Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-10-02 / 33. szám
Paksi Hírnök 1998. október 2. EMBERMESÉK MACSKÁSOK Lakótelepen élő barátom, Feri arról szól, hogy igazán nagyszerű dolog macskát tartani. Az már más kérdés, hogy egy kisegértől Marci, a kandúr megijed, és Mirci, Marci neje csak sír és sír, ha baj van a gazdi ajtaja előtt. SZARKA JÓZSEF Mirci mindössze nyolc hónapos sziámi, Marci pedig perzsa macska létére kilenc hónaposán elfut az egér elől, annál is inkább, mert egérrel ez idáig még nem találkozott. Feri meséli: a rágcsáló megfutamította Marcit, Mirci viszont kivédte a támadást, egyetlen, nyávogásnak sem nevezhető sikoltással. Macskák és macskák. Erkélyeken, utcán, égen, földön. Macskák mindenütt. Pakson. Gyalogátkelő helyen, háztetőn, zsebünkben, lelkűnkben, otthont találva és kiverve, pórázon és szabadon.- Úgy hallottam, hogy az Ön macskái rászorulnak a szomszéd idős hölgy, Erzsiké néni éléskamrájára...- Erzsiké néni azt sem tudja, hogy mi fán terem Mirci, meg Marci...- Mégis azt állítja, hogy az Ön macskái az egereket futni hagyják.- Ha futni hagyják őket, hát fussanak. Ez nem az én dolgom, ez a macskáim dolga. Ezek a macskák fajok. Ember, tudja maga, hogy mennyi pénzembe kerül az eltartásuk? Ezek nem is macskák, zseboroszlánok, párducok, leopárdok!- Feri, ha ilyen sok pénzt és energiát kíván a tartásuk, miért nem próbál megszabadulni tőlük? Adja őket tovább...- Maga megőrült! Legszívesebben Erzsiké nénitől válnék meg... Beismerem, néha lopnak a macskáim, de Erzsiké néni gonosz. A múltkor is kinevetett az erkélyről. Majd jól szétrágják az otthonát az egerek.- De hát ön azt állítja, hogy a sziámi hölgy és a perzsa férfiú rettegnek az egerektől...-Rettegnek, persze, hogy rettegnek, hiszen életükben csak egyszer találkoztak egérrel. De az én fajmacskáim, elmondhatom, hogy sokkal, de sokkal jobban rettegnek az Erzsi nénitől, mivel állandó jelleggel ki akarja seprűzni a lépcsőházból őket. Hát tudja mit mondok én magának? Azt mondom, hogy Erzsiké néni üljön a seprűjére, és szálljon, repüljön amerre akar, így Mircinek és Marcinak is békéje lesz végre. * * * Macskások. Jól megvannak. Ez a legnagyobb problémájuk. Nagyobb soha ne legyen. És az unalom se öljön meg senkit. Különben még megmacskásodnak a végtagjaink. JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG? SEY LÁSZLÓ A pécsi születésű Sey László, agrármérnök, autodidakta képzőművész 1981 és 1990 között a paksi Állami Gazdaságban dolgozott, majd munkahelyének megszűnése után, üzletkötőként, és óraadó rajztanárként tevékenykedett, volt őstermelő zöldségárus a piacon, jelenleg közmunkásokat irányító közmunkás, a szerződés lejárta után jövője még nyitott. Mióta vannak művészi ambíciói?-Nehéz kérdés. Bár amióta az eszemet tudom rajzolok, mégis keszthelyi egyetemi éveim alatt, a hozzám hasonlóan művészi érzékenységű baráti kör hatására kezdtem komolyabban foglalkozni a festészettel. A főiskolai Helikon napok alkalmával több ízben állítottam ki a festményeimet. Később, bár belső igényem volt, a kemény agrár munka miatt nem igazán jutott idő a művészetek gyakorlására. Miután munkanélkülivé váltam, több lehetőségem adódott hódolni a művészet múzsájának.- Hol találkozhat a paksi közönség az alkotásaival?-Évekkel ezelőtt a közönség igényeihez igazodva készítettem el a Spaten Sörpatika falfestményeit. Ezen kívül én rajzoltam a Paksi Polgári Kör emblémáját. Kisebb munkáim: a korabeli nyomdatechnika kívánalmainak megfelelően tollrajzok, Darvas Ferenc költő verseskötetében, a Paksi Hírnök korábbi és a Paksi Tükör legújabb számában látható illusztrációk.-Milyen hatások érvényesülnek a művészetében?- Szerintem a festészet mesterség, amit meg lehet tanulni, de csak kemény gyakorlás eredményez kiforrott alkotásokat, ezért jelentős volt a rajztanári pályafutásom, amikor a rajzok láttán saját hibáimmal is szembesülhettem. Az eredeti szakmámmal összefüggésben a természet szeretete, a különféle kortárs művészeti irányzatok hatása, az amerikai tartózkodásom alatt megtapasztalt korlátlan szabadság érzete, olvasmányaim, mind meghatározók képeim témájának, magának az életnek megfogalmazásában és kifejezésében. -Álmok... Almaim vannak, de tisztában vagyok azzal, hogy mit sem ér az olyan álom, amit a lehetőségek és idő behatárolnak: ezek megvalósítatlanok maradnak. A közeljövőben szeretnék más anyagokkal és technikával, így a szobrászkodással és a rézmetszéssel próbálkozni. A múlt és a megfoghatatlan jövő egyaránt vonz, szeretném megfesteni Attila hun fejedelem temetését és a „végtelen utolsó virágját”...
