Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-08-28 / 28. szám
1998. augusztus 28. Paksi Hírnök 111 OKTATÁS, PEDAGÓGIA MINŐSÉGI BEREZES - PEDAGÓGUSOKNAK IS... AZ OKTATÁS AZ EGYIK LEGNAGYOBB BERUHÁZÁS • Az a tény, hogy a NAT (Nemzeti Alaptanterv) alkalmazása ettől az új tanévtől kezdve már kötelező lesz, mit jelent a diákok számára, és mit kell tudniuk a szülőknek arról, hogy mi vár a csemetéjükre, ha a gyerekek visszatérnek az iskolapadokba?- Azt gondolom, hogy különösebb meglepetéssel nem kell majd számolniuk, mert a paksi iskolákban már két-három éve folyamatosan halad a program végrehajtása. Míg a NAT tág kereteket ad arra, hogy a kispénzű önkormányzatok bizonyos feladatok teljesítéséről lemondjanak, addig a helybeli, paksi diákoknak és szülőknek ettől nem kell tartaniuk, mert itt akár az első osztálytól tanulható például a számítástechnika, mert a szükséges gépekkel felszereltük az iskolákat. Jól halad a táncoktatás, de említhetném például a dráma-pedagógiai, és idegennyelvi képzést és még sorolhatnám a nem kötelező, ám mégis rendkívül hasznos humán és reáltárgyak korai, exkluzív oktatását, amelyek Pakson nem jelentenek újdonságot. • Mit mondhatunk, mennyire leterheltek erejükön felül a diákok az iskolai követelmények miatt?- Erre a kérdésre csak egyszerűen úgy tudok válaszolni, hogy „gyermeke válogatja”, van akiknek ez nem jelent sokat, van akiket viszont nagyon megterhel, de nem ez az utóbbi az általánosan jellemző. Úgy látjuk, hogy a szülők többsége még a fakultációt is szorgalmazza, elsősorban a leges-legfiatalabbaknál jellemző ez, már olyannyira, hogy délutánonként szinte kiürülnek az óvodák, mert balettra, nyelvórákra viszik a kicsiket. Mi örülünk annak, hogy ezeket az igényeket is képesek vagyunk kielégíteni. • Mindezek ellenére, ön több javaslatot kapott arra, hogy mondjon le: mindez összefüggött azzal, hogy elkészült itt helyben is az az oktatási koncepció, amelynek mentén szerveződhetett az oktatás, sőt volt egy bizonyos racionalizálási program is...- Én úgy gondolom, hogy ez helyes volt. Kijelöltük a sarokpontokat. Ez a számítástechnika, és az idegen nyelv oktatása, a kiscsoportos oktatási rendszer megvalósítása, és a gimnáziumban a hatosztályos képzés bevezetése volt. Korábban - és ide értem a NAT előkészítését és bevezetését is -, ilyen méretű feladatokkal nem találkozott pedagógiával foglalkozó szakember, tehát egy olyan ciklust kellett “vezényelni”, amely sok odafigyelést, és törődést igényelt, de minden esetben bennünket az a rendezőelv vezérelt, hogy a paksi gyermekek érdekeit szolgáljuk. Ehhez adottak voltak a személyi és tárgyi feltételek. • És a pénzügyiek is...- A gimnáziumra több mint hetven milliót, a NAT-ra tizenöt milliót költöttünk, de az tudni kell, hogy a város költségvetésének mintegy egyharmada az éves iskolákra költött pénz, ebben minden benne van, tehát évente mintegy nyolcszáz millió forint. Ami a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülését illeti, az nyilván az országos kulturális kormányzat restanciája, de itt helyben is tudunk segíteni, de nem mindent. Megalapítottuk például a „Gyermekeinkért” díjat, amely némileg javíthat a helyi anyagi megbecsülésen, vagy például most szeptembertől lesz ugyan minőségi bérezés, sajnos nem jelentős összeg, lehet arra lesz jó, hogy a testületen belül indulatokat gerjesszen a kollegák között. Ami a racionalizálást illeti az is ugyanebbe a körbe tartozik, vagyis azt szerettük volna, hogy az oktatási program ne sérüljön, mert hihetetlen pénzek mennek el az intézményekre, miközben ebből az erőforrásokból magára az oktatásra nagyon kevés jut. Ezeken az arányokon is változtatni kívántunk. • Mi volt az elmúlt négy évben a bizottság számára a legnehezebb feladat?- Talán prioritások kijelölése, amely nyilvánvalóan nem volt megoldható mindenki egyforma jókedvére. A döntéseket olykor az intézmények egymással szembeni rovására kellett meghozni. • Akkor ide kapcsolódik az a kérdés is, hogy a munkaerőpiaci átstrukturálódást, a társadalmi mobilitást mennyire volt képes követni a bizottság akkor, amikor a prioritásokat kijelölte és a feladatokat végrehajtotta?- A kép sajnos nem túlságosan pozitív, ennek okai részben a gazdaságban keresendők. A városi vezetés gazdasági kormányzata és a kulturális bizottság egyetértett abban, hogy az elkövetkezendő évek stratégiai része a gazdaság és azt szolgáló oktatás, képzés konvergenciája. Szeretnénk csökkenteni a fiatal szellemi potenciál kiáramlását is, ám ez csak akkor lehetséges, ha a gazdasági prosperitás minél hamarabb bekövetkezik: ennek alternatívája lehet a most fejlődő, benépesülő ipari park. • Amennyiben az elkövetkezendő négy évben is a bizottság elnökeként folytathatná a már megkezdett munkát: milyen lenne a folytatás?- Az oktatás aktuális teendőin kívül feltétlenül javítani kellene az óvodák és az iskolák eszközrendszerét, tovább fejlesztenénk a művészeti iskolát: nyolc évfolyamossá válhatna a balettoktatás, kulturális téren is marad még hátra feladat, lásd’ művelődési ház nagytermének megújítása, de említhetném a mazsorett-csoportot is, akik szintén több és jobb anyagi megbecsülést érdemelnének, és nem utolsósorban kell szólnom a helyi irodalmi és művészeti alkotói potenciálról: ezeknek az értékes embereknek társadalmi és szociális helyzetének a javításáról, amely valószínű nem megy másképpen, mint olyan feladatok átadásával és részükről való elvállalásával, amelyek méltóak a köz pénzére és megbecsülésére. Azt gondolom, amit most felsoroltam, bőségesen elég újabb négy évi munkára. • Köszönöm a beszélgetést. (KGP)
