Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-05-29 / 19. szám
1998. május 29. Paksi Hírnök HÍR-TURMIX Abiritói 661. számú Szakmunkásképző Intézet két tanulója sikerrel szerepelt az országos Szakma Kiváló Tanulója Versenyen. Csikai László az asztalos szakmában jeleskedett (felkészítő tanára Péri Sándor volt), munkáját a kézműves kamara jutalommal ismerte el. Női ruhakészítőnek tanul Jantner Ágnes (felkészítő tanárai Forster Györgyné és Szimhardt Ferencné), akinek az SZKTV hetedik helyezettjeként nem kell szakmunkásvizsgát tennie, emellett az iparkamara jutalmában is részesült. A díjazottakat a tervek szerint a közeljövőben köszönti majd Herczeg József, Paks polgármestere is. * * * A Vörösmarty úti óvodában elkészültek azok a mozgásfejlesztő udvari mászókák, játékok, melyekre közel két évet kellett várni, s amelyek fedezetét a jótékonysági bál, a játszóházak és a pályázati úton szerzett bevételekből biztosították. A Sáfrány László és Máyer József mesteremberek által készített játékok, asztalok és padok ezentúl a szabadtéren megtartott foglalkozásokra is lehetőséget adnak. * * * Játékos vetélkedőt szervez a környezetvédelmi világnap alkalmából az ÖKO munkacsoport Alapítvány „Szeresd, óvd és védd környezetedet" címmel június 4-én a Móra Ferenc Általános Iskolában. A szervezők olyan felnőttek jelentkezését várták, akik szeretik, óvják, védik környezetüket, és erre nevelik embertársaikat is. * * * T»/lájus 23-tól minden nap, dél- IVX előtt tíz órától este nyolc óráig tart nyitva a lakótelepi strand. Akik pedig nem csak úszással és napozással kívánják itt eltölteni szabad óráikat, ők a Mozgáspark szolgáltatásai közül is választhatnak. Akik az úszást részesítik előnyben más sportágakkal szemben, azok még e hónap végéig járhatnak le a tanuszodába, utána pedig egészen szeptemberig a szabad ég alatt lubickolhatnak. TORTÁBÓL SZÁZ MÉTER Száz méter eper és csoki ízű torta volt a jutalma azoknak az óvódás és iskolás gyermeknek, akik részt vettek Pakson „Az együtt a parlagfű ellen Alapítvány” idei első gyűjtési akcióján. A tortát több vállalkozó, cég és magánszemély készítette négy paksi cukrásszal, akik még számvetést nem készítettek arról, hogy pontosan mennyi hozzávalót is használtak fel. Egyébként nemcsak a torta volt rekord nagyságú, hanem az összegyűjtött parlagfű mennyisége is, hiszen az idei évben több mint kétszázötvenezer darabbal sikerült túlszárnyalni a tavalyi mennyiséget. GYERMEKEM NAPJÁRA Ismét ünnepnap közeleg. A gyermeknap. A többség számára ez a nap a vidámságot, felszabadultságot, a családok közös programjának kavalkádját jelenti. Érthető, hiszen ilyenkor nem ünnepi szónoklatra vágynak a kicsinyek, de még a nagyok sem, hanem önfeledtségre, olyan valamire, ami eltér a hétköznapoktól. Mert a mondás is úgy tartja: „nincs mindig gyermeknap”. Valóban nincs, hiszen a szülők keményen dolgoznak a megélhetésért, a hétvégék a legtöbb helyen az otthoni takarítással, főzéssel és egy kicsi pihenéssel telnek. Az apukák hajlamosak fáradtságukra hivatkozva elhajtani a hóna alatt sakkészletüket szorongató gyereket „eredj ki az utcára a haverjaidhoz” mondatocskával. Azután hátradőlnek a fotelben és bámulják a tévét. Az anyukák pedig a segítséget felajánló kicsinek a tévénézést ajánjják, mert úgy gondolják, hamarabb elkészülnek a munkával, ha kiiktatják a lábatlankodót. Nem akarok ünneprontó lenni szavaimmal, de az vesse rám az első követ, akiben az imént említett lerázó mondatokat követően nem támad lelkifurdalás. S vesse rám az első követ, aki még nem érzete annak a pihenésnek az áldásos hatását, aki gyermekével, gyermekeivel futkározott, kirándult a vasárnap délutáni szundikálás helyett. Nem akarok én itt az aktív pihenésről, meg efélékről papolni, inkább a családi harmónia örömét említem, meg azt, hogy a szülők szokásai, életformája bizony akarva, akaratlanul átöröklődnek a gyermekekre. Nem haszontalan, kmek-kinek a maga módján átgondolni ezeknek a röpke felvetéseknek számos kibővített, az élet kínálta változatait. Hozzátéve, hogy a gyermekkor meghatározó az ember életében. Igen, az ember életében, amit oly rövidnek tartunk, de talán azért, mert valójában nem tudunk mit kezdeni vele. Úgy gondolom, hogy gyermekeink számára a gyermeknapi csokoládé, játék, könyv és közös program mellett a legszebb ajándék azoknak a szokásoknak a tömege lenne, amelyek az ő életüket gazdaggá, tartalmassá tennék önmaguktól értetődően. Ez az „ajándék" a további évek során tovább és tovább gyarapodna. Szerintem ezek az élet minőségét meghatározó lelki útravalók a legnagyobb ajándékok persze a napi meghitt beszélgetések, a közös takarítások és az autószerelés mellett.. S ezekben a dolgokban a tizenévesek már komolyan tudnak segíteni. S, ha ezeket az éveket így éljük gyermekeinkkel, talán enyhébben, talán konfliktusoktól mentesebben zajlik bennük a lázadás időszaka, amelyet nem lehet kiiktatni - sőt! - a tekintélyuralom alkalmazásával. Nem régen két babakocsis anyuka beszélgetett a piacon. Egyikük dühös kitörése megdöbbentett. Azt panaszolta kismamatársának, hogy az ő babája - talán nyolc hónapos lehetett a pici - nagyon rossz, „hisztizik, ordít és agyon szekíroz éjjelente”. Úgy gondolom, hogy egy kisbaba nem rossz, legfeljebb rossz éjszakái vannak, mert fáj valamije, vagy egyszerűen valamiért sírhatnélga van. Egy gyermeknek is lehetnek rossz napjai, lehet rossz kedve, sőt, fáradt is lehet. ő miért különbözne tőlünk, felnőttektől? Bocsánat! Mindezeket csak azért vetettem papírra, mert azt tapasztalom, hogy ez a hajtós, rohanó élet szusszanásra sem hagy időt egyeseknek, talán keveseknek. Talán azért, mert nem is akarják?! Talán azért, mert ezeken az életünket, a szürke hétköznapokat és a fényes ünnepeket meghatározó dolgokon nem tűnődnek el, tán haboznak belegondolni. Kívánok a gyermeknapra lufit, csokit, ringlispflezést, sok-sok kacagást, s azt, hogy vasárnap legalább egy kicsit váljunk gyermekekké mi felnőttek is. V. Horváth Mária
