Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-08-28 / 28. szám

Paksi Hírnök 1998. augusztus 28. EMBERMESÉK A BESZERZŐ... Lopni teljesen más dolog, mint becsülettel megszerezni valamit. Vannak azonban olyanok is, akik azt állítják, hogy adott szituáci­óban a két megállapítás csupán nézőpont kérdése, akár fedhetik is egymást, mondván, hogy lopni annyi, mint szerezni, szerezni vi­szont lehet, amennyiben nem minősíti azt lopásnak a törvény. •»SZARKA JÓZSEF A látszat ellenére nem is , olyan egyszerű dologról van szó, mint gondolná az ember... Beszélgető partne­rem lakóhelyén tolvaj híré­ben áll, ő azonban váltig állít­ja, hogy a rajta elhatalmaso­dott beszerzési szenvedélyét értik félre, ő ennek a szenve­délynek lett áldozata. Az idős férfi udvarába lépve hatalmas roncstelep fogad. H. János azért invitált Cecére, hogy otthonában, ha úgy tet­szik a helyszínen mondja el sérelmeit, tudja meg a világ az ő hatalmas bánatát.- Tolvajnak mond már az egész falu - jegyzi meg kese­rűen miközben hellyel kínál:- A beszerzés a szenvedé­lyem. Nézzen csak körül - mutat körbe a hatalmas roncstelepen - én mindent beszerzek, ami csak beszerez­hető. Beszerzek mindenféle tengelyeket, vaskályhákat, ekevasat, kazánokat, vödrö­ket, láncokat.- Azt beszélik, hogy még a tsz ekéjét is ellopta, és két kilométe­ren át vonszolta hazáig. Még bírósági ügy is lett belőle.- Bocsánat, megszereztem. Hónapokig figyeltem, hogy veri az eső, égeti a nap, és a kutya se nézett felé. Azt hit­tem nem kell senkinek, hát le­szedtem a vasakat, hazahoz­tam, a vázat meg hazahúztam szépen. Ezért jelentett fel a tsz és ezért ítéltek el engem jogta­lanul.- Mi volt az ítélet?- Visszahúzatták velem az egészet eredeti állomás helyé­re, szántóföldre. Hiába bi­zonygattam az igazamat, a bí­rónő rám kiabált, hogyha még egy szót szólok, becsu­­kat.- Jelenleg valami dinnyelo­pással gyanúsítják...- Nézze, én adtam pénzt a dinnyecsősznek, hogy hoz­zon pálinkát a kocsmából, úgy gondoltam, ha visszajön kettesben szépen elpálinká­­zunk. Amíg ő elbiciklizett az italboltba, én szereztem egy talicska dinnyét. Pénzem is benne, felügyeletem is rajta, hiszen én felügyeltem a diny­­nyeföldet, amíg ő távol volt. Az a talicska dinnye engem törvényesen megillet.- A szomszédok mindenféle baromfi eltulajdonításáról is beszélnek.- Lyukas volt a drótkerítés. Szórtam a réshez egy kis ma­got. A tyúkok átbújtak a résen az én területemre, és eszeget­tek. Ők megszerezték a ma­got, én meg megszereztem őket. Nem mentem én lopni senkihez.- Nagy kópé maga János bá­tyám. Tervez-e a jövőben továb­bi beszerző utakat?- Hogyne, főleg szüret ide­jére, de erről többet nem nyi­latkozhatok. A végén megint összekevernék a lopást a be­szerzéssel. írja csak meg, hogy micsoda igazságtalan­ság ért engem. Úgy vontatták velem vissza a szántóföldre azt az ócska ekét, mint egy barommal. Szégyenemben már a kocsmába sem merek bemenni. Még szerencse, hogy tavaly szereztem egy kis bornak valót. Akkor meg a csősz lőtt a levegőbe, pedig egyszerűen csak böngésztem, csak beszereztem. Eldiskurálunk még egy ide­ig egy pohár beszerzett bor mellett, s végül a hosszú bú­csúzkodás során megígérem az öreg beszerzőnek, hogy okvetlenül megírom az őt ért méltatlanságot. Persze írni csak tollal lehet. Ami nálam volt: phű, János bátyám... Hónapokkal ezelőtt még egyáltalán nem érdekelte az iskola, élte a nagycso­portosok olykor színes, néha pedig a szür­keségig egyhangú életét. Aztán ahogyan múltak a napok, egyre izgatottabb lett, ér­deklődéssel hallgatta édesanyja és testvérei iskolakezdésre felkészítő „szentbeszédeit”. Vivien sosem hitte, hogy sokkal jobb lesz az iskola falai mögött, mint az óvodában, hiszen nem sok különbséget látott a falak között, csupán annyit, hogy az egyik sárgá­ra, a másik fehérre van mázolva. Azt pedig kifejezetten nem értette, miért kell labirin­tusnak is beillő folyosókat tervezni, ahol az apróságok nem ismerik ki magukat. Édes­anyja, hogy ne idegenként érkezzen az első osztályba, bevihette hát a számok és betűk mesevilágába, az osztályterembe, ahol fel­tehetően maga választhat majd asztalt, de ez sem nyerte meg különösebben a tetszé­sét. Minek ide a maci és a róka, ha ő már ismeri a betűket, és szerinte „tök hülyeség” összekeverni a mesét a valódi dolgokkal, mert ugye azok, akik olvasni tudnak csak igaz történeteket olvasnak... Ahogyan közeledett a nagy nap, úgy ju­tott eszébe számtalan, számára még nem teljesen érthető, de megmagyarázható kér­dés az iskoláról, és arról, vajon mit is ta-VIVIEN nulhat ő ott, ahonnan oly sok okos ember került már ki. Elsőként a puskázás témakörét merítette ki. A kérdés, mely a körülötte álló összes felnőttet meglepte, egyszerű volt, de mégis bonyolultnak tűnt:- Vajon mindenki puskázik-e az iskolá­ban vagy csak a tanító néni? - A választ a felnőttektől várta, de mégis ő maga adta a magyarázatot:- Nem érdekes, úgy is én leszek a legoko­sabb! A másik kérdés már sokkal összetettebb volt, sőt arra még maga is napokig kereste a választ:- Én már ismerem a betűket és a számo­kat is, inkább azt mond meg nekem, há­nyadik osztályban tanítják a csókolózást? - vallatta édesanyját, és nem mulasztott el egy pótkérdést sem feltenni:- Te mikor tanultad meg? Végül ismét elő kellett hozakodni azzal, hogy írni, olvasni és számolni tanul majd az iskolában. Eek után nem volt mit tenni, újra és új­ra elővette az iskolai füzeteket, átren­dezte több alkalommal a táska tartalmát, eltűnődött azon, hogy mit hallott az iskolás gyerekektől a suliról, és közben kora reggel­től késő estig magyarázta Zokni kutyának, hogy a felnőttek az égvilágon semmit nem tudnak. (Seregély)

Next

/
Thumbnails
Contents