Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-05-15 / 17. szám

1998. május 15. Paksi Hírnök (Folytatás a 4. oldalról) Kezdetben úgy gondolták, nem mennek el szavazni, mint mondták: nem érdemes, öregek ők már ehhez, „nincs már jövő”. Aztán mégis fordult a kocka. „Meggyőződésből” tet­ték az ikszet az általuk legszim­­patikusabbnak tartott pártra. A hatos számú szavazókor a PSE Sportpályán. Délután há­rom óráig a kettőszázhetven­­négy szavazópolgár harminc százaléka szavazott. Reggel hat órakor Winter Mihály kőműves, aki munkából jött éppen, dobta be elsőként voksát az urnába, és, mint ahogy azt a szavazat­szedő bizottság tagjai elmond­ták, a legforgalmasabb időszak reggel fél nyolctól délelőtt tíz óráig volt a szavazóhelyiségben. Szintén a PSE pályán (az ökölvívó csarnokban!) volt az ötös számú szavazókor helyisé­ge, ahol a kettőszázhatvannégy választópolgár harmincöt szá­zaléka tette le voksát délután három órára. A szavazókörben elsőként, reggel hat óra egy perckor Nagy Mária élt alkot­mányos jogával. A Lacza házaspár hölgy tagja kezdetben titkosa, kire adta voksát, ám, miután férje elárul­ja: ő bizony a FIDESZ-MPP-t tartja a legszimpatikusabbnak, a feleség is megnyílik. Mondják: ez a párt számukra a legszimpa­tikusabb a program alapján, s úgy vélik: nekik is meg kell adni az ország kormányzásának le­hetőségét. S, hogy milyen a kö­zérzetük most, a választás ide­jén?- Olyan, mint eddig volt. Re­méljük, miután kiderül a válasz­tás eredménye, még jobb lesz... Petrik Richárd huszonnégy éves, most másodszor szavaz­hatott:- Abban a pártban látom a jö­vőt, amelyiknek a nevét most nem árulom el... Szívesebben szavaztam az idén, mint négy évvel ezelőtt, most több a ta­pasztalatom, biztosabb vagyok a dolgomban. Hogy jól döntöt­tem el, az fél- egy év múlva biz­tosan kiderül... Gyapán, a húszas számú sza­vazókörben, az állami gazdaság központi irodájában egy hölgy tölti éppen szavazólapját, s mi­kor a bizottság tagjaitól az első szavazó felől érdeklődünk, ő a függöny mögül készségesen se­gít, s mondja a korán kelő ne­vét:- A Katona Mihály. Az ital­boltban dolgozom, ott újságolta hajnalban, hogy ő volt az első szavazó. Én kisgazdákra szavaztam, mert mi a férjemmel olyan kis­gazdafélék vagyunk... Van föl­dünk, volt is. Hogy milyen ez a nap? Hát, olyan, mint a többi. Ma is űzni kell az ipart... S már indul is vissza kismo­torján munkahelyére. Gyapán kétszáznegyvenki­­lenc szavazót vártak a gazdaság irodájába, délután negyed né­gyig nyolcvanan érkeztek meg közülük a településtől egyéb­ként elég távol eső szavazókör­be.- Senki nem panaszkodik, hogy sokat kell gyalogolnia ... mondja a szavazatszámláló bi­zottság egy tagja - mindenki tudja: nincs lehetőség arra, hogy a lakóhelyekhez közelebb találjunk szavazóhelyiséget. * * * Akárhogy is számolunk, a Be­­zerédj Általános Iskolában fel­állított 2. számú szavazókor az egyik legtöbb első szavazót fog­adó választóhely volt Pakson, a választás napján. Közülük még­sem az emléklappal, nemzeti színű emblémával díszített tol­lal megajándékozott első szava­zókat, hanem egy négy eszten­dős kislány, Pataki Szabó Enikő nevét említjük. Az 1994-es vá­lasztások idején született kis­lány helyezte el ugyanis az éde­sanyja által kitöltött, borítékba zárt szavazólapot a gyűjtőládá­ba, s ahogy elárulta, a követke­ző szavazások alkalmával is szí­vesen felkeresi majd hasonló céllal szüleivel együtt a szavazó­kört. Sokan mise után mentek el a Hidegvölgy és az Öreghegy utca környékén és a szavazókor más területén lakók a voksolás he­lyére, ahol a szavazatszedő bi­zottság vezetője, tagjai bátran prognosztizáltak már a délutáni órákban: biztosan eléri a rész­vétel az ötven százalékos küszö­böt. Városi Könyvtár Paks, 3. szá­mú szavazókor, 15 óra 20 perc:- Nálunk már közelíti a rész­vétel az ötven százalékot - kap­tuk az információt. D. Lajos első szavazó, egyike a hasonló korosztályú voksoló itteni fiataloknak:- Nem mondom meg, melyik pártra adtam a szavazatomat, de bízom abban én is, családom is, fellélegezhetünk majd, hogy eredményesen és jól választot­tunk... Lovas József 77 éves nyugdí­jas:- Képzelheti, hányszor sza­vaztam már életem első, 1942. évi választása óta. Idős ember vagyok, sokat láttam, tapasztal­tam és csalódtam is éppen ele­get. Most mégis bizakodással rajzoltam be azt a bizonyos ik­szet... Négyes számú szavazókor, Polgármesteri Hivatal. Látoga­tásunk előtt nem sokkal vizitel­tek a Romániából érkezett meg­figyelők, akik a pótlistán sze­replő, lakóhelyüktől távol sza­vazók létszáma felől érdeklőd­tek, és még az egyéb kérdéseik­re kapott válaszok alapján min­dent előírásszerűnek, rendben lévőnek találtak. Mi is közelítünk az ötven százalékhoz - tudtuk meg a szavazókörben, ahová a voksolók hullámszerűen érkez­tek, a legtöbbjük templomból jövet és menet, ebéd után. (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents