Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-08-14 / 27. szám

Paksi Hírnök 1998. augusztus 14. NÁLUNK TÖRTÉNIK AKINEK CSÁMPÁN FÖLDJE VAN, az vagy minél hamarabb adjon túl rajta, vagy meg se művelje - mondják a keserűen a kis­termelők, amikor az idei év termésének ered­ményéről kérdezősködünk. A termelők szomorúságának okozója nem a rossz termésátlag, vagy rossz technológia, ha­nem az elszaporodott terménylopások, me­lyek olyan mértékben okoznak kárt, hogy szinte meg sem éri megművelni a földet. MIÉNK A FÖLD, MÁSÉ A TERMÉS TÖBB LÁTOGATÓT TÁRNAK IDE Augusztus elsejétől várha­­zVtóan öt éven keresztül dr. Váradyné Péterfi Zsuzsan­na vezeti majd a paksi Városi Múzeumot.- Az ELTE régészet-törté­nelem szakát befejezve a szekszárdi múzeumban dol­goztam 1994-ig, ezt követően kerültem Paksra, - mondja az új igazgató, aki egy időre távozott a múzeumból és a Paksi Képtárban folytatta muzeológusi tevékenységét. Az itt eltöltött két év alatt olyan szervezési feladatokat is megtanulhatott, melyeket a vezetői tevékenysége során remélhetőleg tud majd hasz­nosítani.- A pályázatomat azért nyújtottam be, mert úgy érez­tem: ez egy kitűnő lehetőség arra, hogy visszatérjek igazi pályámhoz, s természetesen az intézmény maga is rendkí­vül fontos a számomra, hi­szen létrehozását én is segí­tettem. S úgy gondolom: a dolgozók szimpátiáját is él­vezhetem. Dr. Váradyné személyi vál­tozásokat az idén egyelőre nem tervez, de, mint mon­dotta: egy főállású restaurá­tor képzeletbeli széke már régóta üres. A konkrét szakmai tervek­ről annyi már most tudható: még több gyermekeknek szó­ló, illetve évfordulókhoz kap­csolódó időszakos kiállítással próbálják majd a látogatottsá­got növelni. Az elképzelések között szerepel az is, hogy a múzeum falai között diákver­senyeket, szakköri foglalko­zásokat is tartanak; az állan­dó kiállítást pedig az elkövet­kezendő öt évben minden­képpen szeretnék felújítani. Az első - dr. Váradyné Pé­­terfi Zsuzsanna igazga­tása alatt elkészülő - idősza­ki kiállítás várhatóan októ­berben nyílik majd meg. A Tóth családnak szép nye­­, reséget adó kertészete volt még néhány éve Csám­pán, ma azonban azt fontol­gatják, hogy megszabadulnak a földtől. A jó minőségű tala­jon megtermett a káposzta, paradicsom, paprika, és szin­te minden más olyan termés, melyre vevő is akadt bőven a paksi piacon. A négy és fél­hektárnyi terület öntözése is megoldott, így a család a kivá­ló minőségű áruból meg tu­dott élni. Most azonban több a bosszúság, mint az öröm a kertben. Legutóbb, egy reggel negyedhektárnyi burgonyá­nak találták hűlt helyét ... A háziasszony elárulja: itt min­den mozdíthatót elvesznek.- Nem bosszankodnék - mondja Tóthné -, ha kultúrál­tan felszednének néhány bo­kor burgonyát, vagy bármely zöldségből leszednének cse­kély mennyiséget, még adnék is, ha tudnám, hogy éheznek, de félünk, hiszen agresszívek a tolvajok, és ha szól valaki a lopásért, azt többszörösen is megtorolják. A csámpai emberek problé­mája talán egyedi is lehetne, ha nem tudnánk: máshol is „dívik” a másik gazda termé­nyéből jól megélni. A Páskum területen burgo­nyát termelő egyik család földjén tavasszal, amikor még csupán tízdekányi burgonya termett a bokrok alatt, kétszáz bokrot szedtek fel. Azóta is fo­lyamatosan „szüreteli” valaki munkájuknak gyümölcsét.- Bejelentettük a rendőrsé­gen, de semmi nem történt. Ott kiszámították, hogy a fel­szedett krumpli értéke nem éri el az ötezer forintot, és eb­(Lesz) Fellendülés? ben az esetben a rend őrei nem tudnak mit tenni - pana­szolja a háziasszony. A hobbikért tulajdonosok is panaszkodnak, bár a kisker­tekből csupán néhány főzésre való zöldség mennyiséget le­het eltulajdonítani - ez első­sorban az éhezők területe. A földek privatizációját kö­vetően az tapasztalható, hogy a terménycsőszöket már nem foglalkoztatják, főleg azért, mert a kistermelő nem tudja megfizetni a mára már veszé­lyessé vált tevékenységet. A termelők egy része azon­ban összefogott, és felváltva vigyázzák egymás termőföld­jeit, de ez sem az igazi: az éberség költsége olyan nagy, hogy úgy gondolják, nem éri meg vigyázni a termést. Hogy mégis mi ösztönzi az embereket arra, hogy minden évben újból és újból földet művelni kezdjenek, an­nak ellenére, hogy a hasznot ellopják, arra több magyará­zattal is szolgálnak. Többek között azzal: ha föld van, azt művelni is kell - még ha nem is hoz sok hasznot, hiszen másra nincs lehetőség.... GYÓGYÍTÓ KEK KERESZT A Magyar Kékkereszt Egye­sület már a század első évtizedeiben is működött, ám azóta többször megszün­tették. Kilenc éve újjáalakult azzal a céllal, hogy a szenve­délybetegeket gyógyítsa ke­resztény hit segítségével. Paksi csoportja két esztendő­vel ezelőtt jött létre. Az elmúlt hét végén a Kék­kereszt Egyesület két napos rendezvénysorozatot tartott Pakson, ahova a gyógyulni szándékozó, vagy már gyógyult alkohol - illetve drogfüggő betegeket várták. Az evangélikus templomban augusztus 7-én tartott ünne­pélyes megnyitót követően orvosok, egyházi vezetők előadását hallgathatták meg a résztvevők. A program további részé­ben a Bibliával ismerked­tek és bizonyságtételt tehet­tek gyógyulásukról.

Next

/
Thumbnails
Contents