Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-09-11 / 30. szám
Paksi Hírnök 1998. szeptember 11. EMBERMESEK EGY ROSSZ REDŐNY... Az öreg szobájában elromlott a redőny. Már régen, legalább olyan régen, mint amilyen hosszú idő eltelt azóta, hogy a felesége itt hagyta. Az öreg szemét bántotta a félhomály, bár nem aludt már abban a szobában, ahol a redőny leszakadt, mióta az asszony meghalt - éppen ott. SÓLYA EMMA A konyhába költözött ki. Ott tett-vett akkor is, amikor kiabálás ütötte meg a fülét:- Jó napot! - hangzott a kiskapuból. Az öreg kiballagott. „Talán a Matyi jött cigarettát kérni..morfondírozott. De nem a Matyi volt az. Egy még soha nem látott férfi állt ott, szerszámtáskával a kezében.- Van-e rossz redőnye, uram? „Hát hogy ne volna, hiszen láthatja” - gondolta az öreg, és örült a hívatlan jótevőnek, aki „úrnak” szólította őt. Bevezette a szobába, s miközben az dolgozott, ő mesélt. Végre volt kinek, hiszen ritkán látogatta meg emberfia, mióta a felesége...- Itt egyelőre be kell fejeznem - szakította meg a férfi a mese fonalát, és lemászott a létráról. Az öreg értetlenül nézte, és sajnálta kicsit, hogy arról már nem beszélhetett, hogyan betegedett meg az asszony. Amaz csomagolt, miközben közölte: hiányzik egy alkatrész, csak egy pici csavar, amiért el kell most mennie, de holnap visszajön, és kész a redőny.- Most harmincezer forintot kérek - mondta végül, és kedvesen az öregre mosolygott. Az meglepődött kissé, de előkereste a pénzt. Kicsi volt a nyugdíja, az asszony után is keveset kapott, alig maradt hát a félre rakosgatott pénzből, miután leszámolta a harminc darab ezrest.- Jól elbeszélgettünk... - búcsúzott az öreg és az idegen elsietett. „Lehet, hogy mégsem kellett volna még fizetni. A nevét se tudom...” - tépelődött az öreg a még mindig használhatatlan redőnyt bámulva. Számolgatta maradék pénzét, de az attól még nem lett több. „Holnap visszajön” - nyugtatgatta magát estig. Alig aludt. Másnap többször kiballagott a kiskapuba, de a férfi a szerszámosládával csak nem jött. A szomszédok se látták. Se utána, se harmadnap. Az öreg magába roskadt. Sajnálta a pénzt, de legfőképpen persze saját magát, és azt, hogy nincs az asszony, aki nem hagyta volna, hogy becsapják. Es a redőnyt már soha többé nem tudta felhúzni. Pedig csak egy kis csavar hiányzott belőle... Miként tekint vissza az elmúlt két évre?- Örömet érzek, a közvetlen emberi kapcsolatokból, és a közös munkából fakadó boldogságot. Fő törekvésem, hogy a dunakömlődiekkel közösen alakítsuk ki a faluház programjait, és úgy érzem, ezt sikerült - a lehetőségekhez mérten -, teljes egészében megvalósítani, és az igényeknek eleget tenni. A faluház a falu háza lett: falugyűléseknek, lakodalmaknak, családi rendezvényeknek, baráti esteknek, nyugdíjasklubnak és szakköröknek ad otthont. A helyieken kívül Paks és környékének lakossága is látogatja rendezvényeinket.-Milyen állandó programokat kínálnak az új „évadra”?- A jövő héten hirdetjük meg gyerekek számára kerámia, mazsorett, több fajta tánc, csillagász, harmonika, és színház szakköröket. A megyei „Tudor” pályázat adta az ötletet ahhoz, hogy tehetségfejlesztő „Tudorka” klubbot indítsunk el. A hölgyeket tornával várjuk. A kilenc évnél idősebbek íjászatra jelentkezhetnek.- Milyen rendezvények lesznek a következő hónapokban?- Legközelebb, szeptember 25-én, félnapos tűzoltósági és rendőrségi be-JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG? BODÓ KATALIN NÉPMŰVELŐ KÉT ÉVE LÁTJA EL A DUNAKÖMLŐDI FALUHÁZ VEZETŐI FELADATAIT. mutatót szerveztünk, a programok között technikai bemutatók, ismeretterjesztő előadások, játékos vetélkedők is szerepelnek. Október 3-án szüreti bálra, október 22-én a kömlődi általános iskola ünnepi megemlékezésére, november 7-én búcsús bálra várjuk a helyi és a környékbeli érdeklődőket.- Teljesülnek régi álmok...-A Dunakömlődről készülő fotóalbum anyagának gyűjtése már befejeződött, a nyomdai munkálatok folyamatban vannak, november végére tervezzük a megjelentetést. A következő évben végre megvalósulhat régóta dédelgetett vágyunk, a dunakömlődi tájház, vagy a helytörténeti gyííjtemény.-Marad-e elegendő idő a magánéletre? A munka után a család, a bevásárlás és főzés mellett nem sok szabadidő jut egy nőnek, bár a párom nagyon sokat segít a háztartási munkákban is, ha mégis marad egy kis idő, azt olvasgatással és tévénézéssel töltöm. A szabad hétvégéken a Paks környékére szervezett családi gyalogtúrák, Budapesten és Tamásiban élő szüléink meglátogatása, és múzeumlátogatás jelentik a közös kikapcsolódást. (emese)
