Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-08-07 / 26. szám
1998. augusztus 7. Paksi Hírnök ü) A DUNÁNÁL Duna, víz, éltető erő, napsütés, strand Meleg napokat élünk át mostanság, ami nem is olyan furcsa, így nyár derekán. A kánikulában aki csak teheti, vízpart mellé menekül, csupán itt bírható ki az éktelen forróság. Bizonyára minden paksi lakos hálát ad az égieknek - nos és az ősöknek hogy megtalálták ezt a csodálatos területet és hasznosítva a Duna közelségéből adódó minden fajta előnyt, felépítették ezt a kis várost. A Duna szerepe városunk életében már a kezdetektől nagy jelentőséggel bírt, akár a mezőgazdaságot, akár az ipart, de akár az idegenforgalmat és a helyiek nyári szórakozását tekintjük. Évtizedekre visszatekintve találkozhatunk már olyan adatokkal, fényképekkel, elbeszélésekkel, melyek a folyó és homokos partjának közkedveltségéről árulkodnak. Már a múlt században felmerült egy zárt dunai fürdő felépítésének gondolata, melyet 1886-ban meg is valósítottak: felépült az első fürdő. Am időközben ez elhasználódott és a számos vízibaleset is arra ösztönözte az üzemeltetőket, hogy a fürdőt felújítsák; e mozgalom megvalósítását azonban az első világháború meghiúsította. A két világháború között Hága József nyugalmazott hajóskapitány kezdeményezésére 1926-ban nyitották meg a Duna legszebb kosaras, kétmedencés, nyílt vizű uszodáját, ami sajnos a háborús időszak alatt teljesen tönkrement. * # # Napjainkban újra reneszánszát éli a Duna-parti strand, és azt sokan nem felejtik: micsoda érzés a vízen köszönteni a hajnalt, vagy éppen csendesen búcsúztatni egy meleg nyári napot. A Duna mellett felnövő nemzedékek szinte el sem tudják képzelni, milyen lenne a folyó nélkül az élet. Hova menekülnének a zajos hétköznapok után a nyugalomra vágyók? Hol randevúznának a fiatal párok? Hol töltenék el szabadidejüket a horgászok és halászok? No, és hol nyaralnának a paksi és környéki családok? Ugyanis sokak számára a Duna jelenti a nyaralást: akár a strandon eltöltött egy-egy napot, akár a több hetes nyári kempingezéseket. A történet így is kezdődhetne: az olasz Riviérától néhány száz kilométerre, északkeletre egy kis közép-európai ország közepén található az egyik legszebb homokos vízpart, a Duna paksi szakasza, ahol alacsony vízállás esetén apró szigetek törik meg a sodrást, ahol a jó idő beköszöntével a parti fák alatt számos sátortábor fedezhető fel, s ahol - ha akarjuk - ugyanolyan tökéletes lehet a pihenés és szórakozás, mint bárhol másutt. Ehhez pedig nem kell más, csak egy jó csapat, egy ladik, a tábor közepén egy közös konyhasátor és persze viharmentes, szép idő. S persze az sem árt, ha mindezek mellé némi találékonyság is párosul, gondoljunk csak a „hungarocellel” bélelt, jeges vízzel megpakolt faládára, mely hűtőként funkcionál; vagy a fa tetejére felhúzott, vízzel teli műanyag tartályra, mely a zuhanyozót helyettesíti; de jól jöhet a kempingezésnél a gázpalackkal működtetett „nagymama-korabeli” sparherd is. Shogy mit lehet itt csinálni több héten keresztül? A kérdés azok számára nem kérdés, akik már eltöltöttek néhány napot a Duna-parton: fürdeni (bár ez mostanság nem ajánlott), napozni, horgászni, csónakázni; focizni, kártyázni, „csocsózni"; a szabad ég alatt jókat főzni és enni, a tábortűznél szalonnát sütni és énekelni, s akár még - aggregátorral működtetett - televíziót is nézni. Mindez persze máshol is ugyanúgy megtehető, azonban a mondás ebben az esetben is helytálló: mindenki a sajátjára a legbüszkébb. A paksiak is. Volf Mónika ÉPÜL-SZÉPÜL A DUNA-KORZÓ A paksi Duna-korzó - mely a század elején a mulatságok színhelyéül is szolgált-, ismét alkalmas lesz arra, hogy több ezer ember önfeledt kikapcsolódásának otthona legyen. A városképet rontó, letaposott, vasút melletti kerítést lebontották. Ennek köszönhetően még közelebb került a kisváros a vízparthoz, s a kerítés helyett a sokkal esztétikusabb figyelemfelkeltő táblák jelzik a vasúti pályát. A vén gesztenyefák árnyéka alatt most szorgos kezek építik a lépcsősort. Húsz-huszonöt ember rakja egymás mellé az ötven centiméter széles, mintegy száznyolcvan kilós vasbeton elemeket, hogy az augusztus húszadikai ünnepségen legalább ezer ember tudjon majd helyet foglalni. Csizmadia Endre a Neutron Kft. művezetője lapunkat úgy tájékoztatta, hogy csupán néhány napos munka van még hátra. A munkákat június hatodikén kezdték el, először a rézsű kövezetét bontották fel, majd a földmunkákat végezték. Mint mondta: nehézséget nem is a meredek part okozott, hanem inkább az, hogy nekik kellett kitalálni miképpen is gépesítsenek, hogy ne tegyenek kárt a környezetben. Ennek megfelelően szállítópályát konstruáltak, mert daruzni ezen a helyen nem lehetett. A kis kotró gépet kompon szállították ide. Négy héttel ezelőtt felgyorsították a munkát, hogy határidőre elkészüljenek. A tervek szerint augusztus tizenötödike lenne a határidő, de tizedikére az utolsó simításoknak is el kell készülniük. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a Dunacenter Kft. által gyártott vasbetonelemek utolsó darabjait is megkapják. & & * A tíz és fél milliós beruházás elsősorban a Paksi Atomerőmű Részvénytársaságnak köszönhetően valósul meg az idei évben, hiszen a Paksi Duna-partért Közalapítvány anyagi fedezete csupán tizenöt méterre lett volna elegendő. Az elkészült ötven méter lépcsősor költségvetéséhez hatmillió-hatszázezer forinttal járult hozzá az atomerőmű. (Seregély)
