Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-05-22 / 18. szám
Paksi Hírnök 1998. május 22. AKTUÁLIS A tornádó olyan forgószél, amely kipusztít szinte mindent a környéken, amerre csak jár. Nem kíméli a lakosságot, nem kíméli a mezőgazdaságot, és az emberek kenyerét, a termést sem. A Paksi Konzervgyár időszakos „megsemmisülésével” óhatatlanul megváltozik, megváltozott Paks és a városkörnyék mezőgazdasági struktúrája. A változások feltehetőleg jelentős következményekkel járnak, s hogy a folyamat visszafordítható lesz-e még egyszer - az a jövő titkai közé tartozik. MEDDIG KELL MÉG VÁRNI? Lapzártánkig a Paksi Konzervgyár dolgozói nem kapták meg jogos járandóságukat. Erről a tényről még az illetékes felszámolóbiztos, Hajdú Ágnes sem tudott egyelőre bővebb felvilágosítást adni. Mint azt Kállai István, a Kommunális Dolgozók Szakszervezetének megyei ügyvivője a Paksi Hírnök kérdésére válaszolva elmondta: meggondolatlanságnak tartja, hogy a pénz kifizetése helyett a felszámoló cég csupán - úgymond -, hitegeti a dolgozókat. Kállai István hiányolta a felszámolók és a szakszervezet közötti megfelelő együttműködést, ugyanakkor példásnak tartotta az érdekképviselet és a paksi önkormányzat kapcsolatát. Továbbra is fenntartja az a sejtését, hogy a felszámoló cégnek nem érdeke, hogy minél előbb jogos bérükhöz juttassa a gyár dolgozóit. Ezt az állítását azonban Kállai István nem indokolta. KEVESEBB MUNKANÉLKÜLI Áprilisban a munkanélküli. ek számát Tolna megyében tizennégyezer alatt regisztrálták; ilyen nagy arányú csökkenés 1996 júniusa óta most fordult elő először. Pakson és környékén 11,1 százalékos a munkanélküliségi mutató - ez egy hónap alatt fél százalékpontos csökkenést jelent. Százeggyel lettek kevesebben az állástalanok: a hónap végén 2.248-an voltak, közülük 159-en pályakezdők. Az elfoglalható álláshelyek száma 126 volt áprilisban, ez 13-mal több az egy hónappal korábbinál. A Paksi Konzervgyár egyre romló gazdasági stratégiájával, majd a csődbejutásával mindinkább átszervezésekre került sor azokban a termelő egységekben, ahol a kertészeti és mezőgazdasági kultúrák hozták a megélhetést. Mint ismeretes, Tolna Megye földrajzi fekvése és talajadottságai nemcsak a búza termesztőket kápráztatta el, hanem akár jövedelem-kiegészítésként a gyümölcs és konzervipari növények is nagy teret kaptak, főleg a kisgazdák körében. Amíg a konzervgyár működött, és megszervezte a kistermelők által felkínált áruk felvásárlását, addig jól funkcionált az uborka, a borsó és a paradicsom termesztése. A hetvenes- nyolcvanas években virágkorát élő mezőgazdasági termelés több mint húszezer hektáros területén közel kétezer hektáron folyt az ilyen jellegű kultúra termesztése, amely kimondottan jónak mondható. Paks város környéke domináns mezőgazdasággal bírt, és ezt tükrözi a környékbeli települések lakosságának mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma is, mely a megyei átlagnál jóval magasabb volt, olyan viszonyok között, amikor az országos átlag már csak 31 százalék. Ez a tény is jelzi, hogy a nehezebb fizikai munkát igénylő növények termesztése biztosabb megélhetésnek látszott, mint a falusi iparosodás. Mégis a paksi konzervgyár volt az egyetlen hely, mely biztos piacot nyújtott az akkor még üzemelő állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek, vagy magángazdálkodóknak. A Paksra jellemző szilva, meggy, cseresznye, kajszibarack, szintén piacra talált a konzervgyárban, hiszen már 1932-ben, amikor a budapesti Krausz-Moskovits Egyesült Ipartelep Rt. létrehozta a szeszgyárát, a ma Paksi Konzervgyár néven ismert üzemet, a gyümölcstermesztést vette alapul. Már abban az időben a szőlő ültetvények közé telepített gyümölcsfák termését nem tudta a környék értékesíteni, ezt felismerve hozta létre az akkori gyártulajdonos a szeszgyárat. A háborús zűrzavarok után 1942-ben az üzem pj engedélyt kapott, mely az iparigazolvány szerint: burgonya- és főzelékpelyhek, lisztek és különböző szárítmányok, valamint gyümölcs aszalványok, főzelékek és gyümölcslevek préselését és azok gyárszerű sűrítését engedélyezte. Tíz év múlva már termelési és termeltetési szerződéseket kötött a gyár, és ettől kezdve virágkorát élte mind a gyár, mind a mezőgazdasági termelés a környéken. Ebben az időben került a gyárhoz Neidert Henrik, aki a termeltetési és termelési szerződések, megkötését szervezte. Járta a környékbeli gazdákat, majd később a megalakult termelőszövetkezeteket, és a gyár igényeinek megfelelő fajtákra kötötte a megállapodásokat. Zöldborsót, zöldbabot, uborkát, paprikát, paradicsomot, zöldséget termeltettek, de volt olyan időszak, amikor még káposztára is sor került. A gyümölcsök közül almára, meggyre, kajszibarackra szerződtek. Neidert Henrik a nyolcvanas évek végéig dolgozott a Paksi Konzervgyárban, ahol sok mindent megélt, ma is tudja melyek voltak a kedvelt fajták, milyen minőségű konzervet lehetett a KGST országokba küldeni, melyik földtulajdonos tudott termelékenyen dolgozni. A konzervgyár összeomlásához talán az is hozzájárult, hogy a rendszerváltással olyanok is földhöz jutottak, akik nem megfelelő szaktudással rendelkeznek, így inkább csak a klasszikus mezőgazdasági termények (búza, kukorica, napraforgó) VOLT EGYSZER EGY GAZDASAG KONZERVGYÁRI
