Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-06-19 / 22. szám
1998. június 19. Paksi Hírnök interjúalany elégedett a város külső megjelenésével, például főutcájával, mások az igazi városközpontot hiányolják. Más vélemények szerint a jelentős anyagi ráfordítások kevésbé látszanak meg a városképen, amelyen sokat lendíthetne a városszépítés, és ha az Általános Rendezési Terv egyes elemei tervszerűbben valósulnának meg. A mélyinterjúk válaszaiból összegezhető, hogy a megkérdezettek Paksot „kétarcú”, de megfelelően urbanizált településnek tartják. Infrastruktúrával való ellátottsága komfortossá, kényelmessé teszi, a méretei emberléptékűek, vagyis egy „élhető, lakható” város, amely azonban mivel nem szerves fejlődés eredményeként jött létre, még magán viseli a volt falusi és nagyközségi település nyomait, ezen kívül egy kívülről jövő fejlesztés illeszkedésének nehézségeit. Óváros és lakótelep. Ez a két főrészre osztottság a megkérdezettek válaszaiban a városrészek elkülönülését és a város szerkezetét is jelzik. A szociológusok szerint a válaszokban a „megosztottság” nemcsak építészeti, hanem társadalomszerkezeti értelemben is jelen van, de benyomásuk szerint a város egyes meghatározó személyiségei ezt a kétarcúságot szembenállásnak tekintik, és ebben az értelemben túlhangsúlyozzák, a meglévő különbségeket tudatosan felnagyítják. A megkérdezettek megkülönböztetnek a két fő városrészen belül további területrészeket, így a paksi öreghegy, Malomhegy részt (amelyet „Rózsadombnak” is neveznek), valamint a régi falut. A lakótelepen belül az eredetileg felépült városrész mellett az újonnan felépült, nagyon korszerű „csalóközi” részt különböztetik meg, míg a lakótelep északnyugati részét néhányan Chicagónak nevezik. A roma népesség lakóhelye a lakóteleptől és az óvárostól egyaránt jól elkülönülő Dankó köz. Csupán néhány interjúalany említette Paks részeként a négy és fél kilométerre lévő Dunakömlődöt, amely nem kaphat olyan szolgáltatást, mint a többi városrész. Gyapáról csupán egy megkérdezett tett említést. A régebbi ellentétek, elkülönülések oldódnak, sőt egyesek szerint eltűntek. Az utóbbi évtizedekben párhuzamosan mindkét városrészben fejlesztések folytak. A lakótelepről sokan családi házas övezetbe költöznek, a lakótelepre pedig az elérhető árú, elviselhető rezsijű lakást kereső fiatalok, valamint a kényelmet, komfortot kereső idősebbek. Segíti a városrészek közti elkülönülés oldását a jól szervezett tömegközlekedés, az érdekek összefonódása, közössé válása, és a régi és új paksi családból származó fiatalok házasság kötése révén a családi kötelékek megerősödése. Megállapítható tehát: az 1990-es évektől napjainkig tartó demokratikus városfejlesztési politikának köszönhetően felgyorsult az óvárosi városrész felzárkóztatása, és a városrészek társadalmi elkülönülésének megszűnésében jelentős szerepe volt és van a lakásmobilitásnak is. A Pakson végzett szociológiai mélyinterjú kéréseire adott válaszok alapján csokorba szedték a paksi lakótelepi környezet és életforma előnyeit és hátrányait egyaránt. A lakások zöme már itt is magántulajdonba került, habár a tulajdonosok nem a legmódosabb paksi lakossági rétegből kerülnek ki. A lakótelepen élők számára előny a sok zöldterület, park, a tiszta levegő, csend, nyugalom, a jó közbiztonság, a gyerekek biztonságát szolgáló zárt játszótér, a jó tömegközlekedés, az átlagosnál nagyobb méretű lakások kényelme, a megfizethető kényelmes távfűtés, korszerű az infrastruktúra (telefon kábelcsatorna, stb). Kis területen koncentrálódnak, helyben könnyen elérhetők a széles választékú szolgáltatások, a gyermekintézmények, az iskolák, az egészségügyi rendszer, a művelődési, szórakozási, sportolási lehetőségek. Tipikus helyi lakótelepi előny, hogy szorosak a szomszédsági kapcsolatok, a kisvárosi zárt közösségből adódóan szinte mindenki ismer mindenkit Ezek a „szép új világ” - hangulatú megítélések azonban nem egészen egyöntetűek. Mások például éppen a lakótelepi életforma, magánélet „nyilvánosságát”, a kisvárosi zárt közösségből adódó életformát tekintik hátrányosnak. Szóvá teszik a lakás- és gépkocsi feltöréseket, lopásokat, mások egyes kamaszok, fiatal felnőttek vandalizmusát, egyes a lakók és környezetük természetes kapcsolatának megromlását. Egy „nagyon jó” áruház, iparcikk szaküzlet is kellene - vélik -, s jelzik továbbá bizonyos iskolák - például a humán képzés - hiányát. Többen észrevételezték a lakótelep hátrányaként a rendelőintézet szűkülő keresztmetszetét, a hiányzó szakrendeléseket, továbbá a szolgáltatások szembetűnő drágulását. Időszerű lenne a tömegközlekedés korszerűsítése, egyes helyeken buszmegálló - és a járda burkolatok - mozgássérültek igényeit is figyelembe vevő felújítása. Mások szerint túlságosan zavaró némely szórakozó hely, diszkó zajszintje, világítás kellene a parkokba, építeni kellene lakótelepet elkerülő utat és - megvédve a zöldterületeket, újabb garázsokat. Nem csupán a lakótelepi lakosok jobb napi közérzete, hanem a jövő szempontjából is fontos lenne a jelenlegi lakásokból a több generáció együttlakását távlatokban megoldó megfelelő méretű és elrendezésű, az idősebbek számára pedig kisebb méretű lakások kialakítása. A paksi lakótelep legégetőbb gondja, ha úgy tetszik legfőbb hátránya, azonban jelenleg mégsem a felsoroltak, hanem a 20 éve épült házak és a közművek fizikai elöregedése. Márpedig - ahogy legtöbben állították -, a lakótelep akkor őrizheti meg funkcióját, értékét, vagyis vonzerejét, ha folyamatosan figyelnek rá. Ezért vált és az idő előrehaladásával válik elkerülhetetlenné a vízvezeték-, majd a teljes közműcsere, és a házakon a hő- és a tetőszigetelés elvégzése. A lakótelep és a város jövőjét a Paksi Atomerőmű Rt. jövője is döntően meghatározza. S mivel a város önkormányzata részéről határozott törekvés van az erőmű mellett más munkahelyteremtő beruházások megvalósítására is, van okunk bízni a paksi lakótelepen élő emberek jövőjében. Bubor kisváros a miénk” LAKÓTELEPIEK
