Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-10-30 / 38. szám
Paksi Hírnök 1998. október 30. EMBERMESÉK JANI, A BŐGŐ Amikor ismerősöm vállalkozása tönkrement és nem tett szert semmiféle bejelentett munkaviszonyra, szerzett egy szarvasmarha szarvából készült kürt félét és bőgőnek állt. *» SZARKA JÓZSEF Vadász barátaival elsősorban szarvas lesekre jár. Ázik és fázik, s persze bőg a magas lesekről, míg puskacső elé nem csalogat szavaival élve: egy-egy kapitális nagyvadat. Ha úgy adódik, hajtónak is elmegy, s felhajt nyulat, fácánt, vaddisznót, mindenféle vadakat. Mint mondja: ilyenkor maga is bevadul, és elbőgi magát, ahogy a szarvashoz illik, ha bőgés ideje jár.- Szarvasabb tudok lenni egy jól kifejlett szarvas bikánál apukám - mondja önérzetesen - a legjobb bőgő vagyok, nemcsak Tolna megyében, de az egész Dél-Dunántúlon is. Számtalan agancsos és tehén lehetne megmondhatója, amiket kicsalogattam a hatalmas erdőkből, vadásztársaim könyörtelen fegyverei elé.- Hogyan lehet ebből megélni?- Sehogy. Én is csak vegetálok. Pedig a bőgés mellett mellékállásban vadat hajtani is elmegyek. Ezt a munkát azonban nem igazán szeretem, ugyanis nagyon komoly veszélyekkel járhat. Velem például már az is előfordult, hogy a vad, történetesen egy vaddisznó koca hajtott engem, és nem én őt. Menekültem kökény bokrokon, szántásokon, kukoricaföldeken át, míg végre vadász társaim a kocát és engem üldözve nagy nehezen megmentették az életemet. Úgy néztem ki a harc után, mint akire aknákkal lövöldöztek. Az arcom tövis tépte volt, véres, a ruhám csaknem teljesen leszakadt rólam. Az is megesett, hogy vad darazsak támadtak rám. A vadász társak látva szorult helyzetemet, rám dobtak egy pokrócot. Ez alatt a pokróc alatt legalább fél órán keresztül könyörögtem az életemért. Úgy menekültem meg, hogy társaim tüzet raktak, és füstöltek irgalmatlanul, amíg végre békén hagytak azok a meggyilkolásomra összesereglett rovarok. Nem szeretek hajtó lenni, de bőgő annál inkább. A bőgés nagyon komoly szakértelmet igényel, ezen kívül jól fizető munka...-Mivel telnek napjai, ha történetesen nem bőg, nem hajt, és önt sem hajtják?- „Elvagyok”, mint a befőtt. Élvezem a vadász társak önzetlen jóindulatát, s persze gyakorlom a bőgést. Ahogy mondani szokták: gyakorlat teszi a mestert, és olyan inas még nem volt, aki a mestert oktatta. A szomszédok sajnos nem értik meg, hogy nekem milyen fontos a gyakorlás. Ha idehaza kiállók az udvarra bőgni, mindjárt kitör a hepaj.- Van-e valami segédeszköz a bőgőshez?-Hogyne lenne. Tülök. Elmondhatom azonban, hogy én csupasz szájjal, és puszta kézzel is tudok bőgni. Ezen kívül például az őzeknek síppal szoktam füttyögetni, néha még dobbantok is. Engem vesztükre imádnak az őzek és a szarvasok. Fegyvert azonban sohasem veszek a kezembe.- Korábban mivel foglalkozott?- Állatgondozó, pontosabban tehéngondozó voltam, innen a tülök, és innen az állatok iránti szeretetem. Amikor feloszlott a TSZ, megpróbáltam maszekban tehénkékkel foglalkozni, de nem bírtam anyagilag, így elvitték a tejet is, meg a teheneket is. Még jó, hogy a házat meghagyták. Engem egész Kajdacs meg Nagydorog csak így ismer, hogy Jani a bőgő, akinek mostanában már nem bőgnek a tehenei. Kezében a tehén szarvából készült kürtszerű alkalmatosság. Indulunk az udvarba, hogy bemutassa a tudományát. Jelentőségteljesen ajkához illeszti a szerszámot, és irtózatosan elbőgi magát. Napnyugtára jár. Bőgéssel és nyugtával dicséri a napot... JO NAPOT, Ml ÚJSÁG? Dr. Hüse István Dr. Hüse István két és fél éve él városunkban. A fiatal jogász, a Dunacenter Holding egykori ügyvezető igazgatója a héten tölti be harmincharmadik születésnapját.-Hogyan került Paksra, mivel foglalkozik?-Pécsen éltem, ott szereztem jogi diplomámat is. Már korábban is voltak olyan irányú terveim, hogy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos munkát választok. Éppen szakvizsgám megszerzésekor lettem figyelmes a paksi önkormányzat által meghirdetet pályázatra. így a Dunacenter Holding ügyvezető igazgatói tisztségének nyertese érkeztem 1996 júniusában Paksra. A Gépszer Kft. ügyvezetői feladatait 1997 júniusa óta látom el. Jelenleg csak az utóbbi posztot töltöm be.- Hogy érzi magát a munkahelyén, és a városban?- Legfontosabb célom, hogy minőségi és színvonalas munkát végezzünk. Úgy gondolom, sikerült ezt megvalósítanom, természetesen ebben a jó kollektívának is érdeme van. Idegenként kerültem ide, de úgy látom: ez a város fantasztikus életteret kínál az itt lakóknak, és az itt munkát vállaló embereknek. Paksot megszerettem, itt képzelem el aj övömet, ezért szeretném, ha a családom is ebben a városban telepedne le. Kezdetben éreztem, hogy nem paksi vagyok, de ez már a múlté, ezért szeretném köszönetemet kifejezni azoknak a paksi embereknek, kollégáimnak akik beilleszkedésemet megkönnyítették.-Mennyi idő jut a pihenésre, a családra, mivel tölti szabadidejét? Ez év márciusában nősültem, és sajnos a feleségemmel egyelőre csak a hétvégeken van alkalmunk a találkozásra. Ott van a két kutyánk is: Zafír és Dali, ha tehetem velük sétálok. Nagyon ritkán van időm az olvasásra, pedig szeretem a szépirodalmi és a történelmi tárgyú műveket, és érdekel, hogy mi történik a világban, ezért szeretném, ha több időm lenne például akár a tévéhíradó megtekintésére... (Emese)