Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-10-16 / 36. szám
Paksi Hírnök 1998. október 16. EMBERMESÉK AZ EMLÉKEZÉS PÁLYÁJÁN Egy perc néma csend következik: emlékezik, megemlékezik a Plébánia SC fiatalon elvesztett sporttársairól, jóbarátairól. Nehéz a küldetés, és nehéz, nagyon nehéz valamiféle rendet tenni a lelkekben.-O SZARKA JÓZSEF Nehéz egy idős, nyolcvanöt éves édesapával, Hídvégi Pali bácsival szót váltani. Az idős, sportrajongó ember egyetlen esztendő alatt veszítette el mindkét fiát: Hídvégi Jánost és Hídvégi Pált. 1995 írtunk. János - Tamesz - mindössze negyven évig élt köztünk, bátyja, Pál túllépett a negyvenen, s egy mérkőzés után őt is meggyilkolta az infarktus. Egy Fradi mérkőzésen éppen a győzelem eufóriájában hívta barátait...- Tudja, én még hatvan éves koromban is rúgtam a labdát, - meséli Pali bácsi - lejátszottam a két félidőt. A gyermekeimet sportszeretetre neveltem. Mind a két fiam, sőt, a lányom, Ágnes is a sportszeretetnek éltek, illetve élnek. Ágnes tornatanár, a fiaim pedig itt vannak velünk, a Plébánia SC-vel.- 1997 megalakult egy csapat a „Békavárosban” - mondja Etessy István, majd így folytatja:- Hatalmas volt a labda iránti szeretet, és a lelkesedés. Hídvégi Pali és János alapító tagjai voltak a csapatnak Osztermayer Ferenc, Péter János, Etessy Gábor, Farkasdi József, Pécz János, Simon Péter mellett.- A Tamesz jobb, a Pali bal lábas volt - jegyzi meg Farkasdi József - mindketten jó focisták voltak. Ahogy mi egymás közt mondani szoktuk: „szívgyerekek”. Akkor is, ha úgy alakult, hogy nem tudtak a pályára lépni, eljöttek, megnézték a mérkőzést, szurkoltak, s a harmadik félidőben egy pohár sör, darab zsíros kenyér mellett megbeszéltük a mérkőzés során történteket. Ha van valahol Mennyország, bízom benne, hogy mindketten ott várakoznak mindannyiunkra.- Osztermayer Feri invitált a csapathoz játszani - kapcsolódik a beszélgetésbe Agócs Mihály -, ők voltak a törzsgárda-tagok, én mindig félúton voltam... Megismerkedtem hát az itteni két kitűnő futballistával, a Hídvégi testvérekkel. Becsültek, tisztelték azt, amit a pályán csinálok, kitűnő jóbarátok lettünk. Pali bácsi is lejárt és le is jár szurkolni, segít amiben csak tud. Úgy érezzük: Pali és János itt vannak köztünk. Igaz, megviselte a csapatot, meg is látszott a mérkőzéseken, hogy nem lépnek velünk többé pályára, de mindannyian tudjuk, érezzük, hogy szurkolnak nekünk...- A csapat 1976-ban alakult - mondja az egyik alapító tag, Osztermayer Ferenc -, tulajdonképpen semmi különösre nem gondoltunk a labda szeretetén, ületve kergetésén kívül. Mégis, idővel kupameccseket játszottunk, ezeket már a Plébánia SC színeiben, annál is inkább, mert abban az időszakban a Templom téren fociztunk. Fújhatott a szél, zuhoghatott az eső, eshetett a hó, mi minden szombaton rúgtuk a labdát. Tamesz és Pali és mindannyian. Igazi szép idő volt ez a korszak. Természetesen épülünk is: jelenleg tizenhat játékosunk rúgja a labdát minden szombat délután. Aztán továbbra is megvitatjuk a pályán történteket, és emlékezünk... JO NAPOT, MI ÚJSÁG? SÓLYOM KÁROLY Sólyom Károly 1951-től a paksi evangélikus gyülekezet lelkipásztora, tavaly könnyes szemmel búcsút vett kedves közösségétől és városunktól.-Hol él jelenleg, és hogy érzi magát?-1998 áprilisa óta Budapesten, Hűvösvölgyben egy vadonatúj, nyugdíjas lelkészotthonban lakunk, ahol egy csodálatosan felszerelt, összkomfortos másfél szobás, teraszos „apartman” áll a rendelkezésünkre. Bár másfél évvel ezelőtt súlyos műtétem volt, és azóta huszonöt kilót fogytam, nagyon jól érzem itt magam: az emberek kedvesek, barátságosak és az otthon gyönyörű környezetben fekszik, jó a levegő, nyugalom és csend van, az ablakunk éppen egy erdőre néz, ahol mókusok ugrálnak a faágakon...-Hogy éli meg a távolságot, milyen a kapcsolata a paksiakkal és az evangélikus közösséggel?-Nem könnyű, a szívünk visszahúz... A Paksi Hírnök azonban hetente érkezik, így a helyi eseményeket folyamatosan figyelemmel kisérem. Volt már baráti kapcsolatból adódóan látogatónk, és a paksi gyülekezettel, kedves tanítványaimmal is megmaradt a jó kapcsolat, hetente pár alkalommal telefonon értekezünk, és ígérték, hogy a közeljövőben meglátogatnak.- Visszatekintve a Pakson eltöltött negyvenhat esztendőre, mit tart a legfontosabbnak?- A rendszerváltás előtt nehéz időket éltünk, próbáltuk a gyülekezetei gondozni, sok mindenre azonban nem volt lehetőség. Örömmel látom, hogy elvégzett munkánk, az alapozás jó volt, és Isten kegyelme által munkánk nem ment veszendőbe, gyümölcsei kezdenek beérni.-A paksi évek alatt is mozgalmas, eseményekben gazdag életet vallhatott a magáénak, hogy van ez manapság?- Ma is ugyanolyan aktív életet élek mint régen, a szomszédos „Fébe” Diakonissza Anyaházban istentiszteleteket és bibliaórákat tartok, az Otthonban pedig a Vatikán és a Lutheránus Világszövetség viszonyáról beszélek, és az itteni bibliaórákon is előadok. Ezenkívül egyháztörténeti munkáimon dolgozom. Az egyik művem a Tolna - Baranya Egyházmegye török kiűzése utáni történetével foglalkozik.- Mikor üdvözölhetjük a legközelebb Pakson? Mennék, de már nem mozgok úgy mint régen, tervezem, hogy még az ősz folyamán vagy tél elején látogatást teszek Pakson. (Emese)
