Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-08-28 / 28. szám
Paksi Hírnök 1998. augusztus 28. EMBERMESÉK A BESZERZŐ... Lopni teljesen más dolog, mint becsülettel megszerezni valamit. Vannak azonban olyanok is, akik azt állítják, hogy adott szituációban a két megállapítás csupán nézőpont kérdése, akár fedhetik is egymást, mondván, hogy lopni annyi, mint szerezni, szerezni viszont lehet, amennyiben nem minősíti azt lopásnak a törvény. •»SZARKA JÓZSEF A látszat ellenére nem is , olyan egyszerű dologról van szó, mint gondolná az ember... Beszélgető partnerem lakóhelyén tolvaj hírében áll, ő azonban váltig állítja, hogy a rajta elhatalmasodott beszerzési szenvedélyét értik félre, ő ennek a szenvedélynek lett áldozata. Az idős férfi udvarába lépve hatalmas roncstelep fogad. H. János azért invitált Cecére, hogy otthonában, ha úgy tetszik a helyszínen mondja el sérelmeit, tudja meg a világ az ő hatalmas bánatát.- Tolvajnak mond már az egész falu - jegyzi meg keserűen miközben hellyel kínál:- A beszerzés a szenvedélyem. Nézzen csak körül - mutat körbe a hatalmas roncstelepen - én mindent beszerzek, ami csak beszerezhető. Beszerzek mindenféle tengelyeket, vaskályhákat, ekevasat, kazánokat, vödröket, láncokat.- Azt beszélik, hogy még a tsz ekéjét is ellopta, és két kilométeren át vonszolta hazáig. Még bírósági ügy is lett belőle.- Bocsánat, megszereztem. Hónapokig figyeltem, hogy veri az eső, égeti a nap, és a kutya se nézett felé. Azt hittem nem kell senkinek, hát leszedtem a vasakat, hazahoztam, a vázat meg hazahúztam szépen. Ezért jelentett fel a tsz és ezért ítéltek el engem jogtalanul.- Mi volt az ítélet?- Visszahúzatták velem az egészet eredeti állomás helyére, szántóföldre. Hiába bizonygattam az igazamat, a bírónő rám kiabált, hogyha még egy szót szólok, becsukat.- Jelenleg valami dinnyelopással gyanúsítják...- Nézze, én adtam pénzt a dinnyecsősznek, hogy hozzon pálinkát a kocsmából, úgy gondoltam, ha visszajön kettesben szépen elpálinkázunk. Amíg ő elbiciklizett az italboltba, én szereztem egy talicska dinnyét. Pénzem is benne, felügyeletem is rajta, hiszen én felügyeltem a dinynyeföldet, amíg ő távol volt. Az a talicska dinnye engem törvényesen megillet.- A szomszédok mindenféle baromfi eltulajdonításáról is beszélnek.- Lyukas volt a drótkerítés. Szórtam a réshez egy kis magot. A tyúkok átbújtak a résen az én területemre, és eszegettek. Ők megszerezték a magot, én meg megszereztem őket. Nem mentem én lopni senkihez.- Nagy kópé maga János bátyám. Tervez-e a jövőben további beszerző utakat?- Hogyne, főleg szüret idejére, de erről többet nem nyilatkozhatok. A végén megint összekevernék a lopást a beszerzéssel. írja csak meg, hogy micsoda igazságtalanság ért engem. Úgy vontatták velem vissza a szántóföldre azt az ócska ekét, mint egy barommal. Szégyenemben már a kocsmába sem merek bemenni. Még szerencse, hogy tavaly szereztem egy kis bornak valót. Akkor meg a csősz lőtt a levegőbe, pedig egyszerűen csak böngésztem, csak beszereztem. Eldiskurálunk még egy ideig egy pohár beszerzett bor mellett, s végül a hosszú búcsúzkodás során megígérem az öreg beszerzőnek, hogy okvetlenül megírom az őt ért méltatlanságot. Persze írni csak tollal lehet. Ami nálam volt: phű, János bátyám... Hónapokkal ezelőtt még egyáltalán nem érdekelte az iskola, élte a nagycsoportosok olykor színes, néha pedig a szürkeségig egyhangú életét. Aztán ahogyan múltak a napok, egyre izgatottabb lett, érdeklődéssel hallgatta édesanyja és testvérei iskolakezdésre felkészítő „szentbeszédeit”. Vivien sosem hitte, hogy sokkal jobb lesz az iskola falai mögött, mint az óvodában, hiszen nem sok különbséget látott a falak között, csupán annyit, hogy az egyik sárgára, a másik fehérre van mázolva. Azt pedig kifejezetten nem értette, miért kell labirintusnak is beillő folyosókat tervezni, ahol az apróságok nem ismerik ki magukat. Édesanyja, hogy ne idegenként érkezzen az első osztályba, bevihette hát a számok és betűk mesevilágába, az osztályterembe, ahol feltehetően maga választhat majd asztalt, de ez sem nyerte meg különösebben a tetszését. Minek ide a maci és a róka, ha ő már ismeri a betűket, és szerinte „tök hülyeség” összekeverni a mesét a valódi dolgokkal, mert ugye azok, akik olvasni tudnak csak igaz történeteket olvasnak... Ahogyan közeledett a nagy nap, úgy jutott eszébe számtalan, számára még nem teljesen érthető, de megmagyarázható kérdés az iskoláról, és arról, vajon mit is ta-VIVIEN nulhat ő ott, ahonnan oly sok okos ember került már ki. Elsőként a puskázás témakörét merítette ki. A kérdés, mely a körülötte álló összes felnőttet meglepte, egyszerű volt, de mégis bonyolultnak tűnt:- Vajon mindenki puskázik-e az iskolában vagy csak a tanító néni? - A választ a felnőttektől várta, de mégis ő maga adta a magyarázatot:- Nem érdekes, úgy is én leszek a legokosabb! A másik kérdés már sokkal összetettebb volt, sőt arra még maga is napokig kereste a választ:- Én már ismerem a betűket és a számokat is, inkább azt mond meg nekem, hányadik osztályban tanítják a csókolózást? - vallatta édesanyját, és nem mulasztott el egy pótkérdést sem feltenni:- Te mikor tanultad meg? Végül ismét elő kellett hozakodni azzal, hogy írni, olvasni és számolni tanul majd az iskolában. Eek után nem volt mit tenni, újra és újra elővette az iskolai füzeteket, átrendezte több alkalommal a táska tartalmát, eltűnődött azon, hogy mit hallott az iskolás gyerekektől a suliról, és közben kora reggeltől késő estig magyarázta Zokni kutyának, hogy a felnőttek az égvilágon semmit nem tudnak. (Seregély)
