Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-01-16 / 1. szám

1998. január 16. Paksi Hírnök S MUNKÁSGYŰLÉS A DUNACENTERNÉL némely esetben a folyósított szolgáltatás is örökölhető, és érv lehet az átlépés mellett az is, hogy a magánnyugdíjrend­szer működését az állam biz­tosítja. Az 1998. július 1-je után munkaviszonyt létesítő, de 42. életévüket még be nem töltött pályakezdőknek csak azt kell mérlegelniük, melyik nyugdíj­pénztárat választják, nekik ugyanis kötelező az áj rend­szerbe lépniük. Felvetődhet a kérdés: mi történik a rokkantakkal és a munkanélküliekkel? Akik rokkantnyugdíjasok lettek, szabadon dönthetnek: ha a magánnyugdíjpénztárban maradnak, nyugdijuk 75 szá­zalékát a TB-től kapják, a fennmaradó részt a magán­­nyugdíjpénztárban vezetett egyéni számla, vagy a norma­­fedezet (a pénztártag számára megállapítandó legkisebb nyugdíjjárulék megállapításá­hoz szükséges fedezet) bizto­sítja. A TB -rendszer mellett szóló döntés esetében a teljes rokkantnyugdíjat a társada­lombiztosítás fizeti. A munkanélküliek ugya­núgy tagjai lehetnek a magán­­nyugdíjpénztáraknak, mint az aktívan kereső állampolgá­rok, hiszen a munkanélküli segélyből is vonnak adót és TB járulékot. Azoknak a tartó­san munkanélkülieknek a szá­mára, akik már segélyt sem kapnak, a törvény lehetőséget biztosít, hogy egy másik sze­mély - például családtag - fi­zesse helyettük a nyugdíjjáru­lékot, a mindenkori minimál­bér alapján. Az új nyugdíjrendszer beve­zetésére legfőképpen a de­mográfiai adatok sarkallták a szakembereket: világossá vált, hogy egyre kevesebb dol­gozó tart el egyre több nyug­díjast (az aktív keresők járulé­kaiból fizették ugyanis az elő­ző generációk nyugdíját), így a nyugdíjak értékállóságát az eddig fennálló rendszer mind nehezebben tudta biztosítani. Az elmúlt évben mintegy kétmillió nyolcszázezer nyugdíjast tartottak nyilván. Ok már nem választhatnak. Az utóbbi időben kissé meg­­l szaporodtak a munkás­gyűlések a Dunacentemél, ért­hető okokból, hiszen átalakulá­son megy át a korábbi tanácsi, majd önkormányzati cég, az el­adás utáni állapot nyilvánvaló­an még nem mutat tiszta, egyér­telmű képet: számos kérdés nyitva van. A kérdések megoldására lé­nyegében ezen a munkásgyűlé­sen sem került sor, de az új ve­zetők között az első számú ope­ratív embert, az új ügyvezetőt most, január 12-én láthatta először a cég kollektívája. Nagy László a megjelent mintegy százötven ember előtt sietett leszögezni: az új tulajdo­nosnak az a szándéka, hogy a munkahelyeket megtartja, ugyanakkor ezt a beosztások tekintetében már nem biztos, hogy garantálni tuúja. A legfon­tosabb teendők most az új munkaszerződések előkészíté­se, és a munka beindítása. Az ügyvezető a számos .jelen­leg még nem tuújuk” válasz mel­lett szólt jó néhány konkrétum­ról is. Egyebek között elmondta: a közeljövőben ellátogat a német Audi gyárba, a munkát folytatni kívánják, fejlesztem kiváltják a kertészeti részleget: egy „zöld szigetet” kívánnak létrehozni, bi­zony nem ártana a Dunacenter házatáján is egy kis rendet rakni. Nagy László ezt külső és belső munkának is gondolta: hiszen a környezet szépítése mellett az új tulajdonosok arra is kíváncsiak, hogy miképpen folyt itt a gazdál­kodás: ezt kiderítendő rövidesen egy könyvvizsgáló kezdi meg te­vékenységét. A munkásgyűlés megtartói ezt követően arra bíztatták a je­lenlévőket, hogy kérdezzenek. Varga József az Audi üzem termelési vezetője arra tett ja­vaslatot, hogy a vezetők konzul­táljanak a dolgozókkal, mielőtt kiutaznak, majd arról szólt, hogy nem tudni: kivel lehet itt érdemben bármiről is beszélni. Nagy László válaszában elmond­ta, hogy rövidesen egy műszaki igazgatói állást hirdetnek meg, amikor betöltik: vele lehet majd szót váltam. Videmann József az építők nevében érdeklődött munka iránt, mert mint mondotta, egyelőre csak a szabadság fogy. Sok jóval most nem tud­ták a vezetők bíztatni: konkrét munka most nincs, pályázatok és a szerződéskötések ide jár. Ezek után Kállay István, a Kommunális Dolgozók Szak­­szervezetének megyei ügyve­zetője némi megnyugtatásként arról beszélt, hogy a Dunacen­ter eladásakor a szerződésbe beépültek azok a garanciák, amelyek biztosítják: a dolgozó­kat megtartják. Itt hangzott el az is, hogy a tervek szerint január 22-én az üzemi tanács és a szakszerveze­ti bizottság összevont, együttes ülést tart, ahol többek között a kollektív szerződés módosítá­sáról esik majd szó. A továbbiakban több kér­dés hangzott el a porta­­szolgálatokkal kapcsolatban és a bérezési formákról. Ez utób­biról elmondták: a teljesítmény elvet mindenki döntőnek te­kintheti. -kgp NAGY LÁSZLÓ: FEBRUÁRBAN VÁLASZT ADUNK A január 12-ei munkásgyűlés után Nagy László, a Dunacenter frissen kinevezett ügyvezetője interjút adott a Paksi Hírnök­nek. A lapzártakor készült interjúból az idő rövidsége miatt most csak egy részle­tet adunk közre, az interjú teljes szövegét lapunk következő számában közöljük. Nagy úr, ezen a mai mun­kásgyűlésen az emberek valószínű arra szerettek volna választ kapni, hogy személy szerint kivel mi történik, mennyi lesz a fizetése, ha egyátalán megmarad, meg­tartják... nincsen rosszabb mint a bizonytalanság. Erre itt ma senki sem kapott vá­laszt. Miért?- Egy ilyen munkásgyűlés erre nem alkalmas. Nyilván néhány személyes problémát fel lehet vetni, amiről kér­deznek, azonban inkább kis üzemi üléseken lehet megbe­szélni, amikor már konkrét ter­vek varrnak, és akkor azt lehet mondani, hogy ehhez az épít­ményhez te ezt a téglát teszed. Ez a mai munkásgyűlés nem erről szólt: fontosnak tartot­tuk, hogy a vezetés megmutat­kozzon végre az emberek előtt.- Tehát mikor kerülhet sor arra, hogy személyre szóló konkrétumok is elhangozhas­sanak?- Úgy gondolom, hogy erre néhány ember esetében még ebben a hónapban, a többség valószínű, hogy februárban kaphat választ.

Next

/
Thumbnails
Contents