Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-09-18 / 31. szám

Paksi Hírnök 1998. szeptember 18. EMBERMESEK Ili« : A HUSZÁRTISZT „Képzelje, apám, itt volt a király is!” - mesélte egy fiúcska a har­mincas évek közepén apjának, mikor egy püspöki látogatás alkal­mával a főszolgabíró huszártisztjét, Szelp Györgyöt vármegyei díszegyenruhájában látni vélte. Mások úgy emlékeznek, hogy ma­gát a püspököt látták a sötétkék-bordó-arany ruha alatt. Szelp György azonban egyik sem volt. Egy darabka történelem TÓTH ANDREA A huszártiszt szorgalma­san dolgozta végig a sok­szor kíméletlen életet. Négy gyermekét tisztességben ne­velte fel, fiai örökölték szép énekhangját és kézügyességét. Unokája, Báthori Istvánná em­lékezik rendszeretetére. Roko­na, Szelp János humorát dicsé­ri és a „régi dolgok” iránti ér­deklődését eleveníti fel. Nem tudni hova tűnt a csalá­di ereklye, a hatalmas család­fa, amit készíteni kezdett. Az utódok elmondták: a csa­lád őse, Szelp István, 1820 kö­rül települt Paksra, és egy fia született. Ám ennek a fiúnak már hat gyermeke lett, ezek egyike volt Szelp György (1878-1956). Az olasz fronton 1914 és 1921 között szolgálta a Monarchiát: foglyok építették a hegyek között az utánpót­lásszállító keskeny vágányo­kat, ezt kísérte figyelemmel, mint híradós. Saint Pöltenben is „időzött”, Komeiburgban, kórházban kezelték. A háború előtt kőműves volt. A tízes évek azonban nem kedveztek az építkezéseknek, így a Bund Takarékban lett hi­vatalsegéd, annak csőújéig. Az 1910-es évek elején a főszolga­bírói hivatalban vármegyei alt­iszt lett, nyugdíjba 1938-ban ment. Polgár István főszolga­bíró szép levélben köszönte meg munkáját. Szelp György, a nyugalmazott vármegyei altiszt ezután is, egé­szen élete végéig munkálkodott: bútorokat faragott, szőlőt mű­velt... Egy csokor paradicsom­palántával a kezében látogatta meg 1956-ban a paksi szülőott­honban újszülött unokáját. Majd elültette a palántákat - és csendesen meghalt. * * * Az egykori huszártiszt, Szelp György fia, József me­sélt a főszolgabírókról és a mai Zeneiskolában működő já­rási főszolgabíróság munkájá­ról is. A főszolgabíróknak (helyet­teseiknek, a tiszteletbeli főszol­gabíróknak) és a szolgabírók­nak számtalan feladatot kellett a járásokban ellátni: ők voltak a főispán politikai megbízott­jai, a községek felügyelő és irá­nyító hatóságai, karhatalom a járás területén, a főszolgabíró ítélt kihágási ügyekben, gazda­cseléd munkajogi vitában, vá­lasztások idején a kormánynak megfelelő képviselőjelölt állítá­sáról és támogatásáról is gon­doskodniuk kellett. A Belügyminisztérium 1927- es rendelete értelmében pedig a községek ügyvitelét, pénzke­zelését, számvitelét és vagyon­kezelését is évente át kellett vizsgálniuk. Ez teremtett apro­pót a közigazgatás vitája kap­csán az ellenzéknek arra, hogy bírálja a kormányt, amiért a közigazgatási apparátust a kormánypolitikának rendeli alá. Egy közbeszóló egyene­sen azt mondta' „A főszolgabí­ró, az egy nagy úr”. Ám az 1930-as vizsgálati jelentés sze­rint a dunaföldvári főszolgabí­rónál, Dr. Kaszás Györgynél, már csak a központi járási hi­vatal kapott nagyobb dicsére­tet. Persze nem kell messzire menni ellenpontért sem, hi­szen a simontomyaiaknál az úrhatnámságot, hanyagságot és az ellenőrzés elmulasztását rótták fel Reich Oszkár főszol­gabírónak. Szelp József visszaemlékezik Becht Ödönre, aki bizony egy alkalommal papagájnak nevez­te a hivatalban dolgozó ír­noknőt, mert az ruházatát kissé „divatosabban” válogatta össze. Arany László volt az, aki az oroszok által közzétett rende­leteket aláírta. „Nem tudom már kinek az idején - elevene­dik meg a történelem de tény, hogy beidéztette a pékle­gényt, mert hivatalos figyel­meztetés után is mindig a jár­dán cikázott kerékpárjával. A büntetés sem maradt el: két hatalmas pofon. A főszolgabíró huszártiszt­je a hivatalban takarí­tott, postázott, rendezte az irattárat. Vasárnap a misén a főszolgabírót karddal kísérte. Vagyis: megadták a módját, hogyan jár ki a tisztelet. A né­pek pedig megbámulták. Paks Város Önkormányzata pályázatot hirdet a Városi Művelődési Központ (Paks, Gagarin u. 2.) állásának betöltésére Az állás betöltésének feltételei: A pályázat tartalmazza a pályázó: > szakirányú egyetemi végzettség vagy > nem szakirányú egyetemi végzettség és felsőfokú szakirá­nyú munkaköri szakvizsga ) főiskolai könyvtárosi, közművelődési képzettség és > legalább 5 év szalmái gyakorlat, továbbá ) kiemelkedő szakmai vagy tudományos tevékenység >3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát > önéletnyzát > szakmai életrajzát >vezetési elképzeléseit Az igazgatói megbízás kezdete: 1999. január 1. Bérezés a hatályos jogszabályi besorolás szerint. Vezetői pótlék a jogszabály szerinti pótlékalap 300 %-a. A pályázatokat 1998. november 30-ig kell benyújtani dr. Blazsek Balázs jegyzőhöz (Polgármesteri Hivatal Paks, Dózsa Gy. u. 55-61. Tel: 75/311-464).

Next

/
Thumbnails
Contents