Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-10-23 / 37. szám

1998. október 23. Paksi Hírnök rán a Polgármesteri Hivatalba Fontosnak tartja a választáson való részvételt, hiszen most ar­ról kell dönteni, hogy a követ­kező években ki irányítsa a vá­rost, milyen beruházások történ­jenek, és a polgárok közvetve is beleszólhatnak a város életébe, hajó képviselőt és jó polgármes­tert választanak. Mindenekelőtt tisztességes önkormányzati kép­viselők és polgármester megvá­lasztásában bízik. Kiss Zoltán és családja sze­rint a helyi lakosok érde­keinek képviselete miatt az ön­­kormányzati választások az or­szágosnál is nagyobb horderejű­ek. Független, a lakosság érde­keit képviselő testületet szeret­ne látni a város élén. A választások jelentőségét hangsúlyozta Féhr György is, re­méli eredményes lesz, és akit megválasztanak, tényleg arra fordítja a megszavazott bizal­mat, hogy a város, és a népe ér­dekét szolgába. A döntés egyik pillanata Egy pedagógus hasonló, talán egy kicsit nyitottabb önkormány­zatot képzel el, mint a jelenlegi. Unger János érdekeinek kép­viselete érdekében minden vá­lasztáson részt vesz és a követ­kező négy évben olyan önkor­mányzatot szeretne, aki tesz is, nem csak ígérget. Polgármester­nek Herczeg Józsefet választotta. Ötvös Alajosék az előző ön­­kormányzattal ellentétben kor­rupciómentes önkormányzatot szeretnének, ennek megvalósítá­sában bízva Bor Imrét látnák szí­vesen a polgármesteri poszton. Raffael Gyuláné a volt cigány ön­­kormányzatot bírálta, és a mos­tani jelöltekkel sincs megeléged­ve, mint mondta: egyeseknek semmi köze a romákhoz, olyan vezetőségre lenne szükségük, amely képes elérni valamit. Jantner Józsefné szerint a vá­lasztásoknak az is a tétje, hogy a következő években mennyivel lesz jobb Pakson az élet. Olyan városi vezetést szeretne látni, amely nem a saját érdekeit nézi, mindenkinek megfelel, és a rá­szorultak baján segít. A polgár­­mesteri bársonyszékben Fonyó Lajost látná szívesen. Dunakömlődön egy három ta­gú csoport a jobb élet reményé­ben egységes, Dunakömlőd érde­keit az eddigieknél fokozottab­ban szeme előtt tartó önkor­mányzatban bízik, amely többet foglalkozik a településrész fej­lesztésével. A városrész elörege­dése miatt a fiatalokba helyezik minden reményüket, fiatal em­bert szeretnének polgármester­nek is. Till István szerint is elsősor­ban a fiatalság jövője múlik a választásokon, a képviselő-tes­tületben azonban egy-két képvi­selőt cserélne, mint megjegyzi: ott is fiatalítani kellene. A né­met kisebbségi jelöltektől az eddigieknél komolyabb hozzá­állást vár. Egy másik dunakömlődi la­kos szerint a mostani, komoly polgármesterjelöltek közül ne­héz választani, ő a független je­löltekben, köztük Fonyó Lajos­ban bízik. A Kajári család tagjai Csámpa­pusztáról érkeztek a biritói, 19. számú szavazókor urnájához. Számukra lényeges kérdés, hogy ki a gazda a városban. Csámpán sok a nyugdíjas, rokkant ember, az orvosi ellátásuk, ügyeiknek in­tézése miatt a bejárás megoldat­lan, ezért a következő önkor­mányzattól elsősorban további fejlesztéseket várnak, mint pél­dául az autóbuszjáratok kiter­jesztését. Reggel pontban hat órakor a tizenegyes szavazókörben tele­fonon jelentik, hogy lezárták az urnákat, elkezdődhet a szava­zás. Két perccel a nyitás után ér­kezett Varjas István, aki szemé­lyi változást szeretne a képvi­selő-testületben. Az elmúlt időszakban a sport és a kultúra területén dolgozók munkájával volt megelégedve. A Művelődési Központban két szavazókört is kialakítottak, mégsincs nagy jö­vés-menés a nyitás után. Hat óra tizenöt perckor még csak öten járultak az ur­nához.- Változást szeret­nék -, mondja Ózner József, aki nem értett egyet a szociális ott­hon lakótelepi létesí­tésével, és az ipari parkkal sem. Konk­rét munkahelyterem­tést vár az új testü­lettől, és gazdaságo­sabb gazdálkodást. Katalin nem adja, csak keresztnevét nyilatkozatához. Csupán néhány hó­napja lett tizennyolc éves, ezért élete első felelős döntését hozta A fiatalok nagyobb arányú támo­gatását szeretné, és mindenkép­pen azt, hogy munkahelyeket te­remtsenek a felnövekvő generá­ciónak. Polgármesterként Bor Imrét látná szívesen a bársonyszékben, az ő programja áll legközelebb elképzeléseihez. A tízes számú szavazókörből kilépő nyugdíjas néni állampol­gári kötelességének tekinti, hogy az urnához járuljon. Huszár József feleségével ér­kezik az urnához, ő szükséges­nek tartja, hogy ily módon befo­lyásosa a város vezetőinek meg­választását. Amit vár a követ­kező négy évben, az egy nagyke reskedelmi áruház létrehozása, ésszerű gazdálkodás, ő is válto­zást szeretne a város vezetőségé­ben, és emellett teszi le a voksot. A tizennégyes szavazókörben sokkal kevesebben fordultak meg délig, mint az előző szava­záskor. A bizottság tagjainak bő­ven akad idejük egy kis beszélge­tésre. Idős házaspár egymás ke­zét fogva érkezik a megadott helyre.- Nem beszéltük meg otthon, hogy kire szavazunk. Saját belá­tásunk szerint döntöttünk - mondja a férj. A beszélgetés során azonban kiderül: mást - mást választott a férj is és a feleség is. Derültek is rajta egy kicsit, majd érveltek: ki, miért volt szimpatikus. Ab­ban azonban megegyezett a vé­leményük, hogy az idősek támo­gatását szeretnék, ha jobban szívügyének tekintené az pj tes­tület. Fiatal hölgy két kisgyermeké­vel érkezik a művelődési köz­pontba a délutáni órákban:- Összekötjük a sétát a szava­zással - válaszolja, míg a baba­kocsit cipeli a lépcsőn -, szerin­tem nagyon fontos, hogy az em­berek maguk döntsék el, kit akarnak a testületben látni, de aki bizalmat kapott annak köte­lessége a választópolgárok érde­keit képviselni. Szerintem itt az a baj, hogy sokan csak azért ül­nek ott, hogy egzisztenciát te­remtsenek maguknak, és egyál­talán nem érdekli őket mi, törté­nik a környezetükben. Volt az el­múlt időszakban olyan képvislő, aki egy évben egyszer mutatta meg magát a körzetében. Az ilyen nem a testületbe való - vallja, de nem kívánja nevét adni mondanivalójához. Irénke nem megy el szavazni, inkább a kertben tevékenykedik: Minek pocsékoljam a tintát - mondja kissé keserűen. Nekem már úgysem lesz jobb, a nyugdíjamból se most, se jövőre nem tudok megélni. A nyugdíjasok­ra és a betegekre már nincs szük­ség. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents