Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-01-30 / 3. szám
1998. január 30. Paksi Hírnök 1 Mindig akadnak olyan kérdések, melyekre úgy tűnik első pillanatban: sehonnan sem kap kíváncsiságát kielégítő választ az ember. Szerkesztőségünkhöz érkeznek olvasói levelek, melyekben ezeket a kérdéseket végül hozzánk címzik. Ha tudunk, segítünk, megpróbáljuk megtalálni a feleletet. Bátorítjuk olvasóinkat, ezután is juttassák el szerkesztőségünk címére azokat a kérdéseket, melyek közérdeklődésre tarthatnak számot. (Levélcímünk: Paks, Dózsa György út. 51-53. 7030.) AZ ÉN HÁZAM, AZ ÉN VÁRÁÉ.. Az Öreghegy utcában lakó hölgy érdeklődött, hogy nem érti, miért nem végezhet lakásán felújításokat kötöttségek nélkül. A Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztályán Hoffmann Zoltánnétól azt a választ kaptuk, hogy az Öreghegy utca kettő számmal bezárólag a lakóépületek a történelmi városrészhez tartoznak. Viszonylag szűk kör tartozik ide, de vannak kötöttségek, mint például az, hogy kékre nem lehet festeni a házakat. Mégsem jelenti azt, hogy átalakítani, felújítani nem lehet, vagy rossz műszaki állapota miatt nem lehetne lebontani és újat építeni. A történelmi városrészben felújított, vagy épített házaknak azonban meg kell őrizniük a hagyományos építészeti stílust, így a jelentős külső homlokzati elemeket hordozniuk kell magukban. A tavalyi évben elfogadott helyi rendelet értelmében pályázat útján négyszázezer forint adható a felújításra, melynek ötven százaléka vissza nem térítendő támogatás, ötven százaléka pedig kamatmentes kölcsön. Az önkormányzat így próbál segítséget nyújtani mindazoknak, akiknek többletköltségük származik abból, hogy a történelmi városrészben laknak. A hölgyek, gyakorta elégedetlenül nézik magunkat a tükörben. Itt túl gömbölyű, ott meg kevés van, de ami a testarányokat illeti: nekünk hölgyeknek meg kell elégednünk azokkal, melyek a bölcsőnktől kezdve kísérnek bennünket. De ha valami nincs rendben az eszményi alakkal, azonnal úgy érezzük, kell tennünk valamit. Pedig minden nő szép, szép a maga módján. A kövérek fogyókúráznak, az is igaz ugyan, hogy a legutóbbi statisztikai felmérések alapján a lakosság több mint ötven százaléka túlsúlyos. Joggal tehát a fogyókúra, ősrégi és mindhalálig bevált módszer a természetes szépségápolás, mely a helyes táplálkozás, az elegendő mozgás, a tisztaság és az üdítő álom. Elsősorban tehát a helyes táplálkozás az, ami a felesleges zsírrétegtől megszabadít minket. Ne higgyék, hogy bárki is reménytelen eset, ha meg akarjuk tartani a szépséget, harcolni is kell érte. Szépnek lenni-szépnek maradni: ez a csábító cél évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Már az ókori Egyiptom, Görögország és Róma asszonyai felhasználták a kozmetika titkait, igaz akkor még varázsigék és az isteneknek hozott áldozatok kíséretében. Ma már a legmodernebb fogyi-clubok, a diétás menük pótolják a varázsigéket. De nemcsak a kövérek sóhajtoznak. Azok sincsenek könnyű helyzetben, akiket kétszer kell megnézni, hogy egyszer észrevegyük. A soványság legalább annyi álmatlan éjszakát okoz, mint amennyit a túlsúly. Mindig arra kell törekednünk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, hiszen sajátos szépségünket érdemes elsősorban megőrizni, a testi adottságokat aláhúzni, és eltüntetni a hibáit. Az ember mindig a kozmetika segítségével igyekezett megközelíteni a szépségideáit. Plinius, római történetíró szerint a perzsa nők jó illattal csalogatták magukhoz, s vették le lábukról a férfiakat. Ma a reklámpiacot elárasztják a csalogató, rábeszélő hirdetések: garantálják, már rövid használata is látható, kézzelfogható, és még sorolhatnánk, mi mindennel laposítják pénztárcánka t. A SZÉPSÉG TITKA Valljuk be őszintén: mi hölgyek nem is kíméljük, sem a magunk sem a férjeink tárcáját, ha szépítő szerről van szó. Egy jó parfüm no, kicsi üveggel három - hatezer forint, egy kozmetikai kezelés minimum kétezer, a fodrász, ha divatszínek valamelyikével akarjuk elkápráztatni környezetünket ugyanennyi. A téli időszakban a konditerem, az uszoda, és a szolárium ugyancsak kitesz néhány ezret. Sok kicsi sokra megy, halljuk gyakran, és be kell látni: észre sem vesszük mennyit költünk, csak magunkra azért, mert száraz a bőrünk, mert a barátnőnknek is az van. Lehangoló képet mutat mennyi áldozatot hozunk, és mily kevés az eredmény, de vajon mi van a férfiak portáján? Már nem elég bő a harminc éves korából való nadrágöve? Akkor Ön még atléta volt, bőre feszes, haja eleven, és a foga sem hullott még? Továbbra is kövérre és még kövérebbre eszi magát. Mit mond Önnek a tükre? A haja vékonyabb szálú, pocakja is van már, az álla, a zsírhurkái terebélyesednek. Sajnos az idő múlásával együtt jár az öregedés, de a férfiak is megmaradhatnak vonzónak. Ma még oly fölényesen mosolyog egyik másik férfi, pedig a férfiak kozmetikája is régen elindult hódító útjára. És joggal. A borotválkozás ma már nem elengedhető. Igaz régen a perzsák nagy becsben tartották szakállukat, fejüknek ezt az ékszerét odaadással ápolták, és hogy szakálluk semmit sem veszítsen formájából, éjszakára hurkot húztak rá. A teremtés koronái néha feszélyeztetve érzik magukat, és legtöbben titokban szépükeznek, pedig nem szégyen, ha valaki ápolja külsejét. A férfiaknál is minden évjárat egyéni kezelést igényel. A serdülők pattanásaitól, a mitesszerektől szenvednek, később kifejlődnek a ráncok, a toka, s végül az egész alak elveszíti formáját. Nem kell tehát csak nekünk hölgyeknek aggódni, bár a kritikus szemek csak ránk pillognak, és aki máséban a szálkát, magáéban a gerendát sem találja. Költhetünk bármennyit ha van miből, de a mai szépségeszmény megvalósulásához nem csupán egészségre és ápolt külsőre van szükség, hanem biztos fellépés, továbbá a személyiség teljes kisugárzására is. A rossz nyelvek szerint egy nő a házibaráttól szépül meg igazán. De azt ki veszi észre? (Seregély)
