódik a helyi idegenforgalom, turiz­mus fellendítéséhez is. Bízom abban hogy turisták, külföldi­ek ezáltal is nagyobb szám­ban fognak városunkba láto­gatni, és a helyi nevezetessé­gekkel való ismerkedés révén több időt fognak itt eltölteni.- Milyen további tervei vannak?-A közeljövőben vállalko­zásaim bővítését nem terve­zem, azonban a strandolni vá­gyók és az utazók igényeinek érdekében a jövő évben sze­retném megvalósítani a komphoz lejáró és ahhoz csatlakozó utak kiépítését, és megoldani a parkolási le­hetőséget is.- Ennyi munka mellett mennyi idő jut a családra és a pihenésre? Sok időt fordítok a mun­kámra. A családomra is gondolok, van két unokám, velük is sokat foglalkozok. Családommal és barátaimmal nyáron sétahajózással, télen pedig bálozással, közös szóra­kozással töltjük a szabadidőt.

Next

/
Thumbnails
Contents