Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-08-28 / 28. szám
Paksi Hírnök 1998. augusztus 28. 4— SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉN AZ ELMÚLT HÉTVEGÉN, a négynapos ünnep első felében a színes programok mellé talán még a gyönyörű időt is előre megrendelték a szervező bizottság tagjai, melynek köszönhetően már a Szent István napi családi hétvége első napját nagy érdeklődés és a rendezvényeket aktív részvétel kísérte. IGAZI CSALÁDI ÜNNEP VOLT A korán kelő paksi horgá, szók a Síksori kubikgödröknél reggel hat órától mutathatták meg mire képesek, ha egyszer „bedobják a pecákat”. Miközben a horgászok versenyeztek, a halászléfőző versenyen indulók készülődtek. A főző tudományát közel húsz szakács mérte össze. Míg a családfők a halászlé elkészítésével foglalatoskodtak, addig a gyerekek ügyességi vetélkedőn vehettek részt. Egy órára aztán mindenki befejezte a nagy munkát: a zsűri döntése következett. Minden indulót egy oklevéllel és egy ötszáz forintos vásárlási utalvánnyal jutalmaztak, míg az első öt helyezett külön elismerést - magasabb értékű utalványt - kapott. A végeredmény kihirdetését követően sem fejeződött be a Duna-parti piknik: ismerős és idegen, magyar és lengyel állampolgár (gubini testvérvárosi vendégeink) együtt beszélgetett, jókedvvel szórakozott; így köszöntve az ünnepet. Párhuzamosan a Duna-parti eseményekkel délelőtt tíz órakor a Jézus Szíve római katolikus templom mellett Herczeg József polgármester mondott ünnepi beszédet, melyet közel száz paksi lakos és meghívott vendég figyelme kísért. Paks város polgármestere bevezetőjében államalapító István király történelmi érdemeit méltatta és emlékeztette hallgatóságát István király ma is megszívlelendő intelmeire, majd így folytatta:- Államalapító Szent István királyunk ünnepe igazi magyar, évszázados hagyományokkal híró, több jelképet egy időben is magánban hordozó szép ünnep. Az, mert ezer éves államiságunkról emlékezünk meg, megmaradásunkat és összetartozásunkat hivatott jegyezni, de ugyancsak hagyományosan ünnepe ez a jeles nap az új kenyérnek is, amely már megszeghető. A magyarok megmaradása a Kárpát-medencében az életünk folytatását is jelentette egyúttal, csak úgy mint a kenyér, amelyet a régiektől tanultunk imádságba foglalni. Ma a templomokban megemlékeznek, és hálát adnak, és megemlékeznek az ország minden településén, és a határainkon túl is, mert így kap értelmet, és így lesz egységes a magyarság nemzeti önazonosság-tudata, hová tartozása Európában, a népek közösségében. Állami ünnepünkön, augusztus húszadikán arra az István királyra emlékezünk, aki felismerte, hogy nem kevesebb mint létünk függ attól és így elengedhetetlenül szükséges, hogy sikerüljön a kor színvonalán álló, kelet és nyugat felé egyaránt tekintélyes regionális középhatalmat teremteni. Istvánnak ez sikerült és bár műve nem bizonyult tartósnak, mégis látni kell, hogy Szent István öröksége ezer év után is aktuális, és az a mai napig is, itt az ezredforduló küszöbén. Ezt követően Herczeg József arról beszélt, hogy itt Európában, ahol élünk, ma is hasonló feladatokkal kell megbirkózni, és ma is legfőbb törekvésünk az, hogy befogadjanak bennünket az Európai Államok Közösségének tagjai, hogy Európa határai ne érjenek véget Schengennél. A továbbiakban hangsúlyozta: - Ma mindenütt az országban egységesek ebben a különböző nézeteket valló politikai pártok és joggal bízhatunk abban, hogy ez a nap nem a megosztottságé, hanem az összetartozásé a közös célok megfogalmazásában és azok megvalósításában. Herczeg József beszéde további részében az aktualitásokról szólt:- 1998 Magyarországon a választások éve, túl vagyunk már a legfőbb államhatalmi szerv az Kenyérszentelés országgyűlés és a kormány megválasztásán és a helyhatósági választások következnek. Ezért elkerülhetetlen, hogy a helyi közélet dolgaival úgy foglalkozzunk, ahogyan azt a kor követelményei számunkra diktálják, és abban a szellemben, ahogyan azt e jeles nap is számunkra előírja. Az egyes települések életében is legfontosabb a közösségi élet és összefogás, csakúgy igaz ez egységes nemzeti összefogásra is, amely életünk, létünk, megmaradásunk záloga volt és lesz is. Itt ahol mi élünk, ez a mi hazánk, és szűkebb értelemben ez igaz városunkra is: jövőnkről, tovább fejlődésünkről magunknak kell dönteni. Paksnak több természeti értéke is van, ezek között a legfontosabb a Duna, amely magában hordozza a múltat, folyama jelképezi a folyamatosságot, a biztonságot, méltósága árasztja a nyugalmat, vize az éltető erőt. Paks már hagyományosan a Duna partjára szervezi a Szent István napi ünnepségeket. Ez sem véletlen. Mintahogyan azt sem, hogy ezt az ünnepet családi ünnepként tartjuk meg. A társadalom legkisebb egysége a család, amely egyszerre jelent szövetséget, összetartozást, egymással való törődést és biztonságot. Ha pedig a családok képesek arra, hogy egyszerre ünnepeljenek, és azt választják ami összetart, akkor elmondhatjuk, hogy lesz biztos jövőnk, és lesz hitünk és erőnk, hogy feladatainkkal sikerrel megbirkózzunk. E várost alkotó családok közössége, mi városlakók az elmúlt években is keményen megdolgoztunk boldogulásunkért. Igaz ez az egyes családokban külön-külön megtett fáradozásunkban és a városi, társadalmi közösségekben is. A legtöbbet ép-
